Mi a PhD?

Mi a PhD?

Az emberiség össztudása

Ábrázolja az alábbi kör az emberiség össztudását (megjegyzés: az ábrák nem méretarányosak, és pusztán illusztrációs célt szolgálnak):

Közoktatás

A belső kör ábrázolja azt a tudást, amit meg lehet szerezni az általános iskolában:

A gimnáziumokban az alábbi tudás szerezhető meg:

A szakiskolákban pedig ez:

Felsőoktatás

A főiskolai (BSc vagy BA) képzés jól illeszkedik az általános gimnáziumi tudásra:

Ezen az ábrán jól látható, hogy nagyon nehéz egy olyan szakiskolából folytatni a felsőfokú tanulmányokat, ami nem ráépülő.

Az egyetemi (MSc vagy MA) képzés során tovább mélyítjük tudásunkat egy már megkezdett terület egy részén:

Doktori

A doktori tanulmányok során egy szűk területen elmélyedve eljutunk az emberi össztudás határához:

Nagyítsunk ki ebből egy kis részt:

Évekig megfeszített erővel próbáljuk meg ezt kijjebb tolni. Ha sikerül, akkor az emberiség össztudása picit megnagyobbodik, és a különbözet a PhD:

De ne feledkezzünk meg a nagyképről:

Általános vélekedés szerint az emberek kb. 2%-a képes új tudás létrehozására, 98% pedig a meglévő tudást tudja használni. Az évezredek során ezekből az új tudásokból áll össze az, amit ma emberi civilizációnak hívunk. A kerék feltalálása, a relativitáselmélet megalkotása és PhD hallgató kutatása egyaránt hozzájárult ehhez, eltérő mértékben persze. Ennek a mindenkori 2%-nak a tevékenysége nélkül vélhetően még mindig barlangokban élnénk és gyűjtögető életmódot folytatnánk.

PhD a gyakorlatban

A doktori képzés

A bevezetőben említettek túl absztraktak ahhoz, hogy egyből a gyakorlatba ültessük át. A valóságban az egyetemeken található doktori iskolák képezik az új tudás létrehozásának a fórumát. Ha valaki ezzel szeretne foglalkozni, akkor tehát mondhatjuk, hogy nem tudja megkerülni az egyetemet.

Ugyancsak egyénre lebontva fontos tudnunk, hogy egy doktori programban való részvételnek általában minimumkövetelménye valamilyen egyetemi (MSc vagy MA) végzettség.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a PhD valójában nem egy hagyományos tanulmány. Az általános iskolának az ígérete az általános iskolai végzettség, a gimnáziumé az érettsége, a főiskoláké és egyetemeké pedig a diploma; a PhD nem ilyen. A PhD képzésre sokkal inkább célszerű úgy tekinteni, mint egy keret, melynek során az egyetem infrastrukturális segítséget nyújt ahhoz, hogy a kutatást elvégezzük. A PhD vége vagy ígérete nem a doktori fokozat, hanem annak lehetősége, hogy azt megszerezzük. Egy hasonlattal: az egyesületi edzésnek sem az az ígérete, hogy az abban részt vevő bajnok lesz. Elősegíti a bajnoki álmok megvalósítását, pl. olyan versenyekre juttatja el a sportolót, amelyekre egyébként nem jutott volna el, de a siker nem garantált. Ugyanígy, a PhD képzésben sem garantált a siker: attól, hogy valaki teljesíti az összes követelményt, még nem kapja meg a doktori titulust.

A PhD program tehát egy keret, ami nem garantál fokozatot. Sőt, a tényleges fokozatszerzés aránya meglehetősen alacsony. Azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen mennyi, igen eltérő értékeket hallottam; az egyik ilyen, a saját tapasztalataimmal is egybecsengő arány az egyharmad: három, a PhD tanulmányait valaha elkezdő emberből átlagosan egy jut el végül a doktori fokozat tényleges megszerzéséig.

Alacsony fokozatszerzési arány

Annak az oka sokrétű lehet, hogy valaki nem jut el a fokozatszerzésig. Lehet, hogy a jelölt abba a 98%-ba tartozik, aki jól tudja kamatoztatni a már meglevő tudást, de új tudást nem tud létrehozni. De a szerencsén is múlhat a dolog. A kutatás részben sötétben tapogatózva, vakon történik, pont amiatt, mert olyan területen vagyunk, ahol még senki sem járt. Az, hogy olyan helyen járunk-e, ahol találunk kincset, sok esetben tényleg a szerencsén múlhat. Az sem ritka, ha találunk valamit, de másvalaki már korábban megtalálta, csak nem vettük észre. Ebből is látszik, hogy a PhD nem egy tantárgyra hasonlít, ahol van egy jól definiált tananyag és követelményrendszer, hanem sokkal inkább a bányászatra, ahol a tényleges feltárás előtt csak valószínűsíthetjük, hogy van számunkra értékes anyag, és biztosak csak akkor lehetünk benne, ha leásunk és megnézzük.

