Kategória: Társasjátékok.
Dobunk, lépünk
A klasszikus társasjáték alapmechanizmusa: dobunk egy kockával, és a dobott értéknek megfelelő lépést teszünk meg. A legismertebb játékok tartoznak ebbe a kategóriába: Ki nevet a végén?, Monopoly, Gazdálkodj okosan!. Ezek a játékok úgymond "megtörténnek", a játékosoknak nincs nagy ráhatásuk a játék menetére. Pont emiatt a modern társasjátékok szakítottak ezzel a mechanizmussal.
Ugyanakkor az újabbnál újabb mechanizmusok mellett elkezdték újra felfedezni a régi társasjátékos dolgokat: újra alkották a dobókockát (ld. A sors kovácsai), újra felfedezték a dominót (ld. Kingdomino); érzésem szerint hamarosan lesz egy olyan társasjáték, ami pont a dobunk-lépünk mechanizmust fogja új köntösbe öltöztetni.
Ütünk, viszünk
A kártyajátékok szinte alapmechanizmusa: a hívó kitesz egy kártyát (vagy kombinációt), majd a játékosok körbe haladva felülütik (vagy passzolnak, ha a játékszabály lehetővé teszi), és a kört az nyeri, aki utoljára ütött, ő lesz a következő körben a hívó.
Ilyen a römi, a bridzs, a zsírozás, a mocsár, a Tichu, a Chimera, a Rikiki (ill. modernebb köntösben megalkotott párja, a Wizard), és a listát még lehetne nagyon-nagyon hosszasan sorolni.
Munkás lehelyezős
Az modern társasjátékok klasszikusnak mondható mechanizmusa: a játékosok munkásokkal rendelkeznek, amelyeket a játéktábla bizonyos pontjaira helyezve nyersanyagot termelnek, amelyeket később győzelmi pontokat érő akármikre válthatnak.
Ez a mechanizmus letisztult formában a Stone Age nevű játékban jelenik meg.
Akciók
A klasszikus társasjáték általában megmondja, hogy mikor mit kell tennünk, a modernebb társasjátékokban viszont a szabály lehetőséget ad arra, hogy több lehetőségből válasszunk párat. Egyszerűbb esetben adott X darab lehetőség és Y darab lehetőség, abból az X-ből kell Y-t kiválasztani és végrehajtani. Bonyolultabb esetben adott számú akciópontunk van, és azokat tudjuk "elkölteni".
Néhány példa: Takenoko (2 különböző akció az 5 lehetőségből), Építőmesterek (3 akció 4 lehetőségből), Pandemic (és a többi hasonló kooperatív társasjáték, ahol általában 4 akciót tud egy játékos elkölteni a saját fordulójában).
Akciópontok
Az előző továbbfejlesztése: amikor a játék nem azt monda, hogy X darab lehetőségből választhatsz Y-t, hanem azt hogy van N darab akciópontod, X lehetőséged, és mindegyiknek van egy akció költsége. Vegyünk egy egyszerű, fiktív példát: tegyük fel, hogy van 5 akciópontunk, az akciókat pedig 3 csoportba lehet sorolni: 1, 2 és 3 akciópontba kerülő akciók. A játékos dönti egy, hogy pl. 5 darab 1 akciópontba kerülő akciót hajt-e végre, vagy mondjuk végrehajt egy 3-ast és egy 2-est. Ezt még lehet úgy módosítani, hogy bizonyos események hatására megnő a játékosok akciópontjainak a száma, vagy olcsóbb lesz egy-egy akció.
Általam leginkább ismert példa a Korokon Át, ill. a folytatása, a Civilizáció Új Története. A játékosok fordulónként 4 polgári és 2 katonai akcióval indítanak. Vannak 1, 2 és 3 polgári akcióba kerülő kártyák, ill. 1, 2 vagy 3 katonai akcióba kerülő események. Az államforma fejlődésével ill. bizonyos civilizációs vívmányok elérésével ezt lehet növelni.
