Kategória: Társasjátékok.

Catan telepesei

Számomra a Catan telepesei a modern társasjátékok egyik első komoly szereplője. Kultikus játék, népszerűsége töretlen. Röviden: dobókocka segítségével döntjük el, hogy milyen nyersanyagot termelünk, amiből aztán utakat, falvakat, majd városokat tudunk építeni, így növelni egyrészt a nyersanyag bevételünket, másrészt a győzelmi pontjainkat.

Nagyon sok előnye van a korábbi klasszikusokkal szemben: nem esik ki senki a játék folyamán, a játék hossza elfogadható, a játékidő változékonysága elfogadható, elfogadható idő alatt megtanulható, valós döntési lehetőségek vannak a játékban, sokszor újra játszható (különösen a kiegészítőkkel). Jelentős hátránya viszont az, hogy a játékosok, ha nincs szerencséjük, az elején önhibájukon kívül reménytelen helyzetbe kerülhetnek, és ez esetben kínkeserves végigjátszani. Így a sértődésre hajlamosaknak óvatosan ajánlott csak ez a játék.

Számos kiegészítőt készítettek hozzá, kifejezetten gyerekek számára megalkották a Catan Juniort, a Candamir pedig egyfajta folytatása a Catan telepeseinek. Ez utóbbinak játék mechanikájában jelentősen eltér az alapjátéktól, valamivel összetettebb és hosszabb is.

Hátrányai ellenére is, vagy inkább azokkal együtt, jelentősége felbecsülhetetlen, ugyanis azt követően ha valaki labdába akart rúgni a társasjátékok bővülő piacán, valamilyen szempontból jobbat kellett készítenie, mint a Catan, amely megtartva annak előnyeit, enyhíti annak hátrányait. Például a következő…

Carcassonne

A Carcassonne számomra az egységsugarú, ideális társasjáték legközelebbi inkarnációja, magyarán az egyik legjobb társasjáték, amivel valaha találkoztam. A játék során lapocskákat teszünk le az asztalra úgy, hogy passzoljon a már lent levőkhöz, munkásokat helyezhetünk rá, az így épülő várakért, utakért, templomokért, mezőkért pedig pontokat kapunk.

A játék gyorsan tanulható, jól kiszámolhatóan és gyorsan véget ér (összesen 72 lapkát kell letenni, tehát mindig pontosan 72 lépésből áll), a szerencse szerepe elfogadhatóan alacsony szintű (de messze nem nulla), egy-egy lépésnél nagyon sok valós lehetőség van. Ha valaki rossz helyzetbe kerül, akkor egyrészt csak magát okolhatja, másrészt összesen 7 rossz lépést kell tenni ahhoz, hogy játszhatatlanul reménytelen helyzetbe kerüljön. Ez már bőven vállalható kockázat szerintem mondjuk a Monopoly börtönéhez képest.

Talán egyetlen jelentős hátránya a helyigénye: elég nagy, és sajnos elég kiszámíthatatlan. A másik a doboza, ami nagyrészt levegőt tartalmaz.

A Carcassonne-nak is számos kiegészítője van, ami egyrészt növeli a játékosok számát, másrészt kicsit mindegyik módosítja a játék jellegét. Az online társasjáték oldalak egyik nagy kedvence.

Mivel ez az egyik kedvencem, külön készítettem róla egy oldalt: Carcassonne. És néhány humoros(nak szánt) szabály variánst is létrehoztam: Carcassonne alternatívák :-).

Stone Age

A Stone Age-et is a legjobb játékok közé sorolom. Ahogy a neve is mutatja, a játék a kőkorszakban játszódik, ahol mindenféle nyersanyagot gyárthatunk, azokból kunyhókat építhetünk, fejlesztési lapokat vásárolhatunk, fejleszthetünk. Kiesni nem lehet belőle, és ha valaki vesztésre áll, önmagában akkor is élvezhetően be tudja fejezni a játékot. A játék nem rövid, de a 2 órás lélektani határon belül van még 4 játékossal is. A szabálya nem túl egyszerű, de nem is annyira komplikált: egy jobb képességű gyerek is felfogja - legfeljebb a kisebbek nem optimális lépéseket lépnek. A szerencse oly mértékben van jelen, amit egy vérbeli társasjátékos ideálisnak gondol. A doboza igen gazdag, sok anyagot tartalmaz. Az ára 10000 Ft körüli, ami ebben a kategóriában (ennyi alkatrésszel) teljesen elfogadható.

