Party játékok

Fő kategória: társasjáték.

Ide sorolom azokat a játékokat, amelyek boltban megvásárolhatóak, és tipikusan sok személlyel érdemes játszani. A játékokban nem a mechanizmus a döntő, hanem a kommunikáció.

Activity

Valószínűleg a legtöbb ember számára ez a nagybetűs party játék, és méltán népszerű. A játékban el kell mutogatni, el kell mondani vagy le kell rajzolni egy-egy fogalmat, a csapattársaknak pedig ki kell találniuk azt. A Hozzá kapcsolódó lépegetős tábla lényegében mellőzhető. A három lehetőség közül a legnépszerűbb az elmutogatás, sokan csak ezt a változatot játsszák. Az alapjátékot számos kiegészítő követte: újabb fogalmak, Activity Action (a meghatározandó fogalmak nem tárgyak, hanem cselekvések), Activity Junior (egyszerű fogalmak lerajzolva, gyerekeknek; akár óvodásoknak is) stb. Jó, ha van a háznál Activity, de jó, ha tudjuk, hogy nem ez az egy party játék létezik.

Aranyásók

Az Aranyásók valójában egy party játék, és valójában nem annyira jó, mint ahogy a népszerűségéből következik. A játékban vannak az aranyásó törpök, akik célja elásni az aranyig, valamint a szabotőr törpök, akiknek a céljuk mindezt megakadályozni, lehetőleg úgy, hogy ne bukjanak le. Van néhány óriási előnye, és néhány megbocsáthatatlan hátránya. Előnyei:

  • A legnagyobb előnye szerintem az, hogy lényegében egy pakli kártya az egész (az általam megismertek közül ez volt az első olyan igazi társasjáték, ami gyakorlatilag egy pakli kártya), így kis helyen elfér; akkor is betehetjük a táskába, ha nem tudjuk, hogy játszani fogunk-e vele, de elfér.
  • Már az alapjáték is jól skálázódik (3-8 fő), a kiegészítővel viszont az általam ismert játékok közül ez a legjobban skálázódó (2-12 fő).
  • A játékidő nagyon jól behatárolható és elfogadható hosszúságú.
  • Lehet benne kommunikálni és blöffölni, és az ilyen típusú játékokat is szeretem.
  • A szerencsefaktor optimális szerintem.
  • A játékszabály nem bonyolult, már általános iskolás korú gyerekekkel is jól játszható.

Viszont sajnos a hátrányainak a listája sem rövid.

  • A legfontosabb szerintem az, hogy létezik benne a játékrombolás: az építő törpéknek a játék végéig ilyen szerepet kell felvenniük, és annak a látszatát is el kell kerülniük, hogy ők szabotőrök. Ez sajnos nem mindig sikerül mindenkinek, ami élvezhetetlenné teszi a játékot. A játékrombolást itt nem lehet kizárni, és az esetek többségében, amikor játszottam, volt játékromboló. Emiatt csak abban az esetben ajánlom jó szívvel, ahol minden játékos elér egy minimum szintet.
  • A másik, ami szerintem probléma (még akkor is, ha party játékról van szó): a játék nem kiegyensúlyozott. A legtöbb esetben a szabotőröknek nincs esélyük. Ill. a szabotőrök esélye nagyon szerencsefüggő, ill. attól is függ, hogy az építő törpök között van-e játékromboló. De normál esetben, átlagos szerencsével a szabotőrök nagyon ritkán nyernek.
  • A pontozás is elég furcsa, és nem tükrözi a játékban nyújtott teljesítményt: lapot húzunk, amelyen 1, 2 vagy 3 arany van. Mivel szinte mindig az építő törpök nyernek, a győzelem nagyjából azon múlik, hogy ki hányszor volt építő törp, és azon belül milyen lapot húzott.
  • A kiegészítőben még rosszabb a pontozás, ott szinte semmi köze nincs a játékhoz.
  • A kiegészítőbe bekerültek "sírós" lapok is, ami nem alkalmas azokban az esetekben, ha a társaságban vannak sértődésre hajlamosak (pl. kisebb gyerekek).

A véleményem a következő: igazából csak az alapjátékkal érdemes játszani (ketten válasszunk másik játékot, 8 fő fölött meg lehet pl. maffiázni). Érdemes csak olyan változatot játszani, amely valamelyest kiegyenlített (pl. 4 aranyásó és 2 szabotőr). A játékosoknál tényleg legyen egy minimum szint; ha nem is kimagasló játéktudású mindenki, de a szereptévesztésből származó játékrombolás ne legyen benne. A pontszámításnál meg egy, az eredményt jobban tükröző házi pontozást érdemes kitalálni, pl. ha kiegyenlítettnek bizonyul, akkor ki hányszor volt a győztesek között. Ha pedig az a tapasztalat, hogy mondjuk az aranyásók kétszer olyan gyakran nyernek, mint a szabotőrök, akkor egy szabotőr győzelem érjen kétszer annyit, mint egy aranyásó győzelem.