A következők fontosak egy sikeres PhD-hez:

  • Jó témavezető: mondhatni ez a legfontosabb. A témavezető kijelöli az utat, és segít publikálni az eredményeket. Ha nem jó a kapcsolat a vezető és a vezetett között, akkor szinte borítékolható a bukás.
  • Jó téma: ahol van még mit felfedezni. A túlzottan "lerágott csontokat" érdemes elkerülni, mert ott nagyon nehéz olyan eredményt elérni, amit más még nem publikált.

Publikációk

A kutatás során az eredményeket cikkek formájában kell publikálni. Doktori iskola függő, hogy pontosan mely cikkeket fogadja el. Nagy általánosságban elmondható, hogy tipikusan csak olyan helyen (konferencián vagy folyóiratban) publikált cikkeket fogadják el, amely az adott szakterület releváns forrása. Ezeket többnyire véleményezték, számos esetben van minimális elutasítási arány (ami legalább 50%), általában elvárás továbbá az, hogy a mezőny nemzetközi legyen (azaz a nem magyar résztvevők aránya haladja meg az 50%-ot). Egyes doktori iskolák az ún. impact factorra is szoktak minimumelvárást rögzíteni; ez az adott folyóiratban megjelenő cikkek átlagos hivatkozási számát jelenti. További lehetséges szempontok:

  • Legyen meghatározott számú egyszerzős vagy első szerzős cikk.
  • Legyenek konferencia- és folyóirat cikkek is.
  • Legyenek folyóirat előadások.
  • Legyenek független hivatkozások a cikkekre.

Disszertáció

A PhD értekezés többnyire nem tartalmaz új eredményeket, hanem a már megjelent cikkek szintézise. Így a védés többnyire inkább egy ünnepélyes aktus mint valódi szakmai vitákba torkolló esemény, ugyanis az ott leírtak már korábban megjelentek a fent említett, szigorú követelményeknek megfelelő helyeken.

Ráfordított idő

A PhD fokozat megszerzéséhez szükséges idő számos tényezőtől függ, nagy általánosságban az viszont elmondható, hogy igen ritka az, ha valakinek sikerül a program ideje alatt (3-4 év) megszerezni. Alapból olyan 4-5 évvel érdemes számolni, de nem ritka az sem, ha 10 évig eltart.

A PhD-t gyakran szokás egy maratonhoz hasonlítani. A maraton a futásnemek között kifejezetten hosszú, komoly erőnlétre és kitartásra van hozzá szükség, az idejének elég nagy a szórása, és sokan feladják.

Intézményesített keret vs. önálló felkészülés

A PhD-t alapvetően kétféle módon lehet megcsinálni: egyetemi keretek között vagy önállóan felkészülve. Én ez utóbbi utat választottam. Így utólag az volt a legnagyobb szerencsém, hogy a témavezetőm intézményen kívül is elvállalt, és jó témavezetőnek bizonyult. Az előnyei az alábbiak voltak:

  • A saját magam tempójában haladtam.
  • Nem kellett részt vennem olyan képzéseken, amelyek nem segítették elő az előrehaladást.
  • Nem kellett oktatnom. Alapvetően szeretek oktatni, de egy PhD hallgatónak sokszor olyan tantárgyat kell oktatnia, amihez esetleg nem annyira ért, és ennélfogva nincs hozzá kedve.
  • Összehasonlítva a rendes PhD képzés költségéhez, jóval kevesebbe került.

Hátrányai is voltak ennek:

  • Az idő nagy részében teljesen egyedül haladtam. Az összes interakció a témavezetőmmel és leginkább egyik kollégámmal a heti nagyjából fél órás megbeszélés volt, ha nem maradt el.
  • Nem volt intézményesített kerete annak, hogy megfelelően kezeljem az elakadásokat. A PhD folyamatnak vannak hullámvölgyei (amikor vagy egyáltalán nincs eredmény, vagy sorozatban utasítják vissza); ilyenkor a PhD program a felszínen tart, míg egyéni felkészülőként magunkat kell kihúznunk a vízből.
  • A szigorlat nehezebb volt. Eleve olyan tárgyakból kellett szigorlatoznom, amelyeket korábban nem tanultam, és nem 2, hanem 3 tantárgyból kellett felkészülnöm.
  • A védést is magamnak kellett megszerveznem, nem volt intézményes szervezés.