Némi hátránya az, hogy nem mindegy, a tőlünk jobbra ülő játékos milyen stratégiát választ. Valamint viszonylag nagy a helyigénye (bár a Carcassonne-nal ellentétben jól meghatározott), és elég hosszú ideig tart kipakolni, bepakolni. Valamint az adminisztratív "költség" (ide értve pl. a kipakolást, élelem- és pontszámítást) élőben - fogalmazzunk így - az elviselhetőség felső határát súrolja.

Takenoko

A játék sztorija a japán császári udvarba kalauzol minket. A játék mechanizmusa: egy-egy lépésben számos lehetőség közül választhatunk főszabályként kettőt (parcella telepítés, öntözés, bambusz növekedés, amit a panda elfogyaszt, ill. célkártya húzása), pontot pedig a célkártya teljesítéséért kapunk. A rászánandó idő jól kiszámolható és elfogadható; a szabály ugyan nem triviális, de azért elég gyorsan megtanulható; a szerencsefaktor szerintem egészséges; ketten és többen is élvezhető. Szóval ezt a játékot is jó szívvel ajánlom családoknak és baráti társaságoknak egyaránt!

Puerto Rico

Ez a játék a napsütötte karibi térségbe kalauzolja a játékosokat, ahol mindenféle földi jót: kukoricát, indigót, cukrot, dohányt és kávét lehet termelni, azokkal kereskedni, épületeket építeni, telepeseket alkalmazni, hogy végül a miénk legyen a legnagyobb vagyon. Elfogadható és jól kiszámolható időn belül véget ér. Majdnem teljes információs játékról van szó, igazából csak az aktuális ültetvényválaszték az, ami véletlenszerű. Vannak kiegészítői, és ott megjelenik a lapválasztás mechanizmusa. Idáig csak a két személyes változatot játszottam, azt is csak online, de úgy képzelem el, hogy élőben több személlyel is igen élvezetes lehet.

Tokaido

Tokaido a neve a Kiotóból Edóba (a mai Tokióba) vezető útnak; a játékosok ezt az utat teszik meg, miközben csodálatos panorámákban gyönyörködnek, találkoznak jótevő emberekkel, vásárolnak, szállásokon megszállnak, ahol finom ételeket fogyasztanak, fürdőházakban fürdenek, a templomoknak adományt adnak, és mindeközben győzelmi pontokat gyűjtenek. A játék mechanizmusa rendkívül egyszerű: balról jobbra haladunk, az engedélyezett helyekre léphetünk csak (elfoglalva a helyet ezzel másoktól), és bizonyos mezőkön döntési lehetőségünk is van (pl. hogy mit vásárolunk). A szerencsének egészséges szerepe van ebben a játékban. Jól meghatározott ideig tart, egyáltalán nem hosszú, élvezetes társasjáték, melyek szívből tudok ajánlani mindenkinek.

7 csoda

Ez a játék méltán kapott számos díjat, és valóban a legjobb játékok közé tartozik, de azért az első látszat ellenére hátránya is van neki. A játék alapmechanizmusa a lapátadás, ezzel csak így lehet játszani. A játékban nyersanyagot termelünk, kereskedünk, civil és tudományos épületeket építünk, hadsereget fejlesztünk, céheket alapítunk, és természetesen csodákat építünk. Kezdjük a pozitívumokkal: összesen 18 lépést (kivételes esetben 1-2 lépéssel többet) tesznek a játékosok a játék során, tehát kiszámolhatóan rövid. Ennek ellenére a gémer játékok komplexitását súrolja. A szerencsefaktor jól újrajátszhatóvá teszi, ugyanakkor stratégiára is van mód. Mindezeken túl rendkívül jól skálázódik: 2-7 játékos játszhatja.