Kompenzáció
Szintén az akciózás folytatása. Előfordulhat, hogy a játék úgy van felépítve, hogy adott bizonyos számú akció, és a játékosok felváltva választanak egyet-egyet vagy akár többet. Viszont úgy van felépítve a játék, hogy egy fordulón belül ne lehessen mindegyik akciólehetőséget kijátszani. Bizonyos játékok kiemelik, vonzóbbá teszik azokat a lehetőségeket, amelyeket a korábbi fordulóban senki sem választott.
Példák: a Puerto Rico-ban egy érme kerül a ki nem választott akcióra (vagy akciókra). A Terra Mystica játékban szintén egy érme kerül azokra a lapokra, amelyet senki sem választott.
De nem minden hasonló mechanizmusú játék kompenzál, pl. a Race for the Galaxy nem.
Lapátadás
Ez azt jelenti, hogy a részben szerencsejátékok esetén a játékmechanizmus lehetővé teszi-e a beleszólást a lapok osztásába, vagy az teljesen véletlenszerű. A klasszikus játékokban, mint pl. a römiben azokkal a lapokkal kell játszanunk, amit kapunk, valamint a másik lapjairól nincs sok információnk.
A modern társasjátékok ezt a problémát is kezelni tudják. A mechanizmust lapátadásnak, angolul draftingnak hívjuk, és a következőt jelenti: a lapokat véletlenszerűen szétosztjuk, majd mindegyik játékos választ belőlük egyet, a többit pedig továbbadják. Történik ez mindaddig, amíg el nem fogy az összes lap. Ezáltal kicsit hosszabb lesz a játékidő, viszont a szerencse szerepét ezzel valamelyest lehet redukálni. Ideális esetben a játékszabály mindkét variánst lehetővé teszi, és a játékosok döntik el, hogy gyorsabb, véletlenszerű osztást választják, vagy cserélgetik a kártyákat. A legtöbb esetben ez a kérdés nem értelmezett, de olyan játék is van, amelyben ez a játékmechanizmus alapja.
Pl. a 7 csoda ill. a Sushi go! azok a játékok, amelyekben a drafting maga a játék. Az Évszakok és a Race for the Galaxy olyanok, hogy a kezdeti osztás történet draftinggal. Az Évszakoknál ez természetes, ám a Race for the Galaxy esetében kizárólag élő játékban érdemes ezt alkalmazni, levelezőben nem.
Kézlimit
Számos játék limitálja az erőforrást, amit birtokolhatunk. Ill. itt több kategóriát különböztethetünk meg:
- A szabály kimondja, hogy végtelen erőforrás áll rendelkezésre, és semmi sem szankcionálja a felhalmozást. A szabály kimondja, hogy ha elfogyna az erőforrás, akkor papíron kell vezetni. Ilyen pl. a Stone Age. Paradox módon pont amiatt, mert ez így ki van mondva, a gyakorlatban szinte sohasem fogy el.
- A szabály kimondja, hogy véges erőforrással gazdálkodhatunk, és semmi sem szankcionálja a felhalmozást. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy játékos olyan stratégiát követ, hogy egy bizonyos erőforrásra rátegye a kezét, akadályozva ezzel a többieket. Ilyen játék például a Singapore.
- A szabály ugyan nem állít fix limitet, ám arra ösztönzi a játékosokat, hogy ne halmozzanak erőforrásokat, mert egy bizonyos ponton túl elveszíthetik. Ilyen például a Catan telepesei, ahol 7 erőforrás felett a rabló elveszi a felét.
- A szabály limitálja az erőforrásokat, így ha elérjük azt, akkor el kell dobnunk belőle. Ilyen pl. a Splendor, ahol a drágakövek együttes száma nem haladhatja meg a 10-et.
