Szövegszerkesztés

Bevezető

Az emberiség digitálisan írott történelmében a böngésző után valószínűleg a második leggyakrabban indított alkalmazás valószínűleg valamilyen szövegszerkesztő volt, vagy legalábbis olyan program, melynek lényeges része a szöveg bevitele.

Azt gondolnánk, hogy szöveget szerkeszteni egyszerű dolog. Tény, hogy itt viszonylag rövid az út a legelső sikerekig: ha elindítunk egy tetszőleges szövegszerkesztőt (na persze majdnem csak tetszőlegest; a vi-t ne akarjuk elindítani), majd lenyomunk egy billentyűt, akkor az megjelenik a képernyőn. Ha a Shift-et is használjuk, akkor nagybetűt kapunk. Entert ütve új sor. Némi tapasztalattal eljutunk azokig a karakterekig, amelyek lefedik a hétköznapi igények döntő hányadát.

Valójában a formázásra képes szövegszerkesztőkkel is gyorsan megbarátkozunk: pillanatok alatt rájövünk, hogy hogyan lehet mondjuk vastagított betűt vagy dőlt betűt írni, sőt, ne tart sokáig az sem, mire eljutunk a felsorolásig vagy a táblázatok készítéséig.

Azonban minél mélyebbre ássunk magunkat, annál inkább azt tapasztaljuk, hogy mennyire komplex terület ez. Hogyan tudjuk ábécé sorrendbe rendezni egy szöveges fájl sorait? Hogyan tudjuk ugyanazt speciális cserét végrehajtani egy nagy dokumentumon? Hogyan tudunk különböző rendszerekben képleteket szerkeszteni? Annak ellenére, hogy a betanulási görbe lapos, a terület maga óriási és komplex.

A lentiekben erről a területről igyekszem áttekintést nyújtani.

Szövegszerkesztők

Általános szövegszerkesztők

Ide azokat a szövegszerkesztőket sorolom, amelyekkel végső soron csak egyszerű szövegfájlokat tudunk készíteni. A maga módján persze mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága; látni fogjuk, hogy hogyan!

  • Notepad: ez a Windows alaptartozéka, és ezzel el is mondtam minden előnyét. Egy másodéves egyetemista beadandó kötelező programjaként talán elmenne.
  • Notepad++: ahogy a nevéből is kikövetkeztethető, a fejlesztők a Notepad továbbgondolásaként szánták. Ez a személyes kedvenc szövegszerkesztőm; ha nincs jó okom másra, akkor ezt használom. Néhány hasznos tulajdonsága:
    • Beépített műveletek, pl. sorba rendezés, kisbetű-nagybetű konverzió, csere reguláris kifejezésekkel stb.
    • A beírás során automatikus behúzás, tippek megjelenítése, kiterjesztés szerinti színezés (ismeri a legelterjedtebb programozási nyelveket) stb.
    • Jól használható makrók.
    • Igen gazdag beépülő (plugin) választék. Leggyakrabban ezeket használom: DSpellCheck és JSON Viewer.
  • ConTEXT: a kicsi mérete ellenére gazdag a tudása.

Persze van még egy csomó másik is; én valamelyest a fenteket ismerem.

A Linux egy másik világ; ott is vannak szövegszerkesztők, amelyek vagy butácskák, vagy aránytalanul hosszú a betanulási görbe hozzájuk; ld. a Linux oldalt.

XML szerkesztők

XMLSpy

JSON szerkesztők

Latex szerkesztők

Programozást elősegítő szerkesztők

  • Visual Studio Code: ez lényegében képez a szövegszerkesztő és az integrált fejlesztőkörnyezet között. Ugyanis a beépülők tipikusan igen komplex művelet hajtanak végre. Pl. a legtöbb programozási nyelvre van debugger beépülő (azon túl persze, hogy a színezést alapból tudja), létezik REST beépülő, amely a megadott URL-t letölti stb. (Igazából nekem is jobban meg kellene ismerkednem ezzel a rendszerrel.)

WYSIWYG szövegszerkesztők

A WYSIWYG a What You See Is What You Get rövidítése, ami azt jelenti, hogy azt kapjuk, amit látunk. Ahogy a rövidítés is utal rá, ez azt jelenti, hogy ahogyan látjuk a részeredményt bevitelkor, (többé-kevésbé) az lesz egyen a végeredmény. (A többé-kevésbé azt jelenti, hogy más számítógépen, platformon, más verzióval, más beállításokkal esetleg eltéhet a végeredmény. Ha abszolút biztosra szeretnénk menni, akkor pdf-fé célszerű konvertálnunk, ld. lejjebb.)

Néhány példa:

  • Microsoft Word: ez a WYSIWYG szerkesztők alfája és ómegája, minden más ehhez méri magát, ezt szokás szidni, ehhez képest igyekeznek jobbat, olcsóbbat készíteni, ezáltal leborulnak a nagysága előtt. És nem túlzok! Ez az egyik legkiforrottabb szoftver, amivel valaha találkoztam! Már a 2-es verzióban a helyén volt minden, és az újabb verziók mindegyike értékelhető újdonságot hpzott. Valójában felhasználói oldalról egy probléma van vele: fizetős.
  • WordPad: a Microsoft Word kis testvére. Előnye, hogy mindegyik Windows rendszeren alapból rajta van, már szinte ősidők óta. Hátránya, hogy a tudása kb. az 1990-es évek Word 2-esével vetekszik.
  • Microsoft Word Online: a https://www.office.com/ oldalon elérhető, ingyenesen használható, némiképp lebutított változat.
  • Google Docs: a Google hasonló online megoldása: https://docs.google.com/. Egszerűen megosztható.
  • LibreOffice: a Microsoft Office (melynek része a Microsoft Word) egyik ingyenes alternatívája, ami letölthető a https://hu.libreoffice.org/ oldalról.
  • OpenOffice: egy másik népszerű ingyenes alternatíva, immáron Apache licensz alatt: https://www.openoffice.org/.

A szövegszerkesztés elemei

Mindegyik szövegszerkesztő más és más, de az alapelvek ugyanazok.

A szöveg

Fontos tudnunk, hogy mit tartalmaz a szöveg, és hol kezdődnek a formázások! Az itt leírtak érvényesek fent az egyszerű szövegszerkesztők szakaszban felsorolt szoftverekre is; a lenti formázások ezekre már nem.