Ami miatt mégse mondanám azt, hogy ez egyértelműen életem legjobb játéka, az a következő: a játékban nagyon nem mindegy, hogy ki mellett ülünk. Döntő jelentősége lehet annak, hogy a mellettünk ülők mennyire a saját fejlődésükre koncentrálnak, vagy mennyire akadályoznak minket. Könnyű győzelmet ígér az, ha a mellettünk ülők "pacifisták" az adott játékban. A közvetlenül mellettünk ülőktől vásárolhatunk nyersanyagot, és mi döntjük el, kitől vásároljuk; döntő jelentőségű lehet az, hogy kire esik a választás. E hátrányok ellensúlyozására az én ötletem az volt, hogy a játék bizonyos részei lehetnének titkosak: kinek mennyi pénze van, kinek mekkora a pillanatnyi harci ereje, kinek milyen civil és tudományos épületei vannak. A felvetésemet a válaszadók egyhangúlag visszautasították, ebben a formában viszont még látok teret a finomhangolásra.

Másik hátránya az adminisztrációs költség: az előkészület is időt (és helyet!) vesz igénybe; ha egyes játékosok nem precízen lépnek, akkor kavarodás lehet; és talán a legrosszabb: a pontszámítás bonyolult. Így a nettó kb. fél órás játék a gyakorlatban inkább háromnegyed óra-óra.

Legendás felfedezők (Legendary Inventors)

A játékban tudósokat alakítunk, akik egyrészt felfedezéseket tesznek, másrészt fejlesztik saját képességeiket, igazából a kettő között kell egyensúlyozni. Rendkívül egyszerű játék, nem is volt egyszerű a besorolása. A játékmechanizmus szerint egyértelműen egyszerű, a helyes stratégia megválasztásához viszont már olyan képességek kellenek, amelyek egy átlagos közepes társasjátékhoz szükségesek. Gyors és mindenképpen ajánlott játék!

Építőmesterek: Középkor

Összetettsége hasonló a legendás felfedezőkéhez. Ebben a játékban - ahogyan a neve is mondja - középkori építőmesterek bőrébe bújunk. A játék mechanizmusa itt is egyszerű: körönként 3 lépést tehetünk, ami alapvetően háromféle lehet: munkást vehetünk fel (ingyen), épületet kezdhetünk építeni (ingyen), munkást helyezünk az épületre (meghatározott összegért). Az épületek felépítéséhez szükség van adott mennyiségű kőre, fára, cserépre és szakmai tudásra, és mindegyik munkásnak adott mennyiségű ilyen tulajdonságai vannak. Az épület akkor épül el, ha sikerült akár több munkással teljesíteni a feltételeket. Az épület pénzt és győzelmi pontot ad, ill. bizonyos épületek pénz helyett ingyenesen használható fenti dolgokat biztosítanak.

A játék maga a rövidebbek közé tartozik, van benne szerencse, de a jó stratégia a döntő. Igazából ez is a játékmechanizmus alapján az egyszerűek közé tartozna, viszont a helyes lépés meghatározása miatt sorolom a közepes komplexitású társasjátékok közé (bár ezek között a legegyszerűbbek közé tartozik). Hátránya szerintem az, hogy a kezdőjátékos alapvetően előnyben van, még úgy is, hogy a játékszabály biztosítja az egyenlő lépésszámot. Az én javaslatom ennek kiküszöbölésére: a kezdeti egyből 3-3 lépés helyett kezdődhetne a játék így: 1-2-2-1 lépés, majd utána jöhetnének a hármasok. Ettől függetlenül természetesen egy nagyon élvezetes játék.

A sors kovácsai (Dice Forge)

Ez egy olyan dobókockás játék, ahol a dobókockáink a játék során fejlődnek. Egy-egy lépésben ugyanis változhat a kockánk, és tkp. ez a legfőbb döntés: a lépésünket a kockánk javítására használjuk (ezzel elveszítve egy kört, de növelve esélyeinket a következőkre, viszont kockáztatva aszt, hogy esetleg a játékostársaink közben elhappolják előlünk a jó lapokat), vagy győzelmi pontokat érő, és egyéb előnyöket adó lapokat gyűjtünk.

Nagy ötlet benne a dobókocka módosíthatósága. A játék mottója emiatt lehetne az is, hogy "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa". Mivel az összetettsége ellenére gyorsan megérthető és megszerethető, ráadásul a legtöbb tekintetben kifejezetten jó tulajdonságú játék (nem lehet belőle kiesni, a játékidő jól kiszámolható és nem túl hosszú, valódi döntési lehetőségek vannak, egészséges a játékosok egymásra hatása, jól kompenzált a kezdőjátékos hátránya stb.), a legjobbak közé sorolom.

