Table of Contents
|
Ezeket tartom viccesnek. Figyelem: szigorúan szubjektív tartalom! Jó szórakozást :-)
Viccek
Végül kiderült, hogy a csecsemő, akit 2 hete nevelek, nem az enyém! Állítólag valami kavarodás volt a kórházban.
Hogy őszinte legyek… nekem is gyanús volt, mert csak a gipszet mentem levetetni a lábamról.
- Ne szomorkodj! Tudod, amikor egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik.
- Tudom, nekem is volt Daciám.
Kovács II tizedest áthelyezik az alakulatától, mert mindig mindenkivel fogadott. Megérkezik az új helyére, a parancsnok mindjárt azzal fogadja, hogy:
- Na, hallja-e, itt aztán nem fog fogadni!
- Na, fogadjunk, hogy szemölcs van a fenekén!
- Miiii?
- Mondom, van, fogadjunk 5000 forintba!
Mivel a parancsnok úgy látta, hogy 5000 tisztán nem rossz…
- Jól van - mondta.
A parancsnok letolta a gatyáját, szemölcs sehol, de Kovács nagyon őrül.
- Hát maga minek örül? Most vesztett 5000 forintot!
- Az igaz, de az előző parancsnokommal 10000-be fogadtam, hogy maga már az első nap megmutatja a fenekét!
A télre készülődve az indiánok egy hétig gyűjtik a fát. A törzsfőnök felküldi a fiát a hegyre, hogy kérdezze meg az öreg varázslót, kell-e még fa, mennyire lesz hideg a tél! A fiú felmegy, és kérdezi a matuzsálemet:
- Apám arra kíváncsi, milyen hideg lesz télen?
- Nagyon hideg, fiam!
Az indián visszamegy a faluba, s még egy hétig gyűjtik a fát. A főnök megint elküldi a varázslóhoz a fiát.
- Apám még egyszer kérdi, milyen hideg lesz a tél?
- Borzalmasan hideg lesz!
Az indián visszamegy, még egy hétig gyűjtik és vágják a fát. A főnök harmadszor is felküldi a hegyre a fiát!
- Varázsló, most komolyan, nagyon hideg lesz a tél?
- Nagyon, borzalmasan hideg, iszonyú kemény telünk lesz!
A fiút gyötri a kíváncsiság, bátorságot merít, és megkérdi:
- Tisztelettel kérdem, honnan tudja azt, hogy hideg tél lesz?
- Onnan, hogy az indiánok lent a faluban már három hete gyűjtik a fát.
Rendőr megállít egy autót:
- Ivott?
- Nem.
- Pedig naponta legalább 2 liter folyadékot kellene innia.
Öreg néni kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, mellette a kutyájával. Nézi a TV-t, egy vadnyugati történet van műsoron. Egyszer csak meglöki a szundikáló kutyát, és hangosan felkiált:
- Nézz csak oda, Morzsika! Ez a cowboy nem egészen normális! Folyton a lovához beszél!
- Uram, mi a neve?
- Kokokovávávács Titititibor.
- Elnézést, maga dadogós?
- Nem, apám volt az. Az anyakönyvvezető meg egy idióta.
- Képzeld, ma szörpöt rajzoltam!
- Ceruzával?
- Nem, vattával. Meglepődtél?
- Vatta szörprajz.
A magyar labdarúgó válogatott meglátogatott egy árvaházat.
- Nagyon rossz volt látni a szomorú szemeikben a reménytelenséget - mondta a 9 éves Bence.
- Képzeld, tegnap szervizbe vittem az autómat.
- Jaj, én ilyenkor mindig félek, hogy átvernek a szervizben.
- Én is féltem, de aztán megnyugodtam, mert csak az irányjelző folyadékot kellett utántölteni.
Kockahumor
Két matematikus elmegy a kocsmába, és közben arról beszélgetnek, hogy az átlagember mennyire tudja a matekot. Az egyik azt állítja, hogy semennyire, a másik pedig azt, hogy igenis, tudja. Folyik a vita, amikor aztán a második elmegy hátra a WC-k felé, és közben észrevétlenül magához inti a pincércsajt.
Azt mondja neki: - Kedveském, néhány perc múlva kérdezünk magától valamit, nem fogja érteni, de azt kell rá válaszolnia, hogy xköbperhárom. Rendben?