A szöveg beírása egyszerű, mint a faék: megnyomjuk az a billentyűt, és megjelenik az a karakter. A szöveghez tartoznak a betűk (ékezetes betűk is), számok, speciális karakterek, a tabulátor és az új sor is. Néhány fontosabb művelet, amelyet hasznos tudnunk:

  • jobbra nyíl, balra nyíl: jobbra ill. balra lépünk egy karaktert
  • Ctrl + jobbra nyíl, Ctrl + balra nyíl: jobbra ill. balra lépünk egy szót
  • felfele nyíl, lefele nyíl: egy sorral feljebb ill. lejjebb lépünk
  • Page Up, Page Down: lapozás fel ill. le egy oldalt
  • Ctrl + Page Up, Ctrl + Page Down: lapozás a nyitott dokumentumok között
  • Home, End: ugrás a sor elejére ill. végére
  • Ctrl + Home, Ctrl + End: ugrás a dokumentum elejére ill. végére
  • Insert: szöveg átírása ill. beszúrása (alapértelmezett) közötti változtatás
  • Backspace, Delete: a kurzor mögötti ill. előtti karakter törlése
  • Ctrl + Backspace, Ctrl + Delete: egy szó törlése
  • Shift + …: kijelölés (pl. jobbra, balra nyíllal egy karakter, Page Down-nal egy oldal stb.)
  • Caps Lock: az alapértelmezett a nagybetű lesz
  • Tab: tabulátor beszúrása

A leggyakoribb billentyűkombinációk, melyek majdnem mindegyik szövegszerkesztőnél ugyanúgy működnek:

  • Ctrl + c, Ctrl + Insert: a kijelölt tartalom másolása vágólapra
  • Ctrl + v, Shift + Insert: a vágólap tartalmának bemásolása
  • Ctrl + x: a kijelölt tartalom másolása vágólapra és törlése
  • Ctrl + a: a teles dokumentum kijelölése
  • Ctrl + s: dokumentum mentése
  • Ctrl + z: utolsó művelet visszavonása
  • Ctrl + y: a visszavonás visszavonása
  • Ctrl + w: dokumentum bezárása

Karakter formázás

Az egyszerű szövegszerkesztőkkel nem tudunk formázni. A formázás egyfajta metainformáció: valahogy "meg kell mondani", hogy melyik szakasz hogy nézzen ki. Ez az információ valahogy ott van, vagy bináris formában, vagy magában a szövegben, olvasható formában. A WYSIWYG szövegszerkesztőknél ezt a metainforácit nem látjuk, csak az eredményt. Majd látni fogjuk, hogy a nem ilyen szövegszerkesztőknél hogyan kerül bele a szövegbe, és a megjelenésnél hogyan "tűnik el".

Most azzal fogunk megismerkedni, hogy a WYSIWYG szerkesztőkkel hogyan tudjuk ezeket a formázásokat (nemcsak a karakter formázásokat, hanem az összes többit) beállítani a Microsoft Word 2016 segítségével. Az alapelve mindegyiknél ugyanazok.

Karakter szintű formázások:

  • Félkövér: tipikus kombináció erre a Ctrl + b.
  • Dőlt: Ctrl + b.
  • Aláhúzott: Ctrl + u.
  • Áthúzott: erre nincs bevett rövidítés
  • Betűtípus (font): pl. Times New Roman, Courier, Arial stb. Egy tisztességes szövegszerkesztőben ebből rengeteg van, és tipikusan egy legördülő listából tudunk választani. Magyar szövegez válasszunk olyat, amely rendesen tartalmazza az ékezetes ő és ű betűket; ezt használat előtt mindenképpen ellenőrizzük le! Pár tipográfiai szempont:
    • Serif: azok a betűtípusok tartoznak ide, amelyeknek kis "nyúlványaik" (ún. serif) vannak alul, középen, esetleg felül, és ennélfogva ez kiválóan alkalmas folyószövegek szedésére, mivel távoltól és hunyorítva kialakul 3 vízszintes vonal, ami vezeti a szemet. Ugyanakkor nem szép plakátokon, amelyen csak 1-2 szó van. A legnépszerűbb, ebbe a kategóriába sorolható betűtípus a Times New Roman.
    • Sans serif: a betűk nem tartalmaznak serifet, ennélfogva leginkább egy-két szavas feliratok szedésére alkalmasak, folyószövegre nem. Amikor még csak pár font létezett, akkor az egyik neve Sasn Serif volt. A népszerű betűtípusok közül ide tartozik az Arial és a Verdana, és ezek úgy vannak elkészítve, hogy folyószöveg szedésére is madnem annyira alkalmasak legyenek mint a Times New Roman. Személyes kedvencem egyébként a Verdana.
    • Fix szélesség: a legtöbb betűtípusban a szélesség nem fix, pl. ai i általában sokkal keskenyebb, mint az m. Viszont előfordulhat, hogy ugyanolyan szélességűre szeretnénk szedetni mindegyik karaktert; erre val pl. a Courier New. Összehasonlításul: mmmmmiiiii, mmmmmiiiii.
  • Betűméret: kezdetben valószínűleg képpont volt a mértékegysége, most már csak úgy van. Folyószövegnél ne válasszunk 10-esnél kisebbet és 12-esnél nagyobbat.
  • Alsó ill. felső index: valójában ez méretet és elhelyezést jelent.
  • Színek: karakterenként be lehet állítani, többnyire a következőket: a beű színe, háttérszín, árnyék.

Ha ki van jelölve egy rész, akkor a formázás arra vonatkozik, egyébként pedig a következő szöveg beírására. A Microsoft Word-ben a Ctrl + Shift + f kombinációval lehet a karakterformázás ablakot megnyitni, ahol a fentieken túl még számos egyéb beállításra van lehetőség.

Bekezdés formázás

A fentiek mind karakter formázások voltak, azaz egyetlen karakterre is be lehetett állítani. Ebben a fejezetben olyan formázásokról lesz szó, amelyek bekezdésre vonatkoznak.