Az alapjáték esetén a lapok fixen meghatározottak, viszont vannak az alapkészletben kiegészítések, melyet akár lapválasztós módon is be tudjuk vezetni.

Pár kisebb hátrányát említeném csak meg. Számomra valamivel nagyobb a szerencse szerepe az ideálisként elképzelt játékhoz képest. Élőben játszva kicsit nehézkes leszedni a kockákról az oldalakat, és meglepő módon nem adtak hozzá eszközt. A játék maga kifejezetten sok részből áll, ami önmagában jó dolog (tehát még véletlenül sem mondható ez erről, hogy lényegében egy pakli kártya, feltupírozva sok levegővel), viszont ez jelentősen megnöveli a játék adminisztrációs "költségét".

Tobago

Tobago a rejtett kincsek szigete, ahol a játékosok kártyalapok lerakásával szűkítik a kincsek lelőhelyét (érdekes logikai feladat: mindenképpen szűkíteni kell a kincs lelőhelyét, de nem szabad elméletileg kizárni a helyét), majd autóval elmennek érte. A kincsek felfedezése lényegében kooperációban történik, persze az kapja a több darabszámú kincset, aki többet tett a megtalálásáért. Az igazi versengés az osztozkodáskor történik: adott értékű kincsről el kell dönteni, hogy kérjük-e. Ha úgy döntünk, hogy kérjük, akkor esetleg lemondunk egy értékesebbről. Ha meg nem kérjük, akkor lehet, hogy még értéktelenebbet kapunk. Esetleg egy elátkozott kincset…

A sárkány éve

Ez a játék a középkori Kínába kalauzolja a játékosokat. A játékosok feladata, hogy kínai hercegek bőrébe bújva biztosítsák a rájuk bízottak jólétét. A játék 12 hónapig tart, és a harmadiktól a tizenkettedikig minden hónapban meg kell küzdeni valamivel: betegséggel, aszállyal, háborúval, adózással, valamint két alkalommal tűzijátékot kell szervezni. Mindezt úgy, hogy biztosítva legyen a megfelelő mennyiségű pénz, és a végén nekünk legyen a legtöbb pontunk. Minden fordulóban választunk egy akciót, behívunk egy embert a palotába, a forduló végén pedig ha nem tudunk megküzdeni a csapással, akkor embereket veszítünk.

A játékmechanizmus tehát igen egyszerű, a megfelelő stratégia megválasztása viszont komoly tervezést kíván (szinten tartani is nehéz a rendszert, nemhogy fejlődni benne), emiatt egyébként sokan a gémer játékok közé sorolják. Az időtartama egyébként egész rövid (a 12 fordulóban lényegében mindenkinek 2-2 döntést kell hozni, tehát mindenki összesen 24-et lép; minden más esemény "bekövetkezik"), a szerencsének is van minimális szerepe. Majdnem teljes információs játék egyébként, egy apró szabály miatt mégsem az: minden fordulóban véletlenszerűen osztjuk annyi felé az akciókártyákat, ahány játékos van; csak ez biztosítja azt, hogy a kezdeti leosztás után még elméletben sem lehet végigszámolni.

Sokan nagyon szeretik, én magam még nem éreztem igazán rá a helyes stratégiára, mindenesetre ettől függetlenül ez is a nagyon ajánlott társasjátékok közé tartozik