Ösztöndíj

Mivel a kutatás társadalmilag hasznos tevékenység, a PhD képzés során a résztvevő kaphat az államtól ösztöndíjat. A társadalom tehát valamelyest hozzájárulhat ahhoz, hogy a programban résztvevő gyarapítsa az ország és világ össztudását. Erről még majd később szó lesz; elöljáróban azonban már most érdemes leszögezni, hogy ez a társadalmi támogatás inkább csak a puszta létezésre elég, a piacon elérhető fizetésekkel összevetve többnyire meglehetősen alacsony.

Doktori titulus és PhD

A doktori titulus önmagában nem feltétlenül jelent tudományos fokozatot. Magyarországon az egészségügyben (általános orvos, állatorvos, fogorvos, gyógyszerész) és jogi területen (jogászképzés) végzettek tudományos tevékenység nélkül is kaphatnak doktori titulust. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ők is PhD tanulmányokat folytassanak.

Az előző rendszerből megmaradt fogalmak a "kisdoktori" és "nagydoktori" fokozat. Ez a felosztás a rendszerváltást követően, a PhD rendszer bevezetésével megszűnt. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy Magyarországon 3 féle tudományos fokozatot lehet szerezni:

  • PhD
  • Habilitált doktor: ez a legmagasabb tudományos fokozat, amit egyetem adhat
  • Akadémiai nagydoktori: ezt a Magyar Tudományos Akadémia adományozhatja

Létezik még férfiaknál a professor emeritus ill. nőknél a professor emerita fokozat, de ez inkább egy életműdíj mint újabb tudományos fokozat.

A PhD előnyei

Társadalmi presztízs

A PhD leglátványosabb eredménye egy Dr. előtag a nevünk mellett, ami a személyi igazolványunkba is bekerül. Ez tehát egyfajta társadalmi presztízst jelent.

Ugyanakkor nagyon kevés az a munkakör, ahol valóban elengedhetetlen a doktori titulus. A társadalmi előnye nem is feltétlenül ebben nyilvánul meg, hanem a pozitív előítéletben, hogy "doktori címe van, tehát ő biztosan nagyon okos".

Két negatív dolgot viszont fontos kihangsúlyozni. Az egyik az az, hogy igen nehéz "aprópénzre váltani" a doktori fokozatot. Később lesz szó a fizetésekről; elöljáróban annyit már most érdemes leszögezni, hogy a piac különösebben nem értékeli anyagilag a PhD fokozatot.

A másik: a pozitív társadalmi megítélés egyáltalán nem egyöntetű. A következőket mindenképp érdemes szem előtt tartani, és adott esetben eltitkolni a doktori címet:

  • Sokan - többnyire a tanulatlanabbak - gondolják azt, hogy a kutatás nem valódi munka, feleslegesnek tartják, így ők még azt a kevés ösztöndíjat sem adnák a kutatóknak, amennyit egyáltalán kapnak.
  • Sokan - többnyire a tanultabbak - gondolják azt, hogy a kutatás, azaz egy olyan területen történő elmélyülés, ami minket érdekel, egyfajta hobbi, és mivel a hobbik után nem jár fizetés, ezért indokolatlannak tartják az esetleges magasabb ösztöndíjat, vagy egyáltalán azt, hogy kapnak ösztöndíjat.
  • Arról már volt szó, hogy jóval többen indulnak el a doktori felé vezető úton, mint ahányan végül tényleg megszerzik a fokozatot. Ha valaki belekezdett, de nem sikerült neki, abban sebeket téphet fel, ha olyan valakivel találkozik, akinek ez sikerült. Ez persze nem kellene, hogy rossz érzést keltsen abban, akinek sikerült, de mégis, ha hátrányt jelenthet egy olyan éles helyzetben, mint mondjuk egy állásinterjú.
  • Munkaadói oldalról a cégek tekinthetnek a doktori fokozattal rendelkezőkre úgy mint túlképzettekre. Ill. az évek során kialakulnak olyan tulajdonságok és reflexek, amelyek hátrányosak lehetnek a munkaerőpiacon. Ezekről még később lesz szó; elöljáróban egy példa: ilyen lehet a túlzott alaposság és precízség, ami megnöveli a munkavégzés idejét.
  • Állami vezető szempontból a kutatás-fejlesztés rövid távon tulajdonképpen pénzkidobás. A kutatások nagy része hosszú távon sem hoz kézzelfogható eredményt, de amelyik hoz is, a hatás általában hosszan elnyúló és közvetett. Egy példa: az Euler-Fermat tételnek több mint kétszáz év elteltével lett gyakorlati jelentősége az RSA kódolás megalkotásával, ami ma például többek között a biztonságos bankolást garantálja, ám a korabeli svájci költségvetésnek Euler tevékenysége nem termelt bevételt. Ez mindenképp a kutatás-fejlesztésre szánt pénzek növelése ellen szól.

