Fényképezés

Ezen az oldalon összegyűjtöm a fotózással kapcsolatos (számomra) legfontosabb tudnivalókat, nagyrészt a https://www.udemy.com/photography-masterclass-complete-guide-to-photography/ online kurzus alapján.

Fontos: nem vagyok fotós, és nem is igazán célom, hogy profi fotókat készítsek. Ez a leírás tehát semmiképpen sem fogható fel egy sokat tudó és nagy tapasztalattal rendelkező bölcs fotós intelmeiként kezdők számára. Inkább arról van szó, hogy némi tanulással, tapasztalattal és utánajárással összeállít a fejemben egy olyan kép erről a témáról, amellyel egy hosszú lépéssel előrébb tartok annál, mint amikor elővesszük a fényképezőgépet, és mindenféle beállítás nélkül kattintunk. Ez a leírás leginkább referencia magamnak, valamint segédanyag arra az esetre, ha valakinek átadom a megszerzett tudást, de ha más is hasznát veszi, annak örülök!

A fényképezőgép

A fényképezőgépek típusai

Nem hivatalos besorolás alapján a fényképezőgépeknek az alábbi 4 fő típusát különböztethetjük meg:

  • Beépített fényképezőgépek, tipikusan a mobiltelefonok része. Ennek nyilvánvaló előnye az, hogy igen elterjedt, így azonnal kéznél van szinte mindig. Az elkészült kép azonnal feldolgozható és megosztható. A gyártól igyekeznek a minőségre is adni, így az esetek nagy részében (kisebb családi események, kirándulások) megfelelő képeket lehet készíteni. Ugyanakkor nem vehetik fel a versenyt a profibb készülékekkel: tipikusan tudásban és beállítási lehetőségekben is elmaradnak az "igazi" fényképezőgépektől. A készülék méretéből fakadóan kicsi az érzékelője, nincs optikai nagyítás, nincs lehetőség a rekeszméret-záridő-érzékenység háromszög finomhangolására, így különleges fotókat nemigazán lehet ezekkel készíteni. Ára külön nincs, mivel egy alapvetően más fő célra használt készülék része.
  • Kompakt fényképezőgépek: a legtöbbünk számára ez "a" fényképezőgép. Előnye a kis mérete, az egyszerű használata és a viszonylag olcsó ára (tipikusan néhány tízezer forint). Ezek általában jóval több beállítási lehetőséget biztosítanak a mobiltelefonos fényképezőgépekhez képest. Profi képeket ugyan többnyire nem tudunk vele készíteni, de ügyesen használva szélsőséges esetekben is jó képeket készíthetünk vele. Utazáshoz, ahol szempont a kis méret és a gyorsaság, ideális eszköz. Hátrányai: a mobiltelefonos fényképezőgéphez képest megnő a kép készítés -> feldolgozás -> megosztás ciklus idő, a profibb fényképezőgépekhez képest pedig jóval kisebb a tudásuk, valamint az objektív többnyire nem cserélhető. Valamint a beállítási lehetőségek is korlátozottak: az egyszerűbbeknél a záridő-zársebesség-érzékenység háromszöget sem lehet finomhangolni, bár olyanok is vannak már ebben a kategóriában is, ahol legalább már ezt lehet.
  • Félprofi fényképezőgépek: jellemző rájuk a kézi beállítási lehetőségek drasztikus növekedése a kompakt fényképezőgépekhez képest. A záridő-zársebesség-érzékenység beállítása itt már természetes, de igen sok egyebet is be tudunk állítani. Tipikus jellemzője még az, hogy elkülönül a készülék és a lencse. Gyakran ún. kit-ben árulják, mely tartalmazza a fényképezőgépet és egy alap lencsét, de az is előfordul, hogy ezeket külön kell megvenni. Áruk kiegészítőkkel pár százezer forint. Ha valaki megengedheti magának anyagilag, eddig a szintig érdemes eljutni, e fölé viszont a hobbi fotósoknak már nem kell menniük: számos kiegészítő, tipikusan új objektívek vásárlásával ezen a szinten is nagyon sok pénzt el lehet költeni és nagyon sok jó fotót lehet készíteni.
  • Profi fényképezőgépek: ehhez a kategóriához nem értek. Jellemző rájuk a különösen nagy érzékelő, tipikusan nagy tudású lencséket szokás vásárolni hozzá; ára a kiegészítőkkel meghaladja az egymillió forintot.

A fényképezőgép részei

A fényképezőgép legfontosabb része az érzékelő (CCD vagy CMOS), melynek mérete alapvetően meghatározza a kép minőségét. A beépített fényképezőgépekben tipikusan kicsi, míg a profi fényképezőgépekben nagy érzékelő található. Azokhoz a fotókhoz, amelyekből posztert szeretnénk készíteni, kell a nagyméretű érzékelő (amely a milliós készülékekben van), de ha csak a közösségi oldalakon szeretnénk megosztani a fotókat, oda elég a kisebb méretű érzékelő is.

A másik nélkülözhetetlen része az objektív, mely lehet beépített vagy különálló. Az objektív két fő tulajdonsága a gyújtótávolság (a frontlencsétől az érzékelőig terjedő szakasz) és a rekeszméret. A gyújtótávolság lehet fix vagy változtatható méretű (ún. optikai zoom lencsék). Általában elmondható, hogy a fix méretű lencsék tudása nagyobb (nagyobb rekeszméretet tesz lehetővé, így szebb képek készülnek a segítségével), mint au ugyanolyan méretet is tudó változtatható méretű objektív, így azoknak is egyértelműen van létjogosultsága. Az objektívek ára pár tízezer forinttól sok millió forintig terjed.