Új bekezdést az Enter lenyomásával kezdhetünk, egy bekezdés alatt tehát két enter közötti szakaszt értünk. Azonban van mód arra, hogy egy új sor ne kezdjen új bekezdést: ez a Shift + Enter. A következő beállítási lehetőségek vannak:

  • Igazítás: azt lehet ezzel megmondani, hogy hogyan tördelje a szövegszerkesztő a bekezdést, különösen akkor, ha nem fér ki egy sorba a szöveg. Lehetőségek:
    • Balra zárt: a szöveg bal oldala kezdődik ugyanott, a jobb oldala pedig általában eltérő. Általában ez az alapértelmezett.
    • Jobbra zárt: a szöveg jobb oldala fejeződik be ugyanott, a bal oldala pedig általában eltérő. Ritkán használjuk.
    • Középre zárt: a szöveget középre helyezi. Általában csak címeknél vagy kiemeléseknél használjuk, ahol a szöveg soron belül elfér.
    • Sorkizárt: kihúzza a szöveget úgy, hogy jobb oldalon is ugyanott legyen az utolsó karakter. Általában a szóközöket nagyítja, esetleg a betűk közötti helyet is megnyújtja. Ezt tartom a legjobbnak, viszont ezt használva érdemes bekapcsolni az automatikus elválasztást, különben csúnya lehet. Valamint a Shift + Enter-rel létrehozott új sort is kihúzza, ami nem szép. Az elválasztó jelnél (-) is elválaszt, de jobb az automatikus elválasztás használata, mert ha beszúrunk még szöveget, akkor benne maradnak a felesleges elválasztó jelek.
  • Behúzás: ezzel tudjuk megadni azt a függőleges pozíciót, ahol kezdődjön ill. fejeződjön a szöveg. Általában az a szép, ha a bekezdés első sora egy picit beljebb kezdődik mint a többi; a szövegszerkesztők többsége erre is lehetőséget biztosít. Valamint ezzel kiemeléseket tudunk kieszközölni, pl. ha egy kicsit beljebb kezdődik és beljebb is végződik mint a többi. Összefoglalva, általában az alábbiakat tudjuk megadni:
    • Bal oldali behúzás
    • Jobb oldali behúzás
    • Első sor bal oldali behúzása
  • Felsorolás: a felsorolásnak az elemei is logikailag bekezdésnek minősülnek. Alapvetően kétféle felsorolásra van lehetőség, melyek egymásba ágyazhatóak:
    • Sorba rendezett: itt ki szeretnénk hangsúlyozni a felsorolás sorrendiségét, pl. arab számokkal (általában ez az alapértelmezett), római számokkal, betűkkel stb. A hierarchiában ezek kombinációját alkalmazhatjuk, pl. a legfelső szinten számokat, a második szinten betűket.
    • Nem sorba rendezett: ha nem szeretnénk kihangsúlyozni a felsorolás sorrendiségét, akkor ilyet érdemes használni. Az alapértelmezett általában a telt fekete karika. A hierarchiánál más jeleket is használhatunk, pl. üres karika stb.
  • Közök: ezzel lehet megadni, hogy mennyi hely legyen a sorok között:
    • Sorköz: mennyi hely legyen a sorok között, paragrafuson belül. A diákok kedvenc módszere a beadandóknál a mennyiség látszólagos növelésére :-)
    • Paragrafus köz: mennyi hely legyen a paragrafusok között. Általában itt két értéket is megadhatunk: mennyi hely legyen a paragrafus előtt és ennyi utána. A felsorolásnál ezt érdemes nullára venni, egyébként pedig kb. fél betűméretnyire. Ha van lehetőségünk, soha ne két Enterrel növeljük a paragrafus távolságot! Ez kizárólag formázatlan szöveg esetén megengedett!

Lap formázás

Léteznek olyan formázások, melyek lapra értendőek. Ilyenek például az alábbiak:

  • Margók: beállíthatjuk, hogy mennyi helyet hagyjon ki a lap szélén. Általában vannak előre definiált értékek, és választhatunk a normál, keskeny stb. között, de mind a 4 értéket külön is megadhatjuk.
  • Tördelések: beszúrhatunk oldaltörést, aminek következtében a következő rész új oldalra kerül. Itt érdemes megjegyezni a paragrafusok azon tulajdonságát, hogy meg lehet adni, az adott paragrafust a következővel egyben tartsa. Ez esetben ha törni kell, akkor az a paragrafus, ahol ezt megadtuk, akkor is új oldalra fog kerülni, ha egyébként elférne az előzőn, de a következő már nem. Pl. ezt érdemes alkalmazni felsorolás előtt, amikor megadjuk, hogy mit tartalmaz a felsorolás. Tipp: Microsoft Word 2016-ban: Home → a Paragraph jobb alsó sarkában kattintsunk a ki nyílra → Line and Page Breaks fül → Keep with next. Ugyanitt láthatjuk a Window/Orphan controlt: ez azt jelenti, hogy ha egy paragrafus sok sorból áll, akkor egyetlen rövid sor ne lógjon át a másik oldalra. Pl. csúnya az, ha csak 3 szó kerül át egy új oldalra; akkor már 1-2 sort még hozzácsap az előző oldalról. Ez utóbbi annyira nyilvánvaló, hogy ez az alapértelmezett érték, és ki lehet kapcsolni.
  • Fejléc: egységes fejlécet lehet létrehozni, pl. megadhatjuk a szerzőt, a dokumentum nevét vagy a fejezet címét. Általában a szövegszerkesztők lehetőséget biztosítanak arra, hogy a címlap kivétel legyen, ill. azt is, hogy más legyen a fejléc a páros és a páratlan oldalakon.
  • Lábléc: hasonló beállítási lehetőségek vannak itt is, mint a fejléc esetén. Külön kiemelhető az oldalszám, ami általában a láblécbe kerül. Ez annyira gyakori, hogy a legtöbb szövegszerkesztő külön kezeli.
  • Lábjegyzet: magyarázó szövegeket tudunk beszúrni, ami a lap alján jelenik meg. A szövegszerkesztő felelőssége, hogy ugyanarra az oldalra tördelje a magyarázatot, ahol az a szöveg is van, amit magyarázni szeretne. Általában sorszámmal látja el.
  • Végjegyzet: a magyarázat a dokumentum végén jelenik meg.
  • Széljegyzet: a magyarázó szöveg a lap szélén jelenik meg. (Ezt nem találtam a Word-ben.)
  • Hasábok: a szövegszerkesztők többsége alapértelmezésben egy hasábba szedi a teljes szöveget, de a szöveget több hasábra oszthatjuk. Erre különösen akkor van szükség, ha apró betűs a szöveg és széles az oldal, vagy nagyon sok rövid sorból áll a szöveg, pl. szójegyzet. Lehet az egész dokumentumot, vagy annak tetszőleges részét, tetszőleges számú hasábra osztani. Ez esetben értelmezhető a hasábtörés.
  • Vízjel: a legtöbb szövegszerkesztő erre is ad módot; a Word-ben a Design fülön található.