Tehát annak ellenére, hogy a PhD fokozatnak van egy deklarált társadalmi presztízs eredménye, a doktori titulus, egyáltalán nem biztos az, hogy az ezzel rendelkezőt ez pozitívan érinti. A hétköznapi érintkezésben emiatt általában nem érdemes a titulust használni. Ez egyben azt is jelenti, hogy önmagában kizárólag a doktori cím megszerzése rossz PhD motiváció.

Jártasság adott témában

A doktori kutatással foglalkozók éveket töltenek egy adott témában: szakirodalmat és cikkeket olvasnak, elmélyednek benne, amennyire tudnak. Így egy igen tekintélyes tudáshalmazt gyűjtenek össze, és a területnek világszinten is kiemelkedő ismerőivé válnak. Ez kétségkívül jó érzéssel töltheti el őket. Általában örömmel mesélnek róla, ami többnyire a megfelelő hallgatóság elismerését váltja ki.

Ez hasznos lehet egy-egy munkahelyen is. Azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy annak az esélye rendkívül csekély, hogy munkahelyünkön is azzal a témával foglalkozzunk (akár csak érintőlegesen is), ami a kutatási területünk volt.

Hozzájárulás az emberiség össztudásához

Ez a "letettem valamit az asztalra" érzés. Olyan dologgal foglalkoztam, amivel még már soha korábban nem. Ez egy abszolút pozitív dolog; hasonlóan pl. egy sportolóhoz, aki megnyert egy jelentős versenyt. A PhD ennek a dolognak a legjelentősebb (ha nem egyedüli) fóruma. Ez alapvetően egy jó motiváció is a doktori fokozat megszerzéséhez.

A PhD társadalmi hasznossága egy jó kérdés. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy "na ettől olcsóbb lett a krumpli?", akkor a legtöbb doktori közvetlen haszna kétséges. Azonban ne feledjük el a következőket:

  • Az a civilizációs szint, ahol most tartunk, a korábban élt tudósoknak köszönhető. (És most felejtsük el a "régen minden jobb volt" témát. Nem volt régen jobb, sőt, és erről nagyon sokat lehetne írni.)
  • Egy helyben toporognánk, ha nem lennének kutatók, akik megoldást keresnek számos problémára.
  • Ha valaki azt gondolja, hogy "jó, jó, de kutassanak csak a nálunk gazdagabbak, és majd mi szépen átvesszük az eredményt", arra kettős választ adnék. Az egyik az az, hogy szerintem minden országnak erejéhez mérten hozzá kellene járulnia az emberiség össztudásához. A másik az, hogy bizonyos területeket mások nem, vagy nem úgy fognak kutatni, ahogy számunkra megfelel. Például a magyar történelem, társadalom, irodalom stb. bizonyos részeit csak mi magunk tudjuk megfelelően kutatni.

Ám itt is két dolgot érdemes megjegyezni:

  • Nem feltétlenül kell doktori fokozat ahhoz, hogy hozzájáruljunk az emberiség össztudásához. Egy találmány ill. ezzel kapcsolatos szabadalom ugyancsak hozzájárul, ráadásul általában közvetlenebbül, és az nem jár doktorival (bár érdemes megjegyezni, hogy a doktori iskolák jelentős részében pontot ér).
  • A hozzájárulásunk várhatóan igen csekély lesz. Annak nagyon pici az esélye, hogy az eredményünk bekerüljön a tankönyvekbe.

Szakmai kompetencia

A doktori titulussal általában együtt jár a szakmai kompetencia. A saját szakmájuk "sztárjainak" általában van tudományos fokozata. A könyvek íróinak, a szélesebb közönség számára előadást tartóknak (beleértve a tévé közvetítést is) általában van tudományos fokozatuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden tudományos fokozattal rendelkező könyveket ír és előadásokat tart, és azt sem, hogy minden könyvírónak vagy előadónak van tudományos fokozata, viszont ha megnézzük, hogy a teljes társadalomban milyen arányban van az embereknek tudományos fokozatuk, és ez az arány milyen a népszerű tudományos közlések területén, akkor egyértelmű lesz az összefüggés.

Ugyancsak kimutatható a kapcsolat a magasabb pozíció és a PhD fokozat között. Például egy jól fizető cég vezetői pozícióiban magasabb a PhD-vel rendelkezők aránya, mint az adott terület átlagos cégeinél, átlagos pozícióban.

Ez persze pusztán statisztika, és egyénre lebontva kisebb a jelentősége. Például lehet, hogy valaki nem is szeretne a saját szakmájának a látható sztárja lenni, vagy ha szeretne, végül nem lesz az. És önmagában a PhD-től nem lesz senki cégvezető.