Bang!

A Bang! társasjáték a vadnyugatra kalauzol minket, ahol mindenki egy szerepbe bújik: vannak banditák, akik mindenkit kiszeretnének nyírni, van egy seriff, aki rendet szeretne tenni, neki lehet egy helyettese, valamint van egy renegát, aki a seriff helyébe szeretne lépni. Nem rossz partijáték, de sajnos több a hátránya mint az előnye. Kiszámíthatatlanul hosszú, és igen hosszú tud lenni. Ki lehet esni belőle. Elvileg jól skálázódik (4-7 fővel játszható), viszont a tapasztalat szerint csak a 4 és a 7 fős változat a kiegyenlített. 5 és 6 fővel, ha az eredmény bármit is számít (márpedig kell, hogy számítson), akkor nem érdemes játszani. A játékot az teszi érdekessé, hogy a seriffen kívül nem tudjuk, kinek mi a szerepe. Elvileg kisebbekkel is játszható, viszont a gyakorlatban érdemes elkerülni a játékot egy olyan társasággal, ahol sértődésre hajlamos emberek is vannak. Ugyanis a tapasztalat szerint gyakran előfordul az, hogy valaki nem a szerepének megfelelően játszik, hanem pl. arra lő vissza, aki rálőtt (függetlenül attól, hogy a másik szerepe ezt kívánja, az övé viszont azt, hogy ne lőjön vissza), vagy arra lő, aki számára a legkevésbé szimpatikus a való életben.

Megfelelő összetételű és létszámú játékos esetén viszont lehet egy-két jó partit játszani, emiatt nem az egyértelműen elvetendő játékok közé soroltam.

Ellenállók

Az Ellenállók egy konszolidált maffia. Ennek nagy előnye a maffiához képest az, hogy nem lehet belőle kiesni, valamint az is, hogy a szabályai jobban rögzítettek, ami ráadásul biztosít egyfajta kiegyensúlyozottságot is. Jól kiegészíti a maffiát azáltal, hogy 5-10 fős társasággal lehet játszani, a maffia pedig 10 fő fölött érdekes.

A játék a második világháború idején játszódik, ahol vannak az ellenállók (a vörös csillagos partizánok, és fontos kihangsúlyozni, hogy a játékban ők játsszák az úgymond "jók" szerepét) és a kémek (a náci jelvénnyel rendelkező, a partizánok közé beépülő "rosszak"). A kémek tudják egymásról, hogy ki kém, az ellenállók alapból semmit sem tudnak. A játék során 5 küldetést hajtanak végre (értsd: pl. vasúti sín robbantást, tehát ami kárt okoz az ellenségnek, és a kémek ezt igyekeznek megakadályozni, emiatt épültek be). Ha sikerül ezek közül hármat végrehajtani, akkor az ellenállók nyertek, egyébként a kémek. Mindegyik körben a játékosok szavazással eldöntik, hogy kiket küldenek a misszióba. A kommunikáció kulcsfontosságú, mivel az ellenállók célja az, hogy lehetőleg csak ellenálló vegyen részt a küldetésben, a kémeknek meg az, hogy ők is ott legyenek, és alkalomadtán szabotálják a küldetést. Persze óvatosnak kell lenniük a szabotálással, nehogy lebukjanak. Bizonyos kártyalapok az alapból mit sem sejtő ellenállókat segítik; kellő tapasztalattal ugyanis ezek nélkül a játék nem lenne kiegyenlített (a kémek javára).

Nagyon jó parti játék. Ráadásul jól kiszámolható behatárolható ideig tart, nem lehet belőle kiesni (pl. ha valakiről egyértelműen kiderült, hogy kém, attól még bent marad a játékban, és ilyenkor az ő célja lehet pl. a gyanú elterelése a kém társáról valaki másra). Elvileg akár egy pakli francia kártyával is játszható. Hátránya az, hogy elvben itt is lehetséges a játékrombolás (egy ellenálló szereplő játékos kémként játszik), ami meglepő módon sokkal ritkábban fordult elő, mint az Aranyásókban. Ugyanakkor a játék élvezhetőség szempontjából az is fontos, hogy a játékosok nagyjából hasonló szinten legyenek, mert egyébként olyan esetek fordulhatnak elő, ami a játék rombolását eredményezi.

Good Friends - mit gondolnak rólad a barátaid?

