Társasjáték mechanizmusok

Kategória: Társasjátékok.

Dobunk, lépünk

A klasszikus társasjáték alapmechanizmusa: dobunk egy kockával, és a dobott értéknek megfelelő lépést teszünk meg. A legismertebb játékok tartoznak ebbe a kategóriába: Ki nevet a végén?, Monopoly, Gazdálkodj okosan!. Ezek a játékok úgymond "megtörténnek", a játékosoknak nincs nagy ráhatásuk a játék menetére. Pont emiatt a modern társasjátékok szakítottak ezzel a mechanizmussal.

Ugyanakkor az újabbnál újabb mechanizmusok mellett elkezdték újra felfedezni a régi társasjátékos dolgokat: újra alkották a dobókockát (ld. A sors kovácsai), újra felfedezték a dominót (ld. Kingdomino); érzésem szerint hamarosan lesz egy olyan társasjáték, ami pont a dobunk-lépünk mechanizmust fogja új köntösbe öltöztetni.

Ütünk, viszünk

A kártyajátékok szinte alapmechanizmusa: a hívó kitesz egy kártyát (vagy kombinációt), majd a játékosok körbe haladva felülütik (vagy passzolnak, ha a játékszabály lehetővé teszi), és a kört az nyeri, aki utoljára ütött, ő lesz a következő körben a hívó.

Ilyen a römi, a bridzs, a zsírozás, a mocsár, a Tichu, a Chimera, a Rikiki (ill. modernebb köntösben megalkotott párja, a Wizard), és a listát még lehetne nagyon-nagyon hosszasan sorolni.

Munkás lehelyezős

Az modern társasjátékok klasszikusnak mondható mechanizmusa: a játékosok munkásokkal rendelkeznek, amelyeket a játéktábla bizonyos pontjaira helyezve nyersanyagot termelnek, amelyeket később győzelmi pontokat érő akármikre válthatnak.

Ez a mechanizmus letisztult formában a Stone Age nevű játékban jelenik meg.

Akciók

A klasszikus társasjáték általában megmondja, hogy mikor mit kell tennünk, a modernebb társasjátékokban viszont a szabály lehetőséget ad arra, hogy több lehetőségből válasszunk párat. Egyszerűbb esetben adott X darab lehetőség és Y darab lehetőség, abból az X-ből kell Y-t kiválasztani és végrehajtani. Bonyolultabb esetben adott számú akciópontunk van, és azokat tudjuk "elkölteni".

Néhány példa: Takenoko (2 különböző akció az 5 lehetőségből), Építőmesterek (3 akció 4 lehetőségből), Pandemic (és a többi hasonló kooperatív társasjáték, ahol általában 4 akciót tud egy játékos elkölteni a saját fordulójában).

Akciópontok

TODO

Lapátadás

Ez azt jelenti, hogy a részben szerencsejátékok esetén a játékmechanizmus lehetővé teszi-e a beleszólást a lapok osztásába, vagy az teljesen véletlenszerű. A klasszikus játékokban, mint pl. a römiben azokkal a lapokkal kell játszanunk, amit kapunk, valamint a másik lapjairól nincs sok információnk.

A modern társasjátékok ezt a problémát is kezelni tudják. A mechanizmust lapátadásnak, angolul draftingnak hívjuk, és a következőt jelenti: a lapokat véletlenszerűen szétosztjuk, majd mindegyik játékos választ belőlük egyet, a többit pedig továbbadják. Történik ez mindaddig, amíg el nem fogy az összes lap. Ezáltal kicsit hosszabb lesz a játékidő, viszont a szerencse szerepét ezzel valamelyest lehet redukálni. Ideális esetben a játékszabály mindkét variánst lehetővé teszi, és a játékosok döntik el, hogy gyorsabb, véletlenszerű osztást választják, vagy cserélgetik a kártyákat. A legtöbb esetben ez a kérdés nem értelmezett, de olyan játék is van, amelyben ez a játékmechanizmus alapja.