Szabadság

A PhD programban részt vevőknek általában sokkal nagyobb a szabadságuk, mint az iparban dolgozó társaiknak. A fix időpontban végzendő feladatok (pl. megtartandó tanórák) mennyisége eltörpül a teljes munkaidő mellett; az a rugalmasság simán benne lehet, hogy valaki 10 órát dolgozik 4 napon keresztül, majd lesz egy 3 napos hosszú hétvégéje minden héten.

Ez persze nem a végeredmény, hanem az oda vezető út előnye. De a PhD megszerzése során jelentkező anyagi hátrány (erről később lesz szó) ellensúlyozásánál ezt mindenképp érdemes megemlíteni.

Készségek elsajátítása

A hosszú évek során számos olyan készséget sajátít el a kutató, amelyek hasznosan lehetnek a későbbiekben is:

  • Képesség nehéz feladatok megoldására: a PhD fokozat azt jelenti, hogy az azzal rendelkező képes önállóan kutatni. A kutatás egy nehéz feladat, tehát képes nehéz feladatokat megoldani.
  • Egy adott témában való elmélyedés: sok esetben hasznos lehet csoporton belül egy-egy témának úgymond a szakértőjévé válni, és ehhez el kell mélyedni benne. A PhD nem más mint témában való elmélyedés.
  • Analitikus gondolkodás: a tények összegyűjtése, rendszerezése és elemzése a PhD kutatás elemi része. Ez a képesség jól kamatoztatható munkahelyi körülmények között is.
  • Írás: a PhD végső létható eredménye a disszertáció, a köztes eredmények pedig a cikkek. Ezeket meg kell írni. Közben emellett rengeteget kell olvasni is, tehát a stilisztika is csiszolódik. Az írás az évek során tehát természetessé válik. Ide tartozik még a problémának és a megoldásának a leírása, valamint a megoldás megvédése.
  • Angol nyelv: a publikálás sok esetben döntőrészt angolul történik (bár ez szakterület függő), így a PhD mellékhatásaként az angol nyelvismeret is csiszolódik.
  • Publikus beszéd: a folyóirat mellett a konferencia az a fórum, ahol a publikálás történik. Így előfordul, hogy közönség előtt kell előadni az eredményeket, adott esetben angolul. Ha ez többször megismétlődik, akkor természetessé válik a beszéd egy nagyobb csoport előtt, ami hasznos tulajdonság tetszőleges cégnél.
  • Oktatás: a PhD természetes velejárója az oktatás, feltéve persze, ha egyetemi keretek között és nem önállóan készülünk fel. Tanítani tudni ugyancsak egy rendkívül hasznos tulajdonság, pl. mentorként lehet kamatoztatni az így megszerzett készséget.
  • Önálló munkavégzés: a PhD hallgató az idő jelentős részében magára van utalva, önállóan kell elvégeznie a kutatás ráeső részét, ami aztán része lesz egy nagy egésznek. Ez hasznos készség később a munkahelyen is.
  • Kudarctűrés: legalább két oka is van annak, hogy a gyakori kudarc szinte borítékolható. Egyrészt már szó volt a bányászat analógiáról: vagy találunk valamit vagy nem. Előfordulhat, hogy nincs szerencsénk, és a kutatási területen nem találunk semmi publikálhatót, esetleg olyasmit találunk, amit már más publikált. Másrészt szó volt arról is, hogy a publikációknak milyen helyen kell megjelenniük: tipikusan ott, ahol jelentős a visszautasítási arány. Statisztikailag tehát a beküldött cikkek nagy részét vissza fogják utasítani. Természetessé válik tehát az, hogy megpróbáljuk, elbukunk, de újra felállunk, és ismét megpróbáljuk. Nem feladni az első kudarc után egy igen hasznos tulajdonság.
  • Kitartás: kéz a kézben jár az előzővel. A teljes PhD folyamat hosszú éveket vesz igénybe, és egy-egy publikáció elkészítése is sok ideig tart, így természetes, hogy csak a legkitartóbbak juthatnak el a doktori fokozatig. Egy publikáció mögött rengeteg elakadás és zsákutca van, amikor úgy látjuk, nincs előrehaladás. A PhD során ez természetes. A kitartás a magánéletben és a munkahelyen is sokszor hasznos tulajdonság. (Azért azt zárójelesen érdemes megjegyezni, hogy nem mindig. Vannak esetek, amikor érdemesebb valamit feladni mint tovább próbálkozni.)
  • Érdekérvényesítés: az eddigiek alapján talán már kialakul a PhD valódi arca: ez egy kemény harc, ahol az időnkénti bukás szinte kódolva van, és minden egyes publikációért kőkeményen meg kell küzdeni. Ilyen környezetben természetes, hogy proaktívnak kell lennünk. Sokszor meg kell küzdenünk a témavezetőnk figyelméért, az ismeretlen értékelőkkel, a konferencia szervezőkkel stb. Az így kialakul készség a magánéletben és a munkahelyen is kamatoztatható.
  • Kapcsolatépítés: ez persze emberfüggő és témafüggő, de aki gyakran jár konferenciákra, vagy olyan témában dolgozik, ahol vannak ipari kapcsolatok, ott nagyon jó, a későbbi években is kamatoztatható kapcsolatokat lehet kiépíteni.