Logikai formázások

Az eddigiek során fizikai formázásokról beszéltünk: mekkora legyen a betű, mekkora legyen a távolság két sor között stb. A gyakorlatban érdemes ismernünk a fizikai lehetőségeket, viszont elenyésző kivételtől eltekintve kizárólag a logikai formázásokat célszerű használni. Ennek az az oka, hogy ez esetben sokkal könnyebben tudjuk módosítani egységesen a dokumentumot. Tegyük fel ugyanis, hogy kész vagyunk a több száz oldalas dokumentummal, ami több száz alfejezet címet tartalmaz, ezres nagyságrendű bekezdéssel, és a fejezetcímekre egyfajta, a folyó szövegre pedig másfajta betűtípust szeretnénk használni. Pl. rájövünk, hogy címként jól mutat egy serif nélküli betűtípus, a szöveg maga viszont olvashatatlan.

Egy tisztességes szövegszerkesztőben van pár logikai formázás beépítve, pl.:

  • Folyó szöveg: a Word-ben ez a Normal.
  • Cím, alcím.
  • Fejezet cím, alfejezet cím stb. A Word-ben alapból csak a fejezet és az alfejezet látszik, de ha készítünk alfejezetet, akkor megjelenik a harmadik mélységű cím is; harmadikat használva a negyedik stb.
  • Különböző kiemelések, pl. hangsúlyos, erős, idézet stb. Tehát soha ne használjunk félkövér betűtípust, mindig az erőst válasszuk (ami egyébként alapértelmezésben a félkövért jelenti). Hasonlóan a dőlt helyett használjuk a hangsúlyost vagy az idézetet. Érdemes elkülöníteni a logikai formázást akkor is, ha a fizikai ugyanúgy néz ki.

A szövegszerkesztők lehetőséget biztosítanak a logikai formázások fizikai kinézetének megváltoztatására. Ha pl. azt szeretnénk, hogy az idézet ne dőlt betűs legyen, hanem normál, de aláhúzott, akkor pl. a Word-ben jobb gombbal kell kattintani a Quote formázáson, majd Modify…, és ott a normál karakterformázásnál megszokott módon be tudjuk állítani.

Mi magunk is létre tudunk hozni logikai formátumot. Ha viszont csak a szövegszerkesztő által nyújtott lehetőségeket használjuk (és természetesen külön sem formázzuk), akkor van egy óriási lehetőségünk: stílust tudunk választani (legalábbis Word-ben)! Van egy alapértelmezett stílus, ami ráadásul a Word verziókban is eltérhet, viszont számos egyéb beépített stílus található. ELég csak a Design fül alatt rákattintani egy stílusra, és máris átformázódik az egész dokumentum. Bal oldalon témákat is választhatunk, és a stíluskészlet is megváltozik. Valószínűleg mi magunk is tudunk stílust készíteni, ill. jó eséllyel le is tudunk tölteni, de ezeket még nem próbáltam.

Speciális elemek

Idáig csak szöveggel és azok formázásával foglalkoztunk. Egy dokumentum viszont nemcsak szöveget tartalmaz, hanem sok minden más egyebet is:

  • Speciális szimbólumok: korlátozott, hogy mit tudunk normál billentyűzettel beírni: alapvetően betűket, számokat, alapvető jeleket. De vajon hogyan szúrunk be a billentyűzeten nem szereplő ékezetes karaktereket, pl. š? Esetleg cirill, görög, héber, arab betűket, a távol-keleti és egyéb betűkről nem is szólva? Van olyan szimbólumokat, mint pl. a ≠, ±, ®, ∞, vagy →? Ezeknek persze vannak kódjaik, amelyekkel végső soron mindegyiket be lehet írni, de ezeket igen nehéz megjegyezni. Emiatt elengedhetetlen az, hogy legyen speciális karakter beszúró komponens minden szövegszerkesztőben, ahol a kategória (pl. görög betűk) kiválasztása után be tudjuk szúrni pl. azt, hogy π. Wordben ez a Beszúrás → Szimbólumok → Szimbólum helyen található.
  • Táblázat: egy táblázat sokkal áttekinthetőbb mint a folyószöveg. Szerintem nagyon helytelen újságírói gyakorlat az, hogy folyószövegbe erőlteti azt, amit egy pár soros és pár oszlopos táblázatban nagyon jól olvashatóan lehetne illusztrálni. Wordben Beszúrás → Táblázatok → Táblázat. Itt meg tudjuk adni a sorok és oszlopok számát. Célszerű az oszlopszélességet automatikusra állítani. Utólag egyébként át tudjuk méretezni, össze tudunk vonni cellákat, sorokat és oszlopokat tudunk hozzáadni ill. törölni, valamint formázni is.
  • Kép: egy-egy kép, diagram jelentősen feldobja a szöveget; érdemes képekkel illusztrálni a mondandónkat. Azok a szövegszerkesztők, amelyek formázásokat is lehetővé tesznek, gyakorlatilag mindegyike lehetővé teszi a képek beszúrását. Wordben az egyszerű kép beszúráson túl tudunk készíteni helyben egyszerű ábrákat (SmartArt), diagramokat (ld. Excel) és alakzatokat is. Ide sorolható még a Wordben az ún. WordArt, melynek segítségével különleges 3D hatású betűket tudunk beszúrni.
  • Képlet: a legegyszerűbb matematikai képletek kivételével azok folyószövegben a komplexitás növekedésével egyre nehezebben olvashatóak, sőt, egy bizonyos ponton túl nem is lehet sima szövegként leírni. Gondoljunk pl. egy izmosabb tört integráljára! Ehhez egyenletszerkesztőt célszerű használnunk. Minden tisztességes szövegszerkesztőnek tartalmaznia kellene egy képletszerkesztőt. A Wordben van egy beépített és igen jól használható egyenletszerkesztő: Beszúrás → Szimbólumok → Egyenlet.

Kereszthivatkozások

Számos kereszthivatkozás fajta létezik:

  • tartalomjegyzék,
  • ábrajegyzék,
  • oldalszám,
  • fejezetcím,
  • fejezetszám,
  • ábra sorszáma,
  • táblázat sorszáma,
  • könyvjelző (láthatatlan hivatkozás),
  • stb.