Pl. a 7 csoda ill. a Sushi go! azok a játékok, amelyekben a drifting maga a játék. Az Évszakok és a Race for the Galaxy olyanok, hogy a kezdeti osztás történet draftinggal. Az Évszakoknál ez természetes, ám a Race for the Galaxy esetében kizárólag élő játékban érdemes ezt alkalmazni, levelezőben nem.

Szerepek

A legtöbb játékban a játékosok "ugyanazt a játékot" játsszák. Ám vannak olyanok is, amelyekben mindegyik játékosnak van valami szerepe, ami előnyt ad számára: az egyik olcsóbban vásárolhat, a másik többet léphet stb. Viszont nem mindegy, hogy ez az eltérés csak picit "megbolondítja" a játékos stratégiáját, vagy alapvetően meghatározza. A szerep élvezetesebbé teheti a játékot, de az szerintem nem szerencsés, ha túlzottan félrebillenti azt. Itt még egy szempont is fontos lehet: az egyes szerepek mennyire kiegyensúlyozottak.

Néhány példa:

  • A Bang! játékban mindenkinek van egy szerepe. Itt nem arra gondolok, hogy van a seriff, meg vannak a banditák, hanem az olyan szerepek, mint pl. a Lucky Luke.
  • A Takenokóban fordulónként más-más szerep jut; igaz, ott nem szerepnek, hanem időjárásnak hívják.
  • A Tokaidóban is vannak szerepek, amelyek extra előnyhöz juttatják a játékost. Nincs tökéletesen kiegyenlítve, de ezek alapvetően csak fűszerezik a játékot.
  • A Terra Mystica játékban ugyancsak vannak szerepek, melyek eltérő játékstratégiát kívánnak.
  • A Marco Polo társasjátékban olyan erős a szerep, hogy alapvetően határozza meg a követendő stratégiát, ráadásul nincs is kiegyensúlyozva. Ez egyébként az ezzel a játékkal kapcsolatos leggyakoribb vád.

Licit

A klasszikus társasjáték megmondja, hogy mi mennyibe kerül. Egyes modern játékok, viszont azt mondják, hogy az adott dolgot az vigye, aki a legtöbbet kínálja érte.

Vannak olyan játékok, melyeknek a lényegi alapeleme a licit; ilyen pl. az Elad-lak (lakásokra licitálunk), a Modern Art (festményekre licitálunk).

Bizonyos játékokban ez a mechanizmus fűszerként jelenik meg. Ilyen pl. a Korokon át (gyarmatokra licitálunk).

Lapkombináció

Általában kártyajátékokra jellemző elem: akkor ad valamilyen előnyt (pl. győzelmi pontot), ha egy kombináció összejön. A römi vagy a póker klasszikus példa erre. A modernebb játékok közül például ilyen a 7 csoda, ahol a zöld kártyák adnak kombinációs pontokat, a Stone Age játékban szintén a zöld színű kártyák, a Sushi Go!-ban pedig a kékek.

Különböző lehetőséget nyújtó lapok

A klasszikus kártyajátékokban a lapok egyediek ugyan, viszont absztraktak olyan értelemben, hogy a lapnak magának nincs jelentése, azt a játékszabály ad. Gondoljunk pl. a francia vagy a magyar kártyára. A modern társasjátékok újra felfedezték a pakli kártyát (sőt, örvendetes módon egyre inkább szaporodnak azok a társasjátékok, amelyek mindössze egyetlen pakli kártyából állnak), ezek viszont általában szöveggel rendelkező lapok, eltérő képességgel. Példák: Évszakok, Race for the Galaxy, 7 csoda stb.

Ezekben a játékokban a lapoknak sokszor van egymásra hatása. Aki ismeri azt, hogy mely kombinációk hoznak a konyhára sok győzelmi pontot, és van lehetőségük befolyásolni azt, hogy mi kerül a kezébe (pl. a drafting mechanizmussal), azok az adott játékok nagyon erős játékosai.