A PhD fokozat elérésnek jó motivációi

Ezek alapján az alábbi motivációkat tartom jónak a PhD fokozat eléréséhez:

  • El szeretnénk mélyedni egy adott témában, és annak szakértőjévé szeretnénk válni. Azaz nemcsak a célt, hanem az odavezető utat is élvezzük.
  • A tudásunkat át szeretnénk adni az egyetemen, ill. úgy általában, akadémiai karrierre vágyunk.
  • Úgy érezzük, hogy van mondanivalónk, amit publikálni szeretnénk.

A PhD hátrányai

A fokozatszerzés bizonytalansága

Erről már volt szó, de ismét kihangsúlyozom: a PhD nem olyan, mint egy hagyományos képzés, aminek jól definiált feltételei, és e feltételek teljesítése esetén egy jól definiált ígérete van. A PhD kimenete nem feltétlenül a PhD fokozat. Ez egy keret, ami elősegíti a fokozat megszerzését. Tehát nemcsak elképzelhető, hanem igen valószínű, hogy a célt nem éri el a képzésben rést vevő, ami azt jelenti, hogy hosszú évek munkájának nem sikerül learatni a gyümölcsét. Ráadásul ez az időszak az ember legszebb éveit jelenti: a fiatal felnőttkor legproduktívabb időszakját.

A piszkos anyagiak

Pusztán anyagilag nézve a dolgot, egyáltalán nem éri meg, melynek nagyon sok dimenziója van.

Alapértelmezésben a PhD fizetős, és nem jár érte fizetség. Tehát fizetünk, hogy dolgozhassunk. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy az állam finanszírozza a képzését, és még ösztöndíjat is kap, a PhD-t nem végző társaihoz képest még mindig rosszabbul jár. A PhD ösztöndíj összege ugyanis általában jelentősen elmarad attól a pénztől, amit az iparban elhelyezkedve el lehet érni.

Az anyagi hátrány nemcsak a képzés alatt, hanem azt követően is jelentkezik, még a fokozat megszerzése esetén is. Ekkor ugyanis két lehetőség áll az ember előtt: az akadémiai karrier és elhelyezkedés az iparban. Az akadémiairól később lesz szó, elöljáróban viszont annyit már most érdemes megemlíteni, hogy anyagilag nem éri meg. Az iparban viszont a munkaadók számára értékesebb a pár év tapasztalattal rendelkező jelölt mint a doktori fokozattal rendelkező, ám releváns szakmai tapasztalat szerint "0 kilométeres" társa. Magyarán aki - teszem azt - 5 évvel korábban elhelyezkedett, miközben a másik 5 évig a doktoriján dolgozott, nemcsak az az 5 év alatt keresett többet, hanem akkor is, amikor már mindketten dolgoznak.

Mi a helyzet hosszú távon? A fizetések nagyjából kiegyenlítődnek, tehát pl. egy 5 év PhD és 5 év szakmai tapasztalat után már nagyjából egyenértékű a 10 év szakmai tapasztalattal, doktori fokozat nélkül. Sőt, a statisztikák szerint a doktori fokozattal rendelkezők pár százalékkal többet is kereshetnek hosszú távon a "csak" mesterdiplomával rendelkező társaiknál. Viszont ez a különbség többnyire alig látható, szakterülettől is függ, és általában nem hozza be a teljes karrierút alatt a kezdeti anyagi hátrányt.

Persze ennek ellentmondó statisztikák is léteznek. Pl. ez a videó alapján: https://www.youtube.com/watch?v=Ijwwgm1H5wY a főiskolai diplomával rendelkező szoftverfejlesztők az USA-ban évente átlagosan 82.000 dollárt, az egyetemi diplomával rendelkezők átlagosan 109.000 dollárt, míg a PhD fokozattal rendelkezők átlagosan 127.000 dollárt keresnek. Itt már úgy tűnik, hogy évtizedek alatt bejöhet a különbség. Persze azért azt ne feledjük el, hogy 25-30 évesen sokkal fontosabb lenne ugyanaz az összeg, mint mondjuk 55-60 évesen, ugyanis megfelelő fizetéssel ebben a korban bele lehet vágni pl. egy lakásvásárlásba, ami hosszú távon implicit módon (pl. nem kell albérleti díjat fizetni, a törlesztőrészlet reálértéke csökken) megtérül.