A probléma ezzel az, hogy később változhat, pl. bekerülhet a hivatkozott fejezet elé egy másik fejezet, egy ábra elé egy másik ábra stb., és ekkor át kell írni a hivatkozásokat. A modern szövegszerkesztők ezt a problémát jól kezelik; meg kell csak adni a hivatkozást, és szükség esetén automatikusan aktualizálódik. Wordben mindezek nagyobb részt a Hivatkozás lapon, kisebb részt a Beszúrás → Hivatkozások alatt találhatóak.

Szolgáltatások

A fentiek mind közvetlenül befolyásolták a végeredményt. Ettől a ponttól kezdve olyan elemekről lesz szó, melyek a produktivitást segítik elő.

Helyesírás ellenőrzés

Az első élményem a Word 6-tal kapcsolatban az volt, hogy mindent aláhúzott piros hullámos vonallal, amit csak beleírtam. Kétségbe esve kérdeztem a barátaimat (akkor még gyerekcipőben járt az internet, még Google sem volt), hogy mi történt?! Annyi, hogy a Word bevezette (ill. lehet, hogy csak alapértelmezetten bekapcsolttá tette, erre már nem emlékszem) az angol nyelvű helyesírás ellenőrzést, a szöveg pedig magyarul készült. Ma már nélkülözhetetlen alaptartozéknak gondolom a helyesírás ellenőrzést. Ez a következőket jelenti, ill. jelentheti:

  • Nagyobb részt gépelési, kisebb részt helyesírási hibák jelzése.
  • Stilisztikai hibák jelzése. Ezt csak Wordben láttam, és kékkel húzza al a helyesnek gondolt, de stilisztikailag problémásnak ítélt részeket, pl. a túl hosszú mondatokat stb.
  • Ide tartoznak még a figyelmeztetések: különösen az angolban fordulnak elő olyan dolgok, hogy egy rövid szóból lemarad egy betű, melynek következtében a szó értelmes marad, csak mást jelent. Az intelligens helyesírás ellenőrző a szövegkörnyezetből rájön arra, hogy valószínűleg nem azt akartuk írni.
  • Kapcsolódó téma az automatikus javítás: pl. a - karakterből gondolatjelet készít, az angol szövegben a 1st, 2nd stb.-ből felső indexet készít, a (c)-ből ezt: © stb. Automatikusan nagybetűsíti a mondat eleji betűket, figyelmeztetés nélkül módosítja a leggyakoribb gépelési hibákat, a szó eleji két nagybetűt egyre cseréli, és a sort lehetne folytatni. Személy szerint én ennek a Wordben korlátozottan tudok csak örülni; némely automatikus javítás jól jön persze, de azért sokszor ki szoktam kapcsolni párat. Persze az is elképzelhető, hogy 25 év múlva ezt tartom majd nagy dolognak…
  • Lazán kapcsolódik a témához az automatikus elválasztás. Lehet szöveget elválasztás nélkül is szerkeszteni, de az sokszor csúnya eredményt produkál. Automatikusan elválasztani egyébként nem nyilvánvaló dolog, ahhoz megfelelő adatbázisra van szükség. A helyesírás ellenőrző modul általában tartalmazza ezt is.

Alapértelmezésben általában nincs helyresírás ellenőrző, vagy csak egy-két nyelvre; az általunk használt nyelvekre érdemes beállítani. Pl. én be szoktam állítani a magyart, az angolt, a németet, a horvátot, és ha van szerb, akkor azt is. Minden nyelvet beállítani persze felesleges, és lassítja is a számítógépet. Általában meg kell adni a szöveg nyelvét, és az alapján ellenőriz. Wordben ezt a Véleményezés → Nyelv → Nyelv menüpont alatt tudjuk megtenni.

Sok szövegszerkesztő lehetővé teszi azt, hogy egyszerre több nyelvet is megadjunk; pl. az angol és a magyar megadása esetén elfogadja azt, hogy apple és azt is, hogy alma, de azt nem, hogy Apfel.

Közös szerkesztés

Különösen céges környezetben előfordul az, hogy egy dokumentumot nem egy ember szerkeszti, hanem annak van egy életútja, és többen hozzájárulnak. Az online szerkesztésnél ez szinte hogy természetes, de a Word is nyújt pár lehetőséget:

  • A bejelentkezett Windows felhasználó azonosítója automatikusan belekerül a dokumentumba, így ki lehet deríteni, hogy ki szerkesztette.
  • Be lehet kapcsolni a változtatások követését (Véleményezés → Nyomon követés → Változtatások követése), ami azt jelenti, hogy minden változtatást külön megjelöl. A másik szerkesztő számára így megjelennek a változtatások, amit ő el tud fogadni vagy el tud utasítani (Véleményezés → Változások).
  • Megjegyzéseket lehet hozzáfűzni (Véleményezés → Megjegyzések). Ezek nem látszódnak a végeredményben, de megjelennek szerkesztési módban. A megjegyzésekhez lehet választ írni.

Makró

Makrók segítségével a jól algoritmizálható ismétlődő feladatokat tudjuk megvalósítani. Tegyük fel például azt, hogy 1623-szor végre kell hajtani a következő lépéssort: az első 3 szó törlése, a kurzor 16 karakterrel jobbra mozgatása, majd 12 karakter törlése, utána 4 karakter átlépése és törlés a sor végéig. Ezt egyesével reménytelen végrehajtani, makrók segítségével viszont az imént vázolt műveletsor igen egyszerű. Példák:

  • Notepad++: a Makró menüpont alatt találhatóak a makróval kapocslatos dolgok.
    • Makró rögzítése: ettől kezdve minden interakciót rögzít. A fenti példában itt tudjuk végrehajtani a szükséges lépéseket.
    • Rögzítés megállítása: ezzel tudjuk befejezni a rögzítést.
    • Ctrl + Shift + P: a legutoljára rögzített makró futtatása. A fenti példában ezt 1623-szor lefuttatva (ill. nyomva tartva addig, amíg ennyiszer le nem fut) már meg van a feladat, ami a reménytelen méret helyett perces nagyságrendű.
    • A rögzített makró mentése…: nevet tudunk neki adni és billentyűkombinációhoz rendelni. Így később is le tudjuk futtatni (ez már így a szövegszerkesztő tulajdonságává válik).
    • Makró többszöri futtatása…: itt megadhatjuk, hogy hányszor fusson le. A fenti példában megadhatjuk, hogy 1623-szor, tehát így még egyszerűbbé válik a vázolt műveletsor.
  • Word: a makró a Nézet → Makrók alatt érhető el.
    • Makrók megjelenítése: az eddig rögzített makrókat jeleníti meg. A Notepad++-szal ellentétben ez mindig dokumentumhoz kötött (Notepad++-ban a sz9vegszerkesztő részévé válik).
    • Makrók rögzítése: itt kezdődik a makró. Megadhatunk billentyűkombinációt vagy menüpontot, ahol el szeretnénk érni, de nem kötelező; ez esetben az előző menüpontból futtathatjuk.
    • Rögzítés vége: csak akkor látható menüpont, ha makrót rögzítünk.
    • Szünet / Rögzítés folytatása: a Word lehetővé teszi azt, hogy a rögzítést felfüggesszük.
    • Makrók megjelenítése → Szerkesztés: itt tudjuk VBA nyelven szerkeszteni a rögzített makrót. Erről a nyelvről a Táblázatkezelés oldalon olvashatunk. Rögzítés során nem tudunk pl. feltételeket vagy ciklust megadni, VBA-ban viszont igen. A referencia oldal ez: https://docs.microsoft.com/en-us/office/vba/api/overview/word.