- A szabály limitálja az erőforrásokat, de oly módon, hogy megnehezíti, sőt, szinte lehetetlenné teszi a felhalmozott erőforrástól való megszabadulást, ezáltal korlátozva a játékos mozgásterét. A megnehezített változatra példa a Targi, ahol egy lapot tarthatunk a kezünkben, és azt csak bizonyos lépésfaja kiválasztásakor tehetjük le vagy dobhatjuk el. A lehetetlenné tevősre példa a Takenoko, ahol legfeljebb 5 célkártya lehet a kezünkben, és csak úgy tudunk megszabadulni tőle, ha teljesítjük a célt. Ha van a kezünkben 5 nehezen teljesíthető cél, akkor jelentősen lemaradhatunk.
Szerepek
A legtöbb játékban a játékosok "ugyanazt a játékot" játsszák. Ám vannak olyanok is, amelyekben mindegyik játékosnak van valami szerepe, ami előnyt ad számára: az egyik olcsóbban vásárolhat, a másik többet léphet stb. Viszont nem mindegy, hogy ez az eltérés csak picit "megbolondítja" a játékos stratégiáját, vagy alapvetően meghatározza. A szerep élvezetesebbé teheti a játékot, de az szerintem nem szerencsés, ha túlzottan félrebillenti azt. Itt még egy szempont is fontos lehet: az egyes szerepek mennyire kiegyensúlyozottak.
Néhány példa:
- A Bang! játékban mindenkinek van egy szerepe. Itt nem arra gondolok, hogy van a seriff, meg vannak a banditák, hanem az olyan szerepek, mint pl. a Lucky Luke.
- A Takenokóban fordulónként más-más szerep jut; igaz, ott nem szerepnek, hanem időjárásnak hívják.
- A Tokaidóban is vannak szerepek, amelyek extra előnyhöz juttatják a játékost. Nincs tökéletesen kiegyenlítve, de ezek alapvetően csak fűszerezik a játékot.
- A Terra Mystica játékban ugyancsak vannak szerepek, melyek eltérő játékstratégiát kívánnak.
- A Marco Polo társasjátékban olyan erős a szerep, hogy alapvetően határozza meg a követendő stratégiát, ráadásul nincs is kiegyensúlyozva. Ez egyébként az ezzel a játékkal kapcsolatos leggyakoribb vád.
Licit
A klasszikus társasjáték megmondja, hogy mi mennyibe kerül. Egyes modern játékok, viszont azt mondják, hogy az adott dolgot az vigye, aki a legtöbbet kínálja érte.
Vannak olyan játékok, melyeknek a lényegi alapeleme a licit; ilyen pl. az Elad-lak (lakásokra licitálunk), a Modern Art (festményekre licitálunk).
Bizonyos játékokban ez a mechanizmus fűszerként jelenik meg. Ilyen pl. a Korokon át (gyarmatokra licitálunk).
Lapkombináció
Általában kártyajátékokra jellemző elem: akkor ad valamilyen előnyt (pl. győzelmi pontot), ha egy kombináció összejön. A römi vagy a póker klasszikus példa erre. A modernebb játékok közül például ilyen a 7 csoda, ahol a zöld kártyák adnak kombinációs pontokat, a Stone Age játékban szintén a zöld színű kártyák, a Sushi Go!-ban pedig a kékek.
Különböző lehetőséget nyújtó lapok
A klasszikus kártyajátékokban a lapok egyediek ugyan, viszont absztraktak olyan értelemben, hogy a lapnak magának nincs jelentése, azt a játékszabály ad. Gondoljunk pl. a francia vagy a magyar kártyára. A modern társasjátékok újra felfedezték a pakli kártyát (sőt, örvendetes módon egyre inkább szaporodnak azok a társasjátékok, amelyek mindössze egyetlen pakli kártyából állnak), ezek viszont általában szöveggel rendelkező lapok, eltérő képességgel. Példák: Évszakok, Race for the Galaxy, 7 csoda stb.