Szóval az egyenleg nem teljesen egyértelmű, azt viszont egyértelműen kijelenthetjük, hogy csak a pénz miatt nem érdemes megszerezni a PhD-t.

Az eredmény értéke

Jól hangzik az, hogy hozzájárulunk az emberiség össztudásához, ám ez a hozzájárulás általában alig látható. Írunk pár cikket, azokra érkezik néhány hivatkozás, esetleg egyszer-kétszer előadunk tucatnyi érdeklődő előtt, és nagyjából ennyi. Nagyon kevesen jutnak el odáig, hogy az eredményük bekerüljön a tankönyvekbe, még kevesebben,, akik eredményét felkapja a média, és a tudomány alapjait is befolyásoló eredmények rendkívül ritkák.

Azonban ezt is érdemes árnyalni. Annak az esélye valóban kicsi, hogy pont a kutatási területünkkel tudunk majd elhelyezkedni. Annak viszont már nem elhanyagolható, hogy a nagyobb területet, amiben dolgozunk, alkalmazni fogjuk. Például ha valaki az adattudomány egy szegletét részletesen megismerte, akkor az adattudományhoz általában is valószínűleg valamelyest érteni fog, és annak már igenis van reális esélye, hogy az adattudomány egy másik területét alkalmazza.

Például az én témám a kódminőségnek egy apró szelete volt. Azt a tudást természetesen (vagy hát sajnos) nem használhattam a gyakorlatban, viszont a kutatásom során a tágabb értelembe vett kódminőségnek olyan aspektusaival ismerkedtem meg, ami már hasznosítható a hétköznapi munkám során is.

Előítéletek

A doktori fokozattal rendelkezőkkel szemben vannak társadalmi előítéletek, amelyek kifejezetten hátrányosak is lehetnek.

A leginkább húsba vágó a munkahelyi előítélet lehet. Ilyenek lehetnek az alábbiak:

  • A PhD fokozattal rendelkezők túlképzettek egy adott pozícióra.
  • Minden bizonnyal túl alapos, emiatt túl lassú.
  • A tudása nem szokványos, így nehéz vele számolni.

A társadalmi előítéletek az alábbiak lehetnek:

  • Beképzeltek, "nagyra vannak a tudásukkal". Emiatt egyébként sokan eltitkolják a doktori fokozatukat.
  • Haszontalan munkát végeznek. Ők azok, akik csak a fizikai munkát értékelik.

Adminisztratív hátrányok

A doktori fokozatszerzés névváltoztatással is jár (ill. járhat). Végig vinni ezt az összes hivatalos és kevésbé hivatalos helyen nem kis utánajárás, és ez idő, energia, adott esetben pénz. Előnye viszont nincs.

Az akadémiai karrier buktatói

Arról már volt szó, hogy ha valaki az iparban szeretne elhelyezkedni, akkor a PhD inkább hátrány mint előny. De mi a helyzet az akadémiai karrierrel? A helyzet ott sem jobb.

Kezdjük ott, hogy jóval kevesebb pozíció van az egyetemeket, mint ahányan PhD képzésben részt vesznek, vagy akár sikeresen befejezik azt. Az, hogy "elvégzem a PhD-t, majd egyetemi tanár leszek" elképzelés már csak emiatt is keveseknek sikerülhet.

De mi a helyzet azokkal, akiknek ez sikerül? A bértábla szerinti fizetések siralmasak. 2018-as adat szerint:

  • Az egyetemi tanársegéd (akik tipikusan PhD fokozattal még nem rendelkeznek) bruttó fizetése kb. 220.000 Ft volt.
  • Az adjunktusok (akik általában rendelkeznek PhD fokozattal) kb. bruttó 270.000 Ft-ot kerestek.
  • A docensek (akik általában habilitált doktorok) fizetése kb. 390.000 Ft volt.
  • Az egyetemi tanároké (akik tipikusan MTA doktorival rendelkeznek) pedig kb. 550.000 Ft.

Azóta ez módosulhatott, ill. az azóta átalakított rendszerben, különösen a modellváltó egyetemeken nehezebben nyomon követhető. Az azért látható, hogy a bártábla alapján a fizetésük nagyságrendje a betanított segédmunkás (tanársegéd és adjunktus), a bolti árufeltöltő (docens) és a buszsofőr (egyetemi tanár) szintjén mozog, és még az esetleges bérpótlékokkal sem éri ez az iparban tipikus fizetéseket.