A pincérnő bólint, a matematikus pedig visszamegy a barátjához. Újra felveszik a beszélgetés fonalát, és azt mondja a másiknak:
- Figyelj, egyszerűen el lehet dönteni ezt a vitát. Itt van ez a pincérnő, kérdezzünk tőle valamit. Ha tudja, nekem van igazam, ha nem, akkor neked. Oké, odaintik a nőt, és megkérdezi tőle az, aki beszélt vele korábban:
- Kedveském, meg tudná mondani, hogy mennyi az xnégyzet integrálja? - Természetesen, xköbperhárom.
- Köszönöm, csak ennyi volt, nyugodtan mehet a dolgára.
A másik matematikus pedig fogja a fejét bánatában, mire a távozóban levő pincérnő visszaszól a válla felett:
- Plusz konstans.
Ha meg akarod érteni a rekurziót, először meg kell értened a rekurziót.
A lottó a rossz matekosokra kivetett adó.
Minden tautológia tautológia.
Halandzsa
- Ha egy majom 10 kg alatt eszik meg egy túrós kanapét, akkor mennyi a béka olvadáspontja a Hősök terén 28 órakor?
- Két infravörös lódobogás kekszet kaszál a híd alatt. Arra megy a döglött veréb. Mi ebből a tanulság?
- Térdig érő szélben havat kaszálni hülyeség, mert bolond gyereknek a vak anyja se látja a kerek erdő szélét.
- Mit képzelsz, te ki vagy? Azt hiszed, kivel beszélsz?
A pápua törzs főnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökereket-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú Pónilópopó-lopó Pótpápua Puapó.
A múltkor megyek a utcán és ott van a kirakatba kiírva, hogy: - Forraló… - Nooormális? Hogy, forr a ló? A kirakatban? De hát be se fér a ló a kirakatba! Kirúgja a ablakot. Meg aztán mitől forrna mán a ló? Nem olyan meleg az kérem. Egy ló hőmérséklete maximum 37-38 fok … Na jó, fölmegy negyvenre. De hogyan forrna már? Annyira ideges, hogy felforr? Na, de ha forr, akkor előbb-utóbb meg is fő! Ott áll a szegény ideges ló, és egyszer csak már meg is van főve? És akkor mondja a lótulajdonos, hogy bocsánat, most nem lehet lovagolni, mert ideges lett a lovam és megfőtt? Na, ez hülyeség kérem!
Vagy azt hiszi valaki, aki téved, hogy majd kívülről forralják a lovat? Na, de hogyan? Normális? Hát, mekkora fazék kell ahhoz, kérem? Az már nem is fazék, hanem medence! És akkor majd ráteszi a medencét otthona a rezsóra? Hát rögtön összenyomódik a rezsó, és a összes víz szétfolyik a lakásba! És ott állhat a buta ember, a vizes lóval, és magyarázkodik, hogy csak egy kis lovat akart forralni? Normális? Na, hát ez hülyeség, kérem!
/Laár András/
Morbid
- Anya, alhatok veled? Félek!
- Nem, nem szeretném kockáztatni azt, hogy a szörny követ téged és megöl engem.
Helyzetpoénok
Emberi butaság
Az oltásellenesség olyan, amint amikor egy étteremben összedobjátok a számlát, mindenki ad borravalót, te meg semmit, mert a borravalókból kijött a te kajád ára is. Aztán persze mindenkit lehülyézel, hogy minek fizettek egyáltalán.
Jelenetek
Régi, szép idők (Holló színház)
Nagy Natália: A helyszín egy trópusi paradicsom. Négy, igen elegánsan öltözött úriember a naplementében gyönyörködik. Lerí róluk, hogy milliomosok.
Első ember: Pethő Zsolt
Második ember: Szerémi Zoltán
Harmadik ember: Galla Miklós
Negyedik ember: Kovalik Balázs
1: Hm. Szép ez a naplemente.
2: És milyen finom ez a bor! Igaz?
3: Úgy, ahogy mondod. Ki gondolta volna negyven évvel ezelőtt, hogy majd itt fogunk ülni nemes bort kortyolgatva.
1: Bizony senki! Akkoriban örültünk, ha egy csésze teát ihattunk.