Ezekben a játékokban a lapoknak sokszor van egymásra hatása. Aki ismeri azt, hogy mely kombinációk hoznak a konyhára sok győzelmi pontot, és van lehetőségük befolyásolni azt, hogy mi kerül a kezébe (pl. a drafting mechanizmussal), azok az adott játékok nagyon erős játékosai.
Pakli építés
TODO
Párhuzamos játék
A klasszikus társasjátékban egyszerre egy valaki van soron. Viszonylag új találmány az, hogy a játékosok párhuzamosan játszanak. Ilyen pl. a 7 csoda, ahol a játékosok egyszerre választják ki a kezükben levő lapok közül azt, amit le szeretnének tenni. Így 7 játékos esetén és pörgős marad a játék, nem kell kivárni a másik hatot. Hasonló játék a Sushi Go!.
Kezdőjátékos
A kezdőjátékos kiválasztása általában elég "izzadtságszagú". Tipikus az, hogy a legfiatalabb játékos kezd. csakhogy egy összeszokott társaságban mindig ugyanaz fog kezdeni. Van, amely nem is rendelkezik a kezdő játékos személyéről. A Tichu az, amely ezt jól kezeli: ott ki kell osztani az egész pakli kártyát, egyetlen egyes van a pakliban, és akihez az kerül (ami egyébként a leggyengébb lap), az a játékos kezd.
Szerencsekísértés
Aki emlékszik a Legyen Ön is milliomos! című játékra, azt tudja, miről van szó: a játékos megállhat az aktuális nyereményével, vagy tovább mehet, de ha rosszul válaszol, akkor elvész a nyereményének a nagy része. Arról van tehát szó, hogy kockáztatjuk a tovább haladást, és ha szerencsénk van, előrébb lépünk, ha nincs, akkor elveszítjük az összes addigi nyereséget, amit abban a fordulóban gyűjtöttünk össze. Ilyen játék a Can't Stop. Ott általában kis valószínűséggel veszítünk sokat, és nagy valószínűséggel nyerünk keveset.
Megfigyelés
A játékosok itt is általában párhuzamosan játszanak. Ezekben a játékokban többnyire nincs a játékosoknak saját játékelemük (pl. lapjuk), hanem az asztalon található, közösen megfigyelt lapokon kell valamit észrevenni. Aki először veszi észre, az nyeri az adott kört. Ilyen játék pl. a Set és a Dobble.
Írás
Valamit le kell írni egy papírra. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy egy papíron vezetjük a pontokat, hanem arról, hogy a játék alapmechanizmusának az elengedhetetlen tartozéka az, hogy lejegyezzünk valamit. Például a Kockapóker játékban jegyezzük, hogy a dobásunkat hova számoljuk. A Köszöntünk… álmaid városában ugyanarra az inputra írunk a saját táblánkra valamit. Az négyzetrácsos papíron játszható játékok (ötödölő, torpedó stb.) szintén ide sorolható.
Kooperatív társasjátékok
A klasszikus társasjátékokban a játékosok egymás ellen játszanak. Többnyire mindenki mindenki ellen, de van olyan is, amikor egyik csapat a másik ellen. A modern társasjátékok egyik újdonsága az, amikor a játékosok nem egymás ellen, hanem egymással játszanak egy cél elérése érdekében.
Az első ismertebb ilyen társasjáték a Pandemic, ahol egy világjárványt kell közösen megállítani. A Róma bukása játékban Róma bukását kell megakadályozni. A Tiltott sivatag játékban el kell menekülni a szigetről, mielőtt teljesen befedi a homokvihar. A Robinson Crusoe játékban a szigetről kell közösen elmenekülni.
A Hanabi szintén kooperatív, de kilóg olyan értelemben, hogy ott mindenki másnak a lapjait látja, és a szabály pontosan rögzíti, hogy milyen információkat szabad átadni.
A kooperatív társasjátékok egy alfaja a szabadulós játékok. Ezek tipikusan egyszer játszható társasjátékok. Ilyen pl. az Exit sorozat elemei vagy az Escape Room.