OCR

Különbséget kell tennünk a tényleges szöveg és a szöveget tartalmazó kép között. Ez utóbbi nem jól átméretezhető, nem szerkeszthető, és sokkal több helyet is foglal mint a rendes szöveg. Itt tegyünk különbséget az emberi civilizáció kulturális öröksége és a nettó igénytelenség között: az előbbi esetben az írott történelmünk során felhalmozódott, rendkívül értékes anyagról van szó, amit digitalizálnak, a második esetben pedig képernyőképet készítenek pl. egy Word dokumentumról, ahol sok esetben még arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább a helyesírás ellenőrzést rendesen beállítsák. Megjegyzés: az, hogy a szöveg nem szerkeszthető, még nem tartozik automatikusan ebbe a kategóriába; pl. a pdf a szöveget legbelül nem képként, hanem szövegként tárolja, tehát kicsi marad.

Az OCR az Optical Character Recognition (optikai karakterfelismerés) rövidítése, és a lényege az, hogy megpróbálja a kép alapján kitalálni, mi van oda írva, és abból készít módosítható szöveget. A gyakori félreértések elkerülése érdekében érdemes kihangsúlyozni, hogy ez nem egy rutin feladat, hanem a mesterséges intelligencia egy fontos területe. Az OCR rendszerek természetesen hibáznak, viszont itt mindig arra kell gondolnunk, hogy a hibázó OCR valós alternatívája nem a hibátlanul működő OCR, hanem az, hogy nincs is OCR, és nekünk kell begépelnünk, teszem azt, a Révai nagy lexikona minden egyes betűjét.

Az OCR még nem természetes kiegészítői a szövegszerkesztőknek, de pl. a Wordnek van ilyen kiegészítője.

Személyes élményem is kapcsolódik a témához: a programozó matematikus szakon a vizsgadolgozatom Karakterfelismerés témában született. Akkoriban még gyerekcipőben járt ez a terület; ma már kifejezetten jól működik, és a hétköznapunk részévé vált.

Nem módosítható szöveg készítése

Előfordulhat, hogy nem szeretnénk, ha a dokumentumunk módosítható lenne. Ennek több oka lehet, pl. a védettség (ne lehessen lemásolni), de az is, hogy a szerző szándéka ellenére ne legyen átformázva. Pl. egy gondosan kicentizett szakdolgozat nem tördelődjön újra a nyomdában az utolsó utáni pillanatban.

Az első ötlet a nem módosíthatóság irányába az, hogy képernyőképeket készítünk. Ennek viszont több hátulütője is van:

  • Azzal, hogy képként, és nem szövegként tároljuk, a méret jelentősen megnő, ami több tízszeres szorzót jelent, a tömöríthetőség pedig még inkább csorbát szenved, így végeredményben ez több százszoros szorzót is jelenthet.
  • Rosszul átméretezhető. Ezt az alábbi két ábra illusztrálja: a felső a szövegszerkesztő átméretezőjével készült, az alsó pedig utólag egy képszerkesztővel (ami egyébként nem mellesleg egész intelligensen méretezte át, összehasonlítva mondjuk a Painttel).
text.png
-
pic.png

A formátumok jó része önmagában kínál védett módot. A Wordben pl. a Fájl → Információ → Dokumentumvédelem alatt lehet véglegesíteni, titkosítani, korlátozni a szerkeszthetőséget stb. De vannak olyan formátumok, amelyeknek a célja eleve az, hogy ne lehessen szerkeszteni csak olvasni.

Történetileg érdemes a PostScript formátummal kezdeni, melynek szokásos kiterjesztése ps. Ezzel nemcsak (ill. elsősorban nem) szöveget lehet készíteni, hanem ábrákat. Az alábbi problémára ad választ: hogyan készítünk egy olyan képet, mely egy átlós vonalat tartalmaz? A hagyományos pixeles megközelítés az, hogy megmondjuk, melyik képpont legyen fekete és melyik fehér. Így működik a Paint, de ez általában nem túl szép eredményt ad. A profibb szerkesztők a koromfekete és a hófehér pixelek közé szürkéket is tesznek a szebb eredmény érdekében, de átméretezés során ez is csúnya marad. A PostScipt filozófiája az, hogy a képpont színek helyett adjuk meg a képletet, hogy a vonalat mettől meddig szeretnénk húzni, és az aktuális megjelenítő feladata az, hogy ez szépen nézzen ki. Hasonlóan jeleníti meg a karaktereket is.

Az írás pillanatában legelterjedtebb formátum a témában a pdf. Léteznek pdf-be konvertáló programok, és általában exportálni is lehet ebbe a formátumba, de talán a legegyszerűbb megoldás "nyomtatni" pdf-be: a nyomtatás során, ahol a nyomtatót választhatjuk ki, általában van egy olyan opció, hogy nyomtatás pdf-be.

Jelölő nyelvek

Angolul markup language, azaz ML. Az alább felsorolt nyelvek közös vonása az, hogy szöveges formában hozzuk létre, és végén szövegeket kapunk eredményül, de a kettő nem ugyanaz: az első szöveg a tulajdonképpeni szöveg mellett formázásokat is tartalmaz, ami az "átalakulás" során "eltűnik", egészen pontosan formázássá válik.