2: Egy csésze hideg teát!
3: Amiben nem volt se citrom, se cukor.
4: Se tea!
1: És persze csorba volt a csésze.
3: Nekünk csészénk se volt. Mi újságpapírból ittunk.
2: Mi meg vizes rongyot ettünk vacsorára.
4: De szegényen is boldogabbak voltunk. Boldogabbak, mint most!
1: Éppen azért, mert szegények voltunk. Apám mindig azt mondta, hogy a pénz nem boldogít fiam.
3: Igaza volt! Én boldogabb voltam, amikor semmim se volt. Egy romos kis házban laktunk. A tető tele volt lyukakkal.
2: Nektek legalább volt házatok. Mi huszonhatan laktunk egy szobában bútor nélkül. A padló fele hiányzott, ezért mind egy sarokba kuporodtunk, hogy le ne essünk.
4: Szerencse, hogy volt szobátok! Mi a folyosón laktunk.
1: Óh! Én arról csak álmodtam, hogy bárcsak egy folyosón lakhatnánk. Nekünk az kastély lett volna. Mi a szemétdombon laktunk. Minden reggel arra ébredtünk, hogy ránköntenek egy rakomány rothadó halat. Folyosó, ház? Hah!
3: Amikor azt mondtam: ház, egy földbe vájt lukat értettem rajta, szakadozott vászonnal beborítva. De nekünk, az ház volt!
2: Minket kilakoltattak a mi földbe vájt lyukunkból. Attól kezdve a tóban laktunk.
4: Mázlisták! Nektek legalább volt tavatok. Mi viszont százötvenen éltünk egy cipősdobozban az út közepén.
1: Kartondobozban?
4: Igen.
1: Micsoda kényelem! Mi három hónapig egy összetekert újságpapírban laktunk. Hatkor keltünk. Kitisztítottuk az újságpapírt, ettünk egy darab száraz kenyérhéjat. Napi tizennégy órát dolgoztunk a malomban heti hat pennyért. Utána hazamentünk, és apu addig vert minket a szíjával, amíg el nem aludtunk.
2: Micsoda luxus! Mi hajnali háromkor kijöttünk a tóból. Ettünk egy marék meleg salakot. Húsz órát dolgoztunk a malomban havi két pennyért. Aztán hazamentünk, és apu a fejünket, meg a nyakunkat verte törött üveggel. Ha szerencsés napunk volt!
4: Én minden éjfélkor kimásztam a cipősdobozból. Tisztára nyaltam az úttestet. Ettem egy kevés hideg salakot. Huszonhárom órát dolgoztam a malomban. Négy évenként egy pennyért. És amikor hazamentem, apu felszeletelt a kenyérvágó késsel.
3: Na jó! Én este tízkor keltem. Azaz fél órával azelőtt, hogy lefeküdtem. Ittam egy csésze hideg mérget. Napi huszonkilenc órát dolgoztam a malomban. Én fizettem érte a főnöknek. Aztán hazamentem, és apu minden este hidegvérrel legyilkolt. Utána meg énekelve táncolt a síromon.
1: Ezek a mai fiatalok meg nem hisznek el nekünk semmit.
4: Bizony nem!
2: Nem!
3: Bizony!
Csúcsforma (Holló színház)
Műsorvezető, Tracy, Brian
M: Jó estét! Köszöntjük "Csúcsforma" című vetélkedőnk nézőit. A középdöntőhöz érkeztünk.
A podmore-i Arthur király általános iskolát Brian képviseli, míg a Szent Mária Kengurucsizma
Iskola és egy fél színeiben Tracy indul.
T: Helló!
M: Nem tudom elmondani, mennyire örülök, hogy itt vannak, mert nem örülök neki!
Kezdjük a második fordulót! Tracy, árulja el nekünk, mikor került be először zöldpárti
képviselő az Európa Parlamentbe!
T: … 1972-ben.
M: Pontosabban?
T: Januárban.
M: Még pontosabban?
T: Január 23-án.
M: Még ennél is pontosabban?
T: 16 órakor.
M: Még ennél is sokkal pontosabban?
T: 16 óra 00 perc 28 másodperckor.
M: Hát sajnos erre nem adhatok pontot!
T: Miért, mikor történt?