Elfenland

Ez a játék Tündérországba kalauzol el minket, ahol egy-egy tündért alakítunk. A célunk Tündérország városainak körbe járása. Különböző terepeken kell keresztül haladnunk, melyet számos járművel hajthatnak végre. A játékosok döntik el minden forduló elején, hogy milyen terepen milyen járművel szeretnének haladni. Az is adott, hogy egy-egy terepen hány adott jármű szükséges ahhoz, hogy át tudjunk menni. 4 kör van. körönként 8-8 járművel, valamint pár döntési lehetőséggel, hogy hol mivel szeretnének menni, ezeket kell jól beosztani. Dönthetünk úgy, hogy arra megyünk mint a többiek, de ezzel kockáztatjuk azt, hogy ők más járművel szeretnének arra menni, ezzel akadályozva minket. Ha egyedül megyünk, akkor meg at kockáztatjuk, hogy nem fogjuk tudni kihasználni az összes járművünket. Egymás akadályozása elkerülhetetlen, sőt, a szabály lehetővé teszi azt, hogy játékonként egyszer mindenki akadályokat helyezzen le; ez esetleg a sértődékeny játékosokban rossz érzést válthat ki. (Ennek tompítására házi szabályként bevezethető az, hogy nem játszunk az akadály lapokkal, és erre különösen akkor lehet szükség, ha kisebb gyerek is van közöttünk.) A játékidő nem rövid, de még elfogadható, viszonylag jól kiszámolható. A szerencsének van szerepe, de a taktikának még nagyobb. Ketten nem annyira érdekes, de akár hat fővel is játszható; számomra mindenképpen az ajánlottak közé tartozik. Mivel több szabályvariáns létezik, a játék előtt mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy mely szerint játszunk.

Théba

A játékban a századelő nyugat-európai régészeket alakítunk, akik a Közel-keletre utaznak kincset vadászni. Egy igazi stratégiai játék: meg kell szereznünk az ásatás tudományát, és minél többet tudunk, annál hatékonyabban ásatunk. Ugyanakkor ha túl sokat töltünk az elmélettel, akkor a játékostársaink esetleg elhappolják előlünk a kincseket, és nekünk már csak a homok marad. Igazi jó szórakozást jelent kicsiknek, nagyoknak egyaránt! A játékidő a számunkra éppen elviselhető felső határa. A játék előkészítése, és különösen a végén a pontszámítás különösen sok időt vesz igénybe, ezt figyelembe kell venni, ha erre a játékra esik a választás. De ha lehetőségünk adódik, mindenképpen próbáljuk ki!

A hobbit

A játékosok minden kör elején kijátszanak egy lapot, és az azon levő érték dönti el, hogy hányat lépnek. Néha jó lenne keveset lépni, néha többet, persze a legjobb lapokat meg jó lenne nem elpazarolni… Utunk során anyagokat gyűjtünk, fejlődünk, és eseményekkel küzdünk. Ha nem sikerül az események leküzdése, akkor jön felénk a sárkány. A játékban ugyan mindenki magának gyűjti a pontokat a többiek ellenében, ám a sárkánnyal közösen kell megküzdeni, így ez a játék a versengő és kooperatív játékok különös keveréke. (Mondjuk úgy 90%-ban versengő és 10%-ban kooperatív. Érdekes lehetne megalkotni egy fele részt versengő, fele részt kooperatív játékot! Akár ennek a játéknak a szabályát kicsit átalakítva, pl. úgy, hogy az eseményekkel való sikertelen megküzdés esetén ne egyet, hanem mondjuk kettőt haladjon előre a sárkány.)

Santiago de Cuba

A játékosok nyersanyagokat termelnek, majd azokat behajózzák, és győzelmi pontokat kapnak érte. Ez így szép és jó, és ha csak ennyi lenne, akkor unalmas n+1-edik nyersanyagtermelős-behajózós játék lenne, viszont a játék nem Németországban vagy mondjuk Japánban játszódik, ahol minden élére van vasalva, hanem - ahogy a címe is mondja - Kubában, ahol minden kiszámíthatatlan, virágzik a feketepiac, a korrupció, állandóan változik a kereslet és a kínálat, és ebben a zavarosban kell a játékosoknak halászniuk. Az itt nem működik, hogy készítünk egy üzleti tervet, melyet következetesen végigvisszük.

Montego Bay

A játékban mindegyik játékosnak két figurája van, egy kicsi és egy nagy méretű. Minden forduló elején a játékosok titokban eldöntik, hogy ki melyik figurával mennyit lép. Az, hogy a végén melyik mezőn fog állni, a többi játékostól is függ, így a lépés eldöntésekor meg kell próbálni a másik fejével is gondolkodni. Akinek persze lehet, hogy más a stratégiája, mint gondoljuk… Vannak sokat érő és vannak kifejezetten rossz pozíciók is. A játék során hordókat gyűjtünk, amit hajókra teszünk, és ha megtelt a hajó, a játékosok, akik a portékájukat az adott hajóra helyezték, sorrendtől függő fix győzelmi pontokat kapnak. Persze lehet, hogy a munkás szerencsétlenül felborította a hordókat…

A játékidő elfogadhatóan hosszú és viszonylag jól kiszámolható. A játékban egymásnak keresztbe teszünk, de mivel ez párhuzamosan és titkos tervezés alatt történik, az eredmény inkább vicces mint kellemetlen.

