Több személyes, szerencse alapú, egyszerű társasjátékok

Fő kategória: társasjáték.

Ezek az úgymond családi játékot, amelyek leginkább általános iskolás korú gyerekekkel érdemes játszani, de felnőttek számára is élvezhető.

Hick Hack in Gackelwack

Ez a legjobb játékok közé tartozik, amivel valaha találkoztam, és meglepő, hogy Magyarországon nem forgalmazzák. A játék egy baromfiudvarban játszódik, ahol baromfikat vagy rókákat játszhatunk ki: a baromfi megeszi az ételt (vagy megküzdenek érte, ha többen szeretnék ugyanazt megenni), a róka meg megeszi a baromfit. Egész komolyan lehet benne taktikázni, de a szerencse is megbolondítja kicsit a játékot, valamint igen könnyen tanulható. Gyors, pörgős játék, kb. 20 perc egy forduló, és az is mellette szól, hogy 2-6 játékos játszhatja, ami egy egészen univerzális létszám.

A kis herceg - Az én kis bolygóm

A játék során mindenki felépíti a 4x4 lapkából álló bolygóját, melyben a győzelmi pontok a lapkák egymásra hatásából adódnak. Mivel a lapokat húzzuk, ez adja a véletlenszerűséget, összesen 16 lépésből áll (tehát gyorsan befejeződik), szinte egyből megtanulható a játékmechanizmus, és a stratégiára is gyorsan rá lehet érezni benne. Lehet, hogy a huszadik játszma után már kissé unalmassá válik, de egyébként egész jó játék; ajánlott úgy kisgyerekes családoknak, mint felnőtt társaságban, egy nagyobb játék után, levezetésképpen.

Cluedo

Kombinálós játék: információ töredékekből kell összerakni, hogy ki a gyilkos, hol történt a gyilkosság és milyen fegyverrel. Igen népszerű játék, de szerintem túl van értékelve. A játéktábla szép és részletes, valójában viszont túl sok szerepe nincs neki, az információ tipikusan attól függetlenül is összeáll. És az már eléggé szerencse függő, hogy valakinek 1-2 lépéssel korábban áll össze a megoldás mint másnak. Valószínűleg érdemes lenne az alkotóknak kicsit ráncfelvarrni a játékot: nagyobb szerepet adni a játéktáblának, a kombinálásnak, a stratégiának, és kisebbet a szerencsének. Párszor játszható gyerekekkel, de így ők is hamar megunják.

Az elvarázsolt labirintus

A játékban egy olyan labirintusban kell eljutnunk adott mezőig, melyben nem látjuk a labirintus oldalait. Ha falnak ütközünk, kezdhetjük elölről. Kritikus a jó memória, ugyanis aki képes megjegyezni, hogy hol van és hol nincs fal, nyilván gyorsabban halad. Azt, hogy egyszerre hányat léphetünk, kockadobással döntjük el, és az is véletlenszerűen dől el, hogy a pályán hova kell eljutnunk, így a memória mellett a szerencsének is szerepe van. (Kár, hogy az alkotók nem úgy alkották meg a szabályt, hogy a cél meghatározása meg stratégiai döntés legyen.)

Apenzell Sajtvára

A játékban az egerek a háztetőn rohangálva gyűjtenek sajtokat. Viszont vigyázniuk kell, nehogy leessenek a tetőről. A játékban a sajtok elmozdulhatnak, a háztetők meg visszakerülhetnek a sajtra, így jó memóriára is szükség lehet. Egy körben adott számú lépést tehetünk. Alapvetően egy szerethető játék, a témája miatt a kisgyerekek is élvezik, de vannak problémák is vele. Egyrészt nagyon lehet a másik ellen játszani, pl. leejteni az egerét, vagy eltolni tőle a kívánt sajtot, így a sértődésre hajlamosakkal óvatosan érdemes ezt játszani. Másrészt eléggé nehézkes, hosszú ideig tart a kipakolása-elpakolása.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License