M: 1987 júniusában. Akkor most kezdjük a második fordulót! Ismét Tracy-n a sor. Egy zenei tárgyú
kérdést kap. Felismeri-e a következő dallamot? (Beethoven V. szimfóniájából hallunk pár másodpercet.)
Nem? Hallgassa meg még egyszer! (Ismét ugyanazt halljuk, mint az előbb.) Nos? Nem megy? Sebaj, Tracy!
Ezt hallottuk… (itt egy nem felismerhető dallamot hallunk) …visszafelé! Lépjünk tovább! Máris
kezdődik a második forduló! Brian, hogy hívják a sertés gerince melletti húst?
B: Karaj.
M: Helyes, 2 pont jár Brian-nek! Tracy, hogy hívják azt a fémötvözetet, amelyet ón és réz
elegyítésével nyerünk?
T: Bronz.
M: Sajnos nem. A helyes válasz karaj lett volna. Brian, mi Ausztrália fővárosa?
B: Sydney?
M: Nem… Ausztrália fővárosa karaj! Tracy, ki írta a Twist Olivér című regényt?
T: … Karaj?
M: Helyes! Jár a 2 pont. Brian, meg tudja-e mondani, hogy Cook kapitány mikor fedezte fel Ausztráliát?
B: Ezer… karaj?
M: Úgy van! 2 pont. Az utolsó feladatot ebben a fordulóban Tracy kapja. Legyen kedves, mondja el nekünk
kívülről, szó szerint Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című művének első három fejezetét!
T: Karaj!
M: Jó! 2 pont! Ezzel véget ért a második forduló, mindkét iskolának 4-4 pontja van. Máris kezdjük a
második fordulót! Brian, hogy hívják a sertés gerince melletti húst?
B: Karaj.
M: Nem jó. Csak találgat, igaz? A sertés gerince melletti hús neve Bagdad. Tracy következik. Hogy hívják
Irak fővárosát?
T: Bagdad.
M: Neeem. Irak fővárosa Róma. Hm. Brian, mi Olaszország fővárosa?
B: … Párizs?
M: Ugyan, dehogy! Olaszország fővárosa Tokió! Tracy, mi japán fővárosa?
T: Washington?
M: Helyes! 2 pont! Jól van! Brian, hogy hívják az Egyesült Államok fővárosát?
B: Bonn? … B-B-Berlin, már Berlin! Huhhh!
M: Ez a helyes válasz! Jól van! 2 pont! Végül Tracy, nevezze meg Németország fővárosát!
T: … Karaj?
M: Bravó! Bizony karaj! Kitunő a válasz. A második forduló végén az állás 66:2. Minden további teketória
nélkül kezdjük a negyvenedik fordulót. Tracy, most egy beugratós kérdés következik! Legyen kedves,
nevezze meg Új Zéland fővárosát!
T: Auckland.
M: Nem, Kanada fővárosa Ottawa. Mondtam, hogy beugratós a kérdés! Brian, mi a különbség a monszun
és a mongúz között?
B: … A monszun … az egy … kerek, narancssárga doboz …, amely az üvegházban könyvek tárolására
szolgál, viszont a mongúz … az egy hosszú fehér műanyagrúd, amelyet ha kilógatunk az ablakon, elijeszthetjük
a madarakat.
M: Hááát… így csak fél pontot tudok adni érte…
B: Brüsszel?
M: Nem, nem Brüsszel. A helyes válasz a következő: a monszun az egy szél, a mongúz viszont nem.
Az állás e pillanatban 10:85. Brian, mi Észak-Korea fővárosa?
B: Phenjan.
M: A válasz helyes, de nem kap pontot, mert az Okos Tóbiásokat senki se szereti. Így az állás egyenlő;
már csak egy utolsó, mindent eldöntő kérdésre maradt időnk. Aki erre hamarabb mondja a helyes választ,
az megy tovább a döntőbe. Tehát…
T és B: Karaj! Karaj! Karaj! Karaj!
B: Én mondtam előbb!
T: Karaj! Karaj!
M: Neeem! Várják meg a kérdést! Szóval: ki keverte össze a kérdéseket és válaszokat tartalmazó papírjaimat
közvetlenül adás előtt?!
B: Tracy!
M: Aha!
(A műsorvezető húsbárddal üldözi Tracy-t.)