Ez egy jó játék sok nevetéssel, de nagyon vigyázzunk, még véletlenül se fordulhasson elő az, hogy a társaságban valaki sértődős! Itt ugyanis tényleg kiderül az, hogy mit gondolnak rólunk, még akkor is, ha konkrét személyre lebontva ez nem lesz egyértelmű. A címéből kiindulva ezt csak jól összeszokott társaság játszhatja, ahol mindenki jól ismer mindenkit. A játékban személyekre vonatkozó kérdések vannak, és minden játékosnak ki kell választania két társa nevét (ami lehet ugyanaz). Az összesítést látni fogjuk, így olyan kérdésekre kapunk választ, hogy a társaságban kit tartunk legügyesebbnek, legbátrabbak, legbevállalósabbnak, legokosabbnak stb. Amit egyébként is tudunk, csak nem mondjunk ki.

Concept

Átmenetet képez a party és a készségfejlesztő játékok között, ugyanis egyrészt akárhányan játszhatják bekiabálással, másrészt viszont szükség van egyfajta absztrakciós készségre, ami fejlődik is a játék által. Arról szól a játék, hogy bizonyos fogalmat adott (a játéktáblán látható) fogalmak segítségével kell körül írni. Egy példa: az egyik információ ez: fém, a másik ez: magas, a harmadik meg ez: helyszín, kék, fehér, piros; ebből rá kell jönni arra, hogy fémből van, magas és olyan országban van, melyre jellemzőek a fenti színek (pl. az ország zászlajában szerepelnek), ami pl. egy franciaországi magas fém dologra vonatkozhat, és a megfejtés az Eiffel-torony. Az egyik játékos tehát fogalmakkal utal a megfejtésre, a többi meg megpróbálja kitalálni. Gyors, pörgős játék!

Fedőnevek

Ezt a játékot két csapat játssza, így a minimális játékosszám legalább (ideális esetben: pontosan) 4 fő. Ez egyébként a játék legnagyobb hátránya, egyébként egy nagyon szerethető, elég gyors parti játék. A játszásához szükség van bizonyos tárgyi tudásra és készségekre is, így 14 év alatt bizonyos korlátozásokkal lehet csak játszani. A játéktábla 25 szót tartalmaz; a játékos társnak olyan információt (egyetlen szót) kell mondani, ami utal arra a 8-9 szóra, ami az adott csapaté, és ne hibázzon bele a másik csapatéba. Alapvetően egy jó játék, arra viszont érdemes valami házi szabályt kitalálni, hogy a gondolkodás ne húzódjon el nagyon.

Uga buga

A játék egy vicces memóriajáték, ahol az nyer, aki legjobban megjegyzi a kijátszott lapokat, és helyesen sorolja fel azoknak különleges neveit. Leginkább gyerekeknek való.

Dixit

Jó eséllyel ez az asszociációs játékok alapja. Különböző mintázatú lapok vannak benne. Ebből kiteszünk kilencet, egy lap (amit csak az egyik játékos lát) kijelöl rajta egyet, és kell mondani egy szót, fogalmat, bármit, ami arra utal. A többi játékos tippel, hogy melyik lehet az. Aki legelőször eltalálja, az nyer; a játékos érdeke az, hogy minél később találják el, de valaki eltalálja. tehát túl egyértelmű utalást sem érdemes mondani, de olyat sem, ami alapján kitalálhatatlan.

Tollasodó Tojáslopó

Ez egy gyorsasági és memóriajáték egyszerre: a megfelezett és leforgatott tojásokat kell összepárosítani, majd a több forduló során az nyer, aki mindegyikből legalább egyszer kigyűjtött egyet. Gyorsasági, mert sietni kell, nehogy elhappolják előlünk a tojásokat (a játék ugyanis párhuzamosan zajlik). Memória, mert ha emlékszünk, hogy melyik tojás hol volt, az nagy előny, ill. azt sem árt tudni, hogy mi hiányzik még. És van benne némi stratégia is: csak a saját gyűjteményemre koncentrálok, vagy bevállalva némi lassulást, az ellenfeleim ellen is dolgozok. Igazán jó játék, főleg kisebb gyerekekkel!

UnGame

Nagy dilemma volt számomra, hogy ezt a játékot egyből az ellenjavallt játékok közé soroljam, vagy a ide, a party játékok közé. Sokaknak kedvence ez a keresztény tartalmú, kicsit "lelkizős" társasjáték, viszont az is gyakran előfordul, hogy pont a célközönség az, akinek nem tetszik ez a játék. Az én véleményem ezzel kapcsolatban a következő: játszható, de csak óvatosan! Az a jó, ha a játékvezető egy olyan lelkész, aki nagyon jól ismeri a csoport tagjait, és ezt figyelembe véve megszűri a kártyákat. Valamint 14 év alatti gyerekekkel ez nagyon nem ajánlott.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License