Modern Art

A játékban modern festményekre lehet licitálni; a játékosok adják-veszik egymástól a képeket, mindenféle nyilvános vagy titkos licitálási módszerekkel, majd a körök végén plusz pénzt kapnak bizonyos kombinációkért. Jó játék, és egyébként korábbi mint a Catan telepesei.

Sorban állás

Ez a játék egy kultúrtörténeti érdekesség, és elsősorban nem arról szól, hogy a játék mechanizmusa minél érdekesebb legyen. Ettől függetlenül persze egy jó társasjátékról van szó, viszont ha valakinek kizárólag a játékélmény a lényeges, akkor valószínűleg nem ez az optimális választás.

A játékban a '80-as évek Lengyelországában vagyunk, de lehetnénk a KGST tetszőleges országában: áruhiány van, és mindenért sorba kell állni. A sorban mindenki igyekszik előre furakodni, ezen kívül lehet kereskedni a fekete piacon. A rendszer bírálatáért büntetés jár. És van itt minden, ami az életünk része volt egykor: leltár miatt váratlanul bezáró üzletek, téves áruszállítás, sőt, akár fokozott áruszállítás is, amikor abban az esetben is érdemes volt vásárolnunk, ha épp nem volt rá szükségünk, de ki tudja, mikor jutunk hozzá legközelebb. Természetesen mindig jól jött egy kis protekció egy pártfunkcionárius barát részéről.

Nagyon jól megalkotott játék, a magyar fordítás meg számomra különösen díjnyertes: nem egyszerűen lefordították a játékot, hanem átültették magyar nyelvre: a lapokra '80-as évekbeli ikonikus magyar termékek kerültek.

A játékidő jól kiszámolhatóan egy-másfél óra, jelentős szerepe van a szerencsének, de van valódi döntési lehetőség, szóval egy szerethető társasjáték. További előnye még, hogy ez egy államilag támogatott projekt révén készült, az ára igen barátságos, a drágább egy pakli kártya jellegű társasjátékok szintjén mozog. Viszont nagyon fontos, hogy mindannyian partijátékként fogjuk fel, egyébként ez a fokozottan "sértődős" játékok közé tartozna.

Citadels

E játéknak az előnye a skálázhatósága, ugyanis a játékosok száma 2-8 között lehet. A játék nem túl komplikált, és gyorsan befejeződik. Ráadásul kis helyen elfér: lényegében egy pakli kártya az egész. A játékban játékosok különböző szerepeket kapnak és hajtanak végre cselekményeket.

A legnagyobb probléma szerintem az, hogy ha a játékos rossz helyen ül, akkor esélye sincs kibontakozni. Ez jelentősen befolyásolja az élvezhetőséget, és emiatt akik könnyen megsértődnek, azoknak egyáltalán nem javasolt ez a játék.

Samarkand

A játékban a játékosok gazdag ázsiai családokba házasodnak be és utána építik azok kereskedelmi útvonalaikat. Ez a játék a mechanizmusa miatt érdekes szerintem elsősorban: messze nem a klasszikus és unalmas dobok-lépek, de nem is a modern társasjátékokra jellemző termelek-építek. Érdemes kipróbálni!

Keltis

Növekvő vagy csökkenő színsorokat kell a játékban kialakítani, és ha nem elég hosszú a sor, azért pontlevonás jár. Az eredeti társasjátékot kiadták kártya formában is, így olcsó és jól tárolható. A játszma gyorsan befejeződik.

Finca

A játékban Mallorca szigetén termelünk gyümölcsöket és adjuk el. A termelés mechanizmusa igen érdekes: egy 12 részből álló gyümölcsös "szélmalmon" lépkednek körbe-körbe a játékosok: annyit lépnek, ahányan vannak az adott szeleten, és a megérkezéskor pedig annyi gyümölcsöt kapnak a megfelelő fajtából, ahányan a céllakán állnak. Ilyen értelemben jelentősen függünk mások lépésétől, persze valamelyest ki is kiszámolhatóak ellenfeleink optimális lépései.