Hello
Műsorvezető: A most következő jelenet egy estély forgatagában játszódik. Egy magányosan álló férfiúhoz odalép egy fiatalember.
- Hello!
- Tessék?
- Csak annyit mondtam, hogy hello.
- Hogy? Hogy? Megint nem értettem.
- Hello!
- Mi?
- Hello!
- És?
- És mi?
- És mit mondott még azon kívül, hogy hello?
- Semmit, csak egy hello-t mondtam.
- Nem azt, hogy hello, te unalmas vén hülye, ki a franc hívott meg ide?
- Nem, nem, ilyet nem mondtam.
- Hát nem pont ezekkel a szavakkal, csak példának szántam. Mondhatta úgy is, hogy hello te ronda, nyálasszájú szadista, bárcsak megdöglenél!
- Nézze, láttam, hogy ön itt áll egyedül, nem beszélget önnel senki, gondoltam, egy hello-val köszöntöm.
- Nem volt!
- Micsoda?
- Viszonyom Doroty-val. Amire célzott.
- Én? Mikor?
- Az előbb, amikor arról beszélt, hogy a kocsim nem volt benn a garázsban.
- Nem is említettem az autóját!
- Nem! De utalt rá!
- Mi?! Csak annyit mondtam, hogy hello.
- De hogy mondta?!
- Micsoda?
- Egy olyan "hello, fél tizenkettőkor nem volt a kocsija a garázsban, a villanyt meg égve hagyta a dolgozószobában, hogy a felesége azt higgye, későig dolgozik"-szerű hangsúllyal.
- Nem akartam semmi ilyesmire célozni. Mondandóm lényege csak ennyi volt: hello, hogy van.
- Aha! Hello, hogy van pofája azt állítani, hogy a bugyit nem felejtette a kesztyűtartóban?!
- Csak egy egyszerű hello-t mondtam.
- Honnan tudhattam volna, hogy meg volt töltve?!
- Micsoda?
- A pisztoly. Már terveztem, hogy eldobom örökre. Doroty akart mindenáron belenézni a csövébe, hogy láthassa, milyen gyorsan jön ki rajta a golyó.
- Én csak egy hello-t mondtam.
- Meg akartam akadályozni, de ő gyorsabb volt. Meghúzta a ravaszt, kiugrott a kocsiból, és elásta magát az erdőben.
- Csak üdvözölni akartam…
- Különben is, akkor én Glasgowban voltam! Nem! Frankfurtban. Nem! Még messzebb. Isztambulban. Leláncolva sínylődtem egy cellában, teljesen egyedül. De hát tanúk persze voltak ott, egy csomó tanú. Törökök. Majd ők tanúsítják. Hacsak meg nem haltak. Hú, azt hiszem, meghaltak! Olvastam róla egy magazinban, hogy meghaltak. Hinnie kell nekem! Hinnie kell!
- Csak egy hello-t mondtam.
- Én nem akartam. De Doroty állandóan nyavalygott, hogy váljak el a feleségemtől, különben feljelent a sikkasztás miatt. Kénytelen voltam megtenni! Elismerem! Őrült voltam! Őrültséget csináltam!
- Csak egy egyszerű hello-t…
- De élve nem fognak el! Megölöm magam! (Egy pisztolylövés, majd rövid sikítás hallatszik.)
- (Tovább megy.) Hello… He-hello… Hah! Manapság már nem lehet egy jót beszélgetni sem.
Kígyó jelenet
kígyótulajdonos - Rátonyi Róbert
pincér - Rátonyi Hajnal
a hirdetésre jelentkezõ - Gálvölgyi János
- Tetszik keresni valakit?
- Kérem szépen, én a Mányoki Vince urat keresem, ugyanis kérem én az apróhirdetésre jelentkezem.
- Igen, igen, tudom, a Szuperbe a Mányoki úr betetetett egy apróhirdetést, hogy a lányát férjhez akarja adni. Mondta is, hogy ha jön valaki, akkor itt ültessem le. Jó?
- Jézus Máriám, tessék mondani, járt már itt valaki? Mert nagyon bosszantana, hogyha megelõzött volna valaki.
- Nem, még nem járt itt senki, csak a Mányoki úr volt itt kora reggel. El kellett mennie, de mondta, hogy fél tizenegy fele visszajön.