HTML

A HTML a HyperText Markup Language rövidítése. Elsősorban a weboldalak formázására használjuk, amit a böngészők jelenítenek meg, így a Web fejlesztés oldalra került. De egyéb célokra is használhatjuk, pl. a formázott e-mailek mögött szintén HTML van. Egy rövid példa néhány lehetőségre:

<html>
    <head>
        <title>HTML példa</title>
    </head>

    <body>
        Szabad szöveg.

        <h1>Első fejezet</h1>
        <h2>Első alfejezet</h2>
        <p>Paragrafus szöveg.<br>Új sor. <b>Vastag</b>, <i>dőlt betűs</i>, <u>aláhúzott</u>, <code>fix karakterszélességű</code> szöveg.</p>

        <h2>Második alfejezet</h2>
        <p>Felsorolás:</p>
        <ul>
            <li>Első elem
            <li>Második elem
            <li>Harmadik elem
        </ul>

        <h1>Második fejezet</h1>
        <p>Táblázat:</p>
        <table>
            <tr>
                <th>Név</th>
                <th>Darab</th>
            </tr>
            <tr>
                <td>alma</td>
                <td>5</td>
            </tr>
            <tr>
                <td>banán</td>
                <td>3</td>
            </tr>
            <tr>
                <td>narancs</td>
                <td>6</td>
            </tr>
        </table>
    </body>
</html>

A body rész eredménye:

Latex

Elsősorban tudományos szövegek formázására használják. Az akadémia világán kívül egyetlen gyakorlati alkalmazásával találkoztam csak: a Latex ismertetéséről szóló könyvet is ebben írták. Annak, hogy a tudományos világban szinte kivétel nélkül mindenki ezt alkalmazza, valószínűleg történelmi okai vannak, pl. a Word-öt - ami véleményem szerint ma már alkalmas lenne a célra - a cikkírók többsége "snassznak" tartja.

TODO: kidolgozni

MathJax

http://www.onemathematicalcat.org/MathJaxDocumentation/TeXSyntax.htm

Egyszerűbb jelölő nyelvek

A HTML eléggé "szószátyár": azzal, hogy általában van nyitó és záró tag is, a nem megjelenített kód aránya igen magas, az eredeti szöveg a HTML kódban nehezen kibogarászható, a használatához egy komplett jelölőnyelvet észben kell tartani, lassú, és könnyű hibázni. A Latex hétköznapi célra nehézkes, különben is, nem weboldalak készítésére találták ki. A valódi weboldalakat (mint pl. ezt is) nem közvetlenül HTML-ben szerkesztik, hanem vannak köztes motorok, amelyek egyszerűbb, könnyebben megjegyezhető és rövidebb jelöléseket használnak, és azt fordítják le HTML-re. Ezek a jelölő nyelvek sokban hasonlítanak egymásra, de azért van pár eltérés is. Néhány ilyen rendszer:

  • Wiki: talán a legelterjedtebb formázó nyelv, amit a Wikipédia is használ.
  • Wikidot: ez a weboldal mögött a Wikidot motor van, aminek a szintaxisa kissé eltér a Wikipédián használt motorétól.
  • Markdown: kiterjesztése .md. Tipikus felhasználási helye a programkódok magyarázata: ha létrehozunk egy README.md fájlt a forráskód gyökerében, akkor számos rendszer (pl. GitHub) automatikusan megjeleníti. A Stack Overflow is ezt a szintaxist használja.
  • Confluence / Jira: a Confluence vállalati dokumentumkezelő rendszer, a Jira pedig jegykezelő (ticketing) alkalmazás. A szövegek írásához (Confluence oldalak, Jira leírások, megjegyzések) ugyanazt a jelölő nyelvek használják. Ezeknek az oldalaknak általában van WYSIWYG szerkesztőjük, és számos műveletet menüből tudunk elérni.

Az alábbi táblázat összefoglalja az egyes rendszerek formázási lehetőségeit:

Formázás Wiki Wikidot Markdown Confluence
Fejezet címek Fő fejezet = Fejezet = + Fejezet # Fejezet
vagy
Fejezet
=======
h1. Fejezet
Alfejezet == Alfejezet == ++ Alfejezet ## Alfejezet
vagy
Alfejezet
---------
h2. Alfejezet
Al-alfejezet === Al-alfejezet === +++ Al-alfejezet ### Al-alfejezet h3. Al-alejezet
Kiemelések vastag '''vastag''' **vastag** **vastag**
vagy
__vastag__
*vastag*
dőlt ''dőlt'' //dőlt// *dőlt*
vagy
_dőlt_
_dőlt_
kombinált '''''kombinált''''' //**kombinált**// **_kombinált_** *_kombinált_*
aláhúzott <u>aláhúzott</u>
vagy
<ins>aláhúzott</ins>
__aláhúzott__ <ins>aláhúzott</ins> +aláhúzott+
áthúzott <s>áthúzott</s>
vagy
<del>áthúzott</del>
--áthúzott-- ~~áthúzott~~ -áthúzott-
fix szélesség <pre>fix szélesség</pre> {{fix szélesség}} `fix szélesség` {{fix szélesség}}
felsőindex felső<sup>index</sup>
vagy
felső{{sup|index}}
felső^^index^^ felső<sup>index</sup> felső^index^
alsóindex alsó<sub>index</sub>
vagy
{{alsó{{sub|index}}}}
alsó,,index,, alsó<sub>index</sub> alsó~index~
Felsorolás első mélység * Első mélység * Első mélység * Első mélység
vagy
+ Első mélység
vagy
- Első mélység
* Első mélység
vagy
- Első mélység
második mélység ** Második mélység szóköz a * előtt szóköz a jel előtt ** Második mélység
számozott # Számozott # Számozott 1. Számozott
(meg kell adni a számokat)
# Számozott
Tördelés új sor <br> sortörés sortörés legalább kettő szóközzel sortörés
új bekezdés üres sor üres sor javasolt az üres sor üres sor
vízszintes vonal ---- ---- ***
vagy
---
vagy
___
----
Linkek egyszerű link http://faragocsaba.hu http://faragocsaba.hu <http://faragocsaba.hu> [http://faragocsaba.hu]
link alternatív szöveggel [http://faragocsaba.hu Faragó Csaba] [[http://faragocsaba.hu|Faragó Csaba]] [Faragó Csaba](http://faragocsaba.hu)
belső link [[text]] [[[text]]] [text]
belső link alternatív szöveggel [[text|Szövegszerkesztés]] [[[text|Szövegszerkesztés]]]
Vegyes kép [[File:cat.jpg]] [[image cat.jpg]] ![](cat.jpg) !cat.jpg!
táblázat {| class="wikitable"
|+ Caption: Cím
|-
! Oszlop 1 !! Oszlop 2
|-
| Érték 11 || Érték 12
|-
| Érték 21 || Érték 22
|}
||~ Oszlop 1 ||~ Oszlop 2 ||
|| Érték 11 || Érték 12 ||
|| Érték 21 || Érték 22 ||
| Oszlop 1 | Oszlop 2 |
|----------|----------|
| Érték 11 | Érték 12 |
| Érték 21 | Érték 22 |
| Oszlop 1 | Oszlop 2 |
|----------|----------|
| Érték 11 | Érték 12 |
| Érték 21 | Érték 22 |
belső képlet <math>a^2 + b^2 = c^2</math> [[$ a^2 + b^2 = c^2 $]] \\(a^2 + b^2 = c^2\\)
(nálam nem működött)
kiemelt képlet <math>
a^2 + b^2 = c^2
</math>
[[math]]
a^2 + b^2 = c^2
[[/math]]
\\[a^2 + b^2 = c^2\\]
(nálam nem működött)
kódrészlet szóköz a sor elején @<[[code]]
print "Hello, world!"
[[/code]]>@
> print "Hello, world!" {code}
print "Hello, world!"
{code}
escaping <nowiki>…</nowiki> @<...>@ <div>…</div>
megjegyzés <!— Megjegyzés. —> [!-- Megjegyzés. --] [!-- Megjegyzés. --]
Ez megjelenik a HTML-ben. Ami nem jelenik meg:
[//]: # (Rejtett megjegyzés.)