Pakli építés

TODO

Párhuzamos játék

A klasszikus társasjátékban egyszerre egy valaki van soron. Viszonylag új találmány az, hogy a játékosok párhuzamosan játszanak. Ilyen pl. a 7 csoda, ahol a játékosok egyszerre választják ki a kezükben levő lapok közül azt, amit le szeretnének tenni. Így 7 játékos esetén és pörgős marad a játék, nem kell kivárni a másik hatot. Hasonló játék a Sushi Go!.

Kezdőjátékos

A kezdőjátékos kiválasztása általában elég "izzadtságszagú". Tipikus az, hogy a legfiatalabb játékos kezd. csakhogy egy összeszokott társaságban mindig ugyanaz fog kezdeni. Van, amely nem is rendelkezik a kezdő játékos személyéről. A Tichu az, amely ezt jól kezeli: ott ki kell osztani az egész pakli kártyát, egyetlen egyes van a pakliban, és akihez az kerül (ami egyébként a leggyengébb lap), az a játékos kezd.

Szerencsekísértés

Aki emlékszik a Legyen Ön is milliomos! című játékra, azt tudja, miről van szó: a játékos megállhat az aktuális nyereményével, vagy tovább mehet, de ha rosszul válaszol, akkor elvész a nyereményének a nagy része. Arról van tehát szó, hogy kockáztatjuk a tovább haladást, és ha szerencsénk van, előrébb lépünk, ha nincs, akkor elveszítjük az összes addigi nyereséget, amit abban a fordulóban gyűjtöttünk össze. Ilyen játék a Can't Stop. Ott általában kis valószínűséggel veszítünk sokat, és nagy valószínűséggel nyerünk keveset.

Megfigyelés

A játékosok itt is általában párhuzamosan játszanak. Ezekben a játékokban többnyire nincs a játékosoknak saját játékelemük (pl. lapjuk), hanem az asztalon található, közösen megfigyelt lapokon kell valamit észrevenni. Aki először veszi észre, az nyeri az adott kört. Ilyen játék pl. a Set és a Dobble.

Írás

Valamit le kell írni egy papírra. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy egy papíron vezetjük a pontokat, hanem arról, hogy a játék alapmechanizmusának az elengedhetetlen tartozéka az, hogy lejegyezzünk valamit. Például a Kockapóker játékban jegyezzük, hogy a dobásunkat hova számoljuk. A Köszöntünk… álmaid városában ugyanarra az inputra írunk a saját táblánkra valamit. Az négyzetrácsos papíron játszható játékok (ötödölő, torpedó stb.) szintén ide sorolható.

Kooperatív társasjátékok

A klasszikus társasjátékokban a játékosok egymás ellen játszanak. Többnyire mindenki mindenki ellen, de van olyan is, amikor egyik csapat a másik ellen. A modern társasjátékok egyik újdonsága az, amikor a játékosok nem egymás ellen, hanem egymással játszanak egy cél elérése érdekében.

Az első ismertebb ilyen társasjáték a Pandemic, ahol egy világjárványt kell közösen megállítani. A Róma bukása játékban Róma bukását kell megakadályozni. A Tiltott sivatag játékban el kell menekülni a szigetről, mielőtt teljesen befedi a homokvihar. A Robinson Crusoe játékban a szigetről kell közösen elmenekülni.

A Hanabi szintén kooperatív, de kilóg olyan értelemben, hogy ott mindenki másnak a lapjait látja, és a szabály pontosan rögzíti, hogy milyen információkat szabad átadni.

A kooperatív társasjátékok egy alfaja a szabadulós játékok. Ezek tipikusan egyszer játszható társasjátékok. Ilyen pl. az Exit sorozat elemei vagy az Escape Room.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License