Faragó Csaba

Kategória: Standard Java.

A bevezetőben láthattunk egyszerű példaprogramokat, melyből a szintaxisra is következtethetünk. A legfontosabbak:

• A Java-ban mindent osztályba kell tenni, tehát (pl. a C++-szal ellentétben) nincsenek globális változók, függvények.
• Minden forrásfájl kötelezően egy publikus osztályt tartalmaz (public class MyClass {…}). A fájl neve kötelezően az osztálynév, .java kiterjesztéssel (a fenti példában tehát MyClass.java).
• A források csomagokba szervezhetőek. A csomagnévnek kötelezően követnie kell a fájlszerkezetet.
• A belépési pont a következő függvény: public static void main(String[] args) {…}. Arról, hogy ebből mi micsoda, később lesz szó.
• Többsoros megjegyzés: /* … */. Egysoros megjegyzés: // …
• Kulcsszók: abstract, assert, boolean, break, byte, case, catch, char, class, const, continue, default, do, double, else, enum, extends, final, finally, float, for, goto, if, implements, import, instanceof, int, interface, long, native, new, package, private, protected, public, return, short, static, strictfp, super, switch, synchronized, this, throw, throws, transient, try, void, volatile, while (megjegyzés: noha a goto kulcsszó, nem létezik a Java-ban feltétel nélküli ugró utasítás).
• A Java 5-ben megjelentek az annotációk: ezek @-cal kezdődnek, és az utánuk álló nyelvi elemre vonatkoznak. Ezek nem a fordítónak, hanem a futtatónak szólnak. Pl. a bevezető példában a @Test a unit teszt futtatónak információ, hogy azt a függvényt kell unit tesztként kezelnie. (Az annotációs bevezetésének az elsődleges célja az Enterprise Java egyszerűsítése volt.)
• A Java 8-ban megjelentek a lambda függvények, pl. (int a, int b) -> return a+b;