Példaként vegyünk a Markdown-t:

Szabad szöveg.

# Első fejezet

## Első alfejezet

Paragrafus szöveg.
Új sor. **Vastag**, *dőlt betűs*, <ins>aláhúzott</ins>, ~~áthúzott~~, `fix karakterszélességű` szöveg.

## Második alfejezet

Felsorolás:
* Első elem
* Második elem
* Harmadik elem

# Második fejezet

Táblázat:

| Név     | Darab |
|---------|-------|
| alma    | 5     |
| banán   | 3     |
| narancs | 6     |

Lényegesen egyszerűbb, és ember által is olvashatóbb mint a HTML.

Tippek és trükkök

Azoknak a fájloknak a megkeresése, melyek tartalmaznak bizonyos szót

Total Commander: Commands -> Search… -> a "Find text" legen bekapcsolva, és oda írjuk be a keresendő szót vagy kifejezést -> Start search

Szöveges fájl sorainak sorba rendezése

notepad++: Edit -> Line Operations -> Sort Lines Lexicographically Ascending

Egymás utáni duplikált sorok törlése

a. Notepad++, plugin nélkül: Search -> Replace…

  • Find what: ^(.*?)$\s+?^(?=.*^\1$)
  • Replace with: [üres]
  • Search Mode: Regular expression
  • Replace All

b. Notepad++, TextFX plugin segítségével:

  • Töltsük le a beépülőt innen: https://sourceforge.net/projects/npp-plugins/files/TextFX/ (vigyázat alapértelmezésben egy másik plugint tölt le, kattintsunk a legfrissebb TextFX-re).
  • Csomagoljuk ki az Notepad++ könyvtár plugins könyvtárába (nálam c:\Program Files (x86)\Notepad++\plugins). Ehhez rendszeradminisztrátori jogok kellenek
  • Indítsuk újra a Notepad++-t. Ezt követően meg kell jelennie a TextFX főmenünek.
  • TextFX -> TextFX Tools -> A "+Sort output only UNIQUE (at column) lines" legyen bekapcsolva, majd ugyanitt "Sort lines case sensitive (at column)".

Adott szót nem tartalmazó sorok törlése

Notepad++:

  • Search -> Find… -> Mark fül -> Find what: ide írjuk a kérdéses kifejezést, a Bookmark line legyen bekapcsolva, majd Mark All
  • Search -> Bookmark -> Remove Unmarked Lines

(Kijelölés megszüntetése: Search -> Bookmark -> Clear All Bookmarks.)

Speciális karakterek

Más nyelvekben előforduló latin betűs karaktereket magyar billentyűzettel az alábbi módon lehet előhívni. Általános szabály: ékezetet speciális karakterre úgy tudunk helyezni, hogy először beírjuk az ékezetet, majd lenyomjuk magát a karaktert. A vessző lent azt jelenti, hogy az előzőt el kell engedni (tehát lesz egy olyan időpillanat, amikor semmit sem nyomunk le, de még nem jelent meg semmi), majd a vessző utánit kell megnyomni. A jobb láthatóság érdekében a betűket nagybetűvel írtam; ilyenkor magát a billentyűt kell lenyomni. Ha a Shift-et is le kell nyomni (tehát tényleg nagybetűre van szükség), azt külön jelzem.

  • ä: AltGr + A
  • Ä: AltGr + E
  • ć: AltGr + 9, C
  • Ć: AltGr + 9, Shift + C
  • č: AltGr + 2, C
  • Č: AltGr + 2, Shift + C
  • ç: AltGr + Ó, C
  • Ç: AltGr + Ó, Shift + C
  • đ: AltGr + S
  • Đ: AltGr + D
  • ë: AlrGr + Ü, E
  • Ë: AlrGr + Ü, Shift + E
  • ě: AltGr + 2, E
  • Ě: AltGr + 2, Shift + E
  • ę: AltGr, E
  • Ę: AltGr, Shift + E
  • ł: AltGr + L
  • Ł: AltGr + Á
  • ô: AltGr + 3, O
  • Ô: AltGr + 3, Shift + O
  • š: AltGr + 2, S
  • Š: AltGr + 2, Shift + S
  • ß: AltGr + Á
  • ž: AltGr + 2, Z
  • Ž: AltGr + 2, Shift + Z

Az én billentyűzetemen ugyanez nem működik a ~ és ` ékezetekkel, így pl. nem tudom leírni a spanyol ñ vagy a francia è karaktert. De egyébként sem lehetne bármit a fenti módon leírni, legvégső soron a karakter kódját kell megadni, mégpedig úgy, hogy a bal Alt billentyűt lenyomva tartva begépeljük a karakterkódot a numerikus billentyűzeten. A https://www.alt-codes.net/ oldalon találunk ilyen kódokat; én az alábbiakat szoktam leggyakrabban használni:

  • : Alt + 26
  • : Alt + 0133
  • Ω: Alt + 234
Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License