Könnyen tanulható, elfogadható ideig tartó játék. Hátránya az újrajátszhatóság: noha a szélmalom véletlenszerűsége biztosítja azt, hogy két játék szinte nulla eséllyel lesz ugyanaz, olyan nagy eltérést azért ez nem okoz, hogy mondjuk 4-5 parti után az ember ellenállhatatlan vágyat érezzen újabb parti lejátszására. De azért a 4-5 partiért már megéri szerintem.

Century

Valójában ez egy sorozat (Fűszerút, A Kelet csodái, Egy új világ), melyek külön-külön és együtt is játszhatóak. A játékban négyféle dolgot termelünk, alakítunk át egyikből a másikba, majd cserélünk be győzelmi pontokra. Abban van némi eltérés, hogy ez mi módon történhet: a Fűszerútban lapokat lehet szerezni, a Kelet csodáiban ugyanazokat használjuk, csak aki előbb csap le rá, az olcsóbban jut hozzá (a harmadikat nem ismerem). Jó kis játék, optimális idővel, kiszámíthatósággal, komplexitással, interakcióval. A játék árát picit magasnak gondolom, míg a használhatósága - ennyi pénzért - lehetne jobb is.

Kütyük

Üveggolyók segítségével lehet mindenféle kütyüt létrehozni, amelyek további segítséget és kombinációkat nyújtanak. A mechanizmus egyszerű, a golyókkal a kialakítás egyedi. Alapvetően mindenki önállóan építkezik, az interakció a játékosok között kevés, tehát alkalmas azok számára is, akik megsértődnek azon, ha valaki keresztbe tesz számukra, akár tudatosan akár nem. De azért el lehet happolni mások elől a kártyákat, így nem is interakciómentes a dolog. A szerencsének is van szerepe, amikor üveggolyót húzunk, de nagyon jól lehet kombinálni is.

Downforce

Versenyautós játék, melyben a játékosok licitálnak a saját autóra, majd kártyákat játszanak ki, amelyek az autók előrehaladását adják meg, játék közben pedig fogadniuk kell a futamgyőztesre. Könnyen tanulható, gyors, pörgős játék.

Trekking the world

Utazós játék, melyben a játékosok utaznak, ha valaki először ér egy városba, jutalmat kap (amiért a játék végén győzelmi pont jár), többféle szimbólummal rendelkező kártyákat gyűjtenek, és adott városban teljesíthető megadott célokat teljesítenek, amelyek ugyancsak győzelmi pontot adnak. Szépen kidolgozott tematikus játék, közepesen bonyolult szabályrendszerrel.

Sankt Petersburg

Munkásokat, épületeket és nemeseket gyűjtenek a játékosok, amelyek minden fordulóban pénzt ill. győzelmi pontot adnak. Mindezeket fejleszthetik. Egyszerű mechanikájú, ám kellő mélységű társasjáték, melyben a szerencsének és a taktikázásnak is meg van a szerepe.

Dominion

Pakliépítős társasjáték; a téma első ilyen játéka A játékosok kezében gyakorlatilag egy pakli kártya van, amelyben a játék során bővül, fejlődik. A pénzből további kártyákat lehet vásárolni, az akciókártyák bónuszokat adnak, de a legvégén csak a győzelmi pont számít. Az újrajátszhatóságot az biztosítja, hogy sokkal többféle akciókártya van, mint amennyit egy-egy fordulóban felhasználunk. A játék mechanizmusa egyszerű, a játék maga könnyen tanulható, és jól egyensúlyban van a szerencse és a taktika.

Ganz Schön Clever

A játékosok dobókockákkal dobnak, melyből adott sorrendben választanak, és ezt megadott szabályok szerint feljegyzik a saját papírjukon. Ezek bónuszt és/vagy győzelmi pontot adnak. Tehát szerepe van a r9vid távú taktikázásnak és a hosszú távú stratégiának is. A mechanizmus egyszerű, könnyen tanulható, maga a játék pedig gyors, pörgős.