Persze egy dékán vagy különösen egy rektor ennél sokkal többet keres, de még egy tanszékvezetőnek is szemmel látható a bérkiegészítése, azonban ezeket a pozíciókat nagyon kevesen érik el.

A PhD megszerzésének rossz motivációi

Az alábbiakat tartom rossz motivációnak a PhD fokozat megszerzéséhez:

  • Dr. előtag a nevünk mellett
  • Nincs jobb ötletünk az egyetem után, természetes folytatásnak gondoljuk
  • Javítani szeretnénk az elhelyezkedési esélyeinken
  • Sok pénzt szeretnénk keresni

Megéri?

Ezek után felmerül a kérdés, hogy megéri-e megszerezni a PhD fokozatot. Erre általános választ nagyon nehéz adni, ez sokmindentől függ. Megpróbálom körbejárni ezt a témát, és választ adni arra a kérdésre is, hogy nekem megérte-e.

Először is nézzük az anyagiakat!

  • Azt gondolom, hogy a főiskolai (BSc, BA) diplomát mindenképp érdemes megszerezni, mivel a statisztikák alapján a felsőfokú végzettségűek átlagban jobban keresnek mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők, ráadásul az általuk végzett munka pénzben nem kifejezhető aspektusai (pl. munkakörülmények, a munkahely biztonsága stb.) is jobbak.
  • Az egyetemi (MSc ill. MA) már határeset. 2 év mesterképzés általában nem ad annyi pluszt, mint 2 év munkahelyi tapasztalat. Oly formában talán megéri, hogy mellette legalább részmunkaidőben dolgozunk.
  • A PhD képzés pusztán anyagilag általában nem éri meg; erről volt szó korábban. Ennek ellenére vannak forgatókönyvek, amikor mégis megéri.
  • Egy postdoc képzés viszont csak akkor éri meg, ha akadémiai karrierre vágyunk, és erre reálisak az esélyeink.

Úgy semmiképp sem éri meg, hogy mi magunk finanszírozzuk a képzést. Ösztöndíjjal, mellette tanársegédi állással, és plusz bevételt szerezve esetleges pályázatokkal már kijöhet a matek. Különösen akkor, ha valaki közvetlenül a mesterdiplomájának megszerzése után vég bele (mint ahogy a többség teszi), és ezzel tulajdonképpen meghosszabbítja azt az életstílust, amit az egyetemi évei alatt követett; ez valójában kisebb anyagi kiadással is jár, mint egy átlagos életvitel.

A másik lehetőség, ahogy én is elvégeztem, az az egyéni felkészülés. Nekem ez 2016-ban 150.000 Ft-ba került (+ egyéb kisebb-nagyobb kiadások), ami egy látható, de nem megfizethetetlen összeg (összehasonlítva a teljes PhD képzés több milliós, adott esetben több tízmilliós összegével). Ráadásul teljes munkaidőben dolgoztam mellette szoftverfejlesztőként, szóval ez úgymond "szabadidős tevékenység" volt. Hozzá kell tenni, hogy jónak tartottam és élveztem magát a folyamatot is. És igen nagy szabadságom volt abban, hogy milyen irányba haladok, vagy hogy mikor dolgozok rajta.

Ennek következtében persze nem kaptam fizetésemelést, vagy akár olyan felajánlást sem, hogy pl. a cég kifizeti ezt a pénzt, igaz, nem is kértem. Ugyanakkor vannak nehezen mérhető lehetséges előnyei ennek. A Cubixos képzéseknél "Dr. Faragó Csaba, több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező szoftverfejlesztő" vagyok; az jó kérdés, hogy ez mennyire befolyásolja például a jelentkezők számát. Ha csoportonként csak egyvalaki számára billent a mérleg nyelve a képzésem felé, akkor néhány képzés alatt valójában megtérül.

Azonban jó kérdés az alternatív lehetőség, azaz az opportunity cost. Pl. kezdhettem volna a videókurzusok készítését akkor, amikor hozzáfogtam a PhD-hez, és 5 év alatt egy jól működő félpasszív jövedelmet tudtam volna esetleg kiépíteni. De egyáltalán nem biztos. Az is lehetséges, hogy a PhD során megszerzett készséges vezettek oda, hogy egyáltalán el tudom készíteni ezeket a videókat.

Végszó

A PhD-re nem mint célra, hanem mint útra érdemes tekinteni, hasonlóan a maratonhoz vagy a Kéktúrához. Ha élvezzük magát az utat, akkor valószínűleg megéri. Ha nem élvezzük, akkor valószínűleg nem.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License