- Visszajön?
- Hát addig is tessék helyet foglalni, jó?
- Köszönöm, már szinte a helyem meg is van, csak…
- Hát akkor mit hozzak?
- Nem is tudom így hirtelenjében.
- Mit adjak? Tessék parancsolni!
- Ha esetleg meg tetszik tudni csinálni gusztusosan egy kis adag pohár vizet.
- Aha.
- Jaj istenem, tessék mondani, tetszik ismerni a szóban forgó hajadont? .. (megkapja a vizet) Jaj, köszönöm.
- Nincs benne bugyborék.
- Jaj, külön köszönöm a figyelmességét. Úgyse látom. Tessék mondani, tetszik ismerni ezt a Mányoki úr féle hajadont?
- Hát persze, õ is ide bejár gyakran.
- Ide bejár?
- Aha, persze.
- És tessék mondani, milyen?
- Milyen? Csinos! Sőt, kimondottan szép!
- Jaj!
- Bizony! És amellett, egy jó állása van, szép fizetése, …
- Atyaúristen!
- … sőt a múlt héten örökölt egy villát a Balaton mellett.
- Atyaúristen!
- És a legfontosabbat még nem is mondtam. Képzelje el, Karácsonykor öt találatosa volt a lottón.
- Atyaúristen! Hát, tessék mondani, ha szép, jó állása van, gazdag, akkor miért keresnek neki hirdetésben férjet? Csak nem valami baj van vele.
- Dehogyis! Mert nem akar férjhez menni. A Mányoki úr meg fél, hogy a lánya addig válogat, még vénlány marad. Ezért adta fel az apróhirdetést.
- Jaj, istenem, de izgatott vagyok! Beleállt a görcs a fejembe. Tessék mondani, kaphatnék két fájdalomcsillapítót?
- Gyógyszerem sajnos nincsen.
- Jézus Máriám, hogy fogok beszélni Mányoki úrral?! Olyan görcs van a fejemben?
- Figyeljen! Ezen az ajtón ki tetszik menni, és balra az első üzlet egy patika. Balra az első.
- Igen. Tessék mondani a Mányoki úrnak, hogy jövök vissza. Csak a vizemre tessék vigyázni, nehogy elfogyassza valaki! Rögtön jövök. Köszönöm! (kimegy)
- Úr Isten! Ezt a maflát! Majd bolond lenne a Mányoki úr, ha ehhez adná a lányát.
(Beveszi a gyógyszert, iszik rá, majd fuldoklik a köhögéstől. Közben az újsággal hadonászik.)
- (fuldokolva) Jaaaaj! Jómódú úr! Apróhirdetésre je… (ismét elcsuklik a hangja)
- Ami az apróhirdetést illeti, az stimmel, de hogy jómódú, arról lehetne vitatkozni.
- Bocsánat, kérem! (kopog az asztalon) Kipp-kopp, ki kopog, én vagyok! Kérem szépen, én az apróhirdetésre jelentkezem.
- (újságot olvasva, szórakozottan) Igen… (egy-két másodperces szünet) Ja, az apróhirdetésre? Bocsásson, meg! Egy pillanat! Önt várom! Jaj, de kedves! Nagyon örülök! Kedves! (dadog) Ta-ta-ta-ta-talán foglaljon helyet! Parancsoljon! Remélem, remélem, önt komolyan érdekli a dolog!
- Kérem szépen, nagyon komolyan! Én amikor elolvastam az apróhirdetést, már akkor úgy éreztem, hogy enyém kell, hogy legyen!
- Jaj-jaj, az nagyon kedves! Nagyon örülök neki!
- Kérem szépen, annyira kíváncsi vagyok! Meg szabadna néznem egy fényképet róla?
- Jaj, fényképet, fényképet azt elfelejtettem róla hozni. Pedig otthon gyönyörű színes fotóim vannak róla.
- Azzal szinte nem érek semmit! Pedig olyan kíváncsi vagyok!
- Azt nem is csodálom. De biztosíthatom, hogy nem fog csalódni benne, mert gyönyörű, gyönyörű!
- Ez a lényeg, hogy gyönyörű.
- Talán addig is, amíg nem találkoznak személyesen, ha megengedné, talán elmondanám, hogy milyen.
- Megtenné?
- Igen.
- Csupa fül vagyok.
- Mert gyönyörű, gyönyörű.
- Ez a lényeg, hogy gyönyörű.
- Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
- Bárhol, szabadon választhat.
- Igen-igen. Hát, kérem szépen, a bőre…
- (suttogva) … a bőre …
- … az bársonyos …
- (suttogva) … bársonyos …
- .. kékeszöld.
- (értetlenül a fülét vakarja) Nem tudom, mitől, de tisztára úgy értettem, hogy kékeszöld a bőre. Hülyeség! (nevet)
- Hát az mondtam, kékeszöld.
- (ledöbbenve) Kékeszöld a bőre?
- Igen.
- Az egész bőre kékeszöld?
- Na-na-na, ne-ne-nem. Hát hogy nézne az ki?!
- Jaj de megijedtem!
- Itt-ott sárga foltok vannak raja.
- (nevetve) Jaj! (csodálkozva) Kékeszöld a bőre, és sárga foltok?
- Igen. Csodálkozik rajta?
- Így első hallásra igen. És tessék mondani, milyen a haja?
- (ledöbbenve) Hogy-hogy milyen? Semmilyen! Hát nincs haja!
- Naaa! Azért valami kis haja van!
- Nem, nincs semmi haja. Teljesen sima a feje. Olyan, mint egy biliárdgolyó.
- Olyan például, mintha kopasz lenne?
- Nem mintha kopasz lenne… Hát kopasz. (nevet)
- Atyaúristen, hogyan nézhet ki egy kékeszöld kopasz nő!
- Mi az, hogy nő? Mi-mi-mi…
- Miért, nem nő?
- Hogyhogy… Ja, hogy nő-e? Nő-e? Persze, még nő. Nő. nő. Habár már most is imponáló a nagysága, tizenkét és fél méter.
- A betyárját! (ledöbbenten és csodálkozva) Hogy tizenkettő meg egy fél? Hát ez egy szörnyszülött, kérem, hadd jöjjek a jövő héten!
- No-no-no, üljön le, üljön le! Nem kell megijedni, nem kell megijedni! Annak ellenére, hogy ilyen imponáló a nagysága, nem eszik túl sokat.
- Még szerencse! Szerencse!
- Nézze, kéthente ad neki három-négy patkányt, az elég.
- (fintorogva) Miért, patkányt eszik?
- Ha nincs más! Ha nincs más, ugye? A múlt héten megevett három kacsát szőröstül-bőröstül, és desszertnek két kecskét.
- Jó huzatja lehet! Hadd menjek én most már!
- Ne, ne, ne, ne, ne. Maradjon, ne szaladjon el! Maga még sok mindent nem tud.
- Kérem, amit én tudok, az már nekem bőven elég. Nem vagyok kíváncsi.
- Nézze, én azt szeretném, ha magát semmi meglepetés nem érné.
- Már sok nem fog. Sok már engem nem fog.
- Nézze, akkor most én elmondom magának, ha megengedi, hogy a legfontosabb az egészben, a ládáját tisztán tartsa.
- Elemi szabály! Elemi szabály! (csodálkozva) Milyen ládáját?
- Hát a ládáját, amiben alszik.
- Mi, ládában alszik?
- Persze! Hát persze! Ládában, lelakatolva, széna-szalma között, és éjszakára mindig betolom az ágyam alá. Nem ez a legpraktikusabb megoldás?
- De! Gondolkodtam egy kicsit, ennél nincs jobb. Hát hol aludjon?! Hadd menjek én haza, édesanyám vár engem.
- Ne ugráljon föl, ne ugráljon! Nézze, én azt szeretném, ha a maguk első találkozása ideális lenne.
- Annak ígérkezik. Nagyon annak!
- Hát akkor most megmondom magának, hogy mit kell tennie akkor, amikor a nyakára csavarodik.
- Na, tudom én azt magamtól is.
- Nézze, egészen speciálisan csavarodik.
- Igen?
- Voltaképpen lent a lábánál kezdi. Akkor aztán lassan fölmegy, tudja, a combjánál, akkor a derekánál egy kicsit megszorítja, és akkor megint megy fölfelé. Egyre kell vigyázni, egyre kell vigyázni, hogy itt fönt nehogy a nyakára csavarodjon, mert akkor megfojtja.
- (idáig kéjesen figyelt, most viszont ledöbbenten) Megfojt? Hát miért fojt meg?
- Mert a giga idegesíti.
- A giga?
- A giga. Megérzi a gigát, jön egy ropogtatás, reccs, és kész.
- Reccs és kész. Kérem, én nem vagyok sósperec. Én hazamegyek, édesanyám nokedlival vár.
- Ne, komolyan mondom. Ne ugráljon itt folyton! Nézze, voltaképpen még egy nagyon lényeges dolgot még meg se beszéltünk.
- Igen?
- Ugye, hogy… Mert ne haragudjon meg, hogy szóba hozom!
- Tessék csak, ezek után…
- Hát hogy mennyi használati díjat fizet érte.
- Használati díjat?
- Hát persze! Aki használja, annak fizetni kell érte!
- Maga pénzért árulja? Hát szégyellje magát!
- Az üzlet az üzlet, ne haragudjon! Nézze, ne játssza meg magát! Maga nagyon jól fog járni vele.
- Nem hiszem!
- Dedede! Arról nem beszélve, hogy a közönség tombolni fog.
- Milyen közönség?!
- Hát ilyenre mindig van közönség!
- Milyenre?
- Hogyhogy milyenre? Ne vicceljen! Ezer és ezer ember fogja nézni, ahogy maga produkálja magát vele.
- Azt fogják nézni?
- Persze! Sőt, ha a televízió közvetíti, akkor milliók fogják nézni, ahogy ott maga a fűrészporban produkálja magát.
- Fűrészporban?! Ez egy perverzió, kérem szépen!
- Maga nagyon jól fog járni. Nézze, valamit majdnem elfelejtettem! Egyre nagyon kell vigyázni!
- Igen?
- Arra nagyon kell vigyázni! Nehogy közben véletlenül rálépjen a farkára!
- Isten ments! (döbbenten) Farkára? Miért, hát farka van neki?
- Mi az, hogy farka van neki? Ne vicceljen! Hát hogy nézne ki farok nélkül?
- (határozottan) Baromi randa lenne! Kifejezetten randa!
- Ne vicceljen, farok nélkül!
- 12 és fél méteres kopasz lány farok nélkül?! Juj, de csúnya! Juj, de csúnya! Juj, de randa lenne!
- Mi az, hogy lány? Mi az, hogy lány? Miféle hülyeségeket beszél maga itt?
- Bocsánat, csak magának szabad?
- Nanananananana! Itt valami nem stimmel!
- Ott valami nem stimmel!
- Nanana! Itt valami nem stimmel! Én Kammetti Egon vagyok, a Kammetti féle miniatűr cirkusz nyugdíjas igazgatója és állatidomárja. És az óriáskígyómat akarom bérbe adni.
- Az óriáskígyóját?!
- Igen, igen! Ezt hirdettem meg az újságban is, és maga nekem azt mondta, hogy a hirdetésre jött.
- Igen, de én menyasszonykát keresek.
- (egyre ingerültebben) Az engem nem érdekel, hogy maga mit keres! Maga itt fenntartott engem egy tíz percig, maga azt mondta, hogy a hirdetésre jött.
- De menyasszonyka ügyében…
- Engem nem érdekel a menyasszonyka! Idefigyeljen! Azt mondja meg, kell magának a kígyó, vagy nem kell?
- Anyám nem is tud róla.
- Azt mondja meg: kell magának a kígyó, vagy nem kell?
- Lelógna a farka az erkélyről.
- Engem nem érdekel! Idefigyeljen!
- Szeletelve talán…
- Kell magának a kígyó, vagy nem kell?
- Momentán nincs is nálam szatyor…
- (ismét nyugodtan) Jó-jó-jó. Nem bántom magát. Mert ugye emberek vagyunk.
- Igen?
- Nézze, úgy beszélek magával, mint a gyermekemmel. Nézze! Ilyen olcsón soha nem juthat hozzá. Gondolja meg! Hát potom pénzért a magáé lehet egy gyönyörű nőstény kígyó.
- Uram, lehet, hogy maga engem marhának néz, de hát én hímkígyó nem vagyok!
Vegyes
"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak…"
"Lesben áll egy cápa…"
(Saját alkotás.)