És természetesen szükség van vázra is, ahol a paramétereket tudjuk beállítani és magát a fényképet tudjuk elkészíteni.

Kiegészítők

A fotózás olyan, hogy a vásárlás nem fejeződik be a készülék megvásárlásával. Számos kiegészítőt kell ill. érdemes vásárolnunk hozzá. Ezek a következők:

  • Memória kártya. Egyes készülékekben van beépített memória, ami tipikusan pár fotó készítéséhez alkalmas, de a döntő többségében még ez sincs, így nélkülözhetetlen a memóriakártya megléte.
  • Elemek. A szokásos ceruzaelemmel működő készülékek alapból tipikusan nem tartalmaznak elemet, így azt mindenképpen vásárolni kell, célszerűen tölthetőt. Bizonyos típusokban saját akkumulátor van; ez esetben a doboz általában tartalmaz megfelelőt, de célszerű pút akkumulátort vásárolnunk hozzá.
  • Kiegészítő lencsék. Ha valaki minden körülmények között igazán jó fotót szeretne készíteni, akkor a körülménytől függően más-más lencsét használ. Házi használatra az alapértelmezett is megteszi.
  • Fényforrások. Ide tartoznak a vakuk: a beépített és a külső, valamint a világító fények. Házi használatra a beépített vaku általában elegendő.
  • Táska. A fényképezőgépet és kiegészítőit valahol tárolni kell, és ehhez érdemes külön táskát beszerezni.
  • Állvány. Nem kötelező tartozék, ám megéri, pl. olyan csoportképek készítéséhez, melyen a fotós is rajta szeretne lenni, vagy pl. hosszú záridős képek készítéséhez. Vannak kis, pár centis állványok, és nagy, ember méretű állványok is.
  • Távkioldó. Lehet létezni nélküle, de sok esetben hasznos lehet, különösen akkor, ha állványunk is van.
  • Szűrők. Ezekből is sokféle létezik, pl. olyan, amelyik egyszerűen csak kevesebb fényt enged be (hosszú záridős fotókhoz). Egyszerű családi fotózásnál nélkülözhető, egyébként a használatával a lehetőségek megnőnek.
  • Tisztítószerek. A lencsék szakszerű tisztítását tudjuk ennek segítségével elvégezni.

A fotókészítés elemei

Expozíció

A fényképezés során, ahogy a neve is mondja, "fényt képezünk": az egyik legfontosabb tudnivaló a megfelelő mennyiségű fény beengedése az érzékelőre. Ha túl sok fény érkezik, akkor az eredményre azt mondjuk, hogy túlexponált, ha meg túl kevés, akkor azt, hogy alulexponált. Ebben a szakaszban adottnak vesszük a fény mennyiségét, tehát nem alkalmazunk pl. vakut.

A következő 3 dolog befolyásolja a megfelelő expozíciót:

  • Rekeszméret (más néven fényerő, régebben blende, angolul aperture): minél nagyobb, egységnyi idő alatt annál több fény jut az érékelőre, és így annál világosabb lesz a kép. F-értékekben mérjük, és minél kisebb ez az érték, a rekeszméret annál nagyobb. Tipikus értékek: F-1.4, F-2.8, F-3.5, F-5.6, F-22 stb. Egy egységnyi eltérés kétszeres fényerő eltérést jelent, tehát pl. az F-3.5 négyszer annyi fényt enged be egységnyi idő alatt, mint az F-5.5. A nagy rekeszű, tehát alacsony F értékű objektíveket gyorsnak (fast) is szokás hívni, ugyanis ez tipikusan rövid záridővel párosul (ld. lent), tehát úgymond gyorsabban elkészíti a képet, mint a kisebb rekeszméretű társai.
  • Záridő: minél hosszabb ideig érkezik a fény, a kép annál világosabb lesz. Tipikusan a másodperc töredékében adjuk meg, pl. 1/125 másodperc. Mindenféle segédeszköz nélkül büntetlenül lemehetünk úgy 1/60-ad másodpercig. Ha van VR (Vibration Reduction), akkor ennek a tízszeresig is elmehetünk akár, ha nagyon stabilan tudjuk tartani a fényképezőgépet, de csak álló témák esetén (pl. tájkép, épületek, tárgyak, növények). Mozgó témák esetén (pl. emberek) annyi idő alatt túl nagy a bemozdulás és elmosódott lesz a kép.
  • Érzékenység: az érzékelő érzékenységét is átállíthatjuk, és minél érzékenyebb, a kép annál világosabb lesz. ISO értékeknek hívjuk. A legalacsonyabb érzékenység az ISO 100, és a tipikus értékek a 100 kettőhatványszorosa (200, 400, 800, …). Magas értékeknél zajos lehet a kép. Ez egyébként nem a lencsének, hanem magának a fényképezőgépnek a tulajdonsága, és a drágább készülékek esetén kevésbé lesznek zajosak a képek. A tapasztalat szerint egy belépő szintű fényképezőgépnél az ISO 1600 még teljesen elfogadható, az ISO 6400 már eléggé zajos, de léteznek olyan fényképezőgépek, ahol még az ISO 32000 esetén sem látunk semmi zajt (egy belépő szintű fényképezőgép ilyen értéket nem is tud), és ISO 100000 felett lesz zajos a kép.

A különböző módok más-más eredményt adnak:

  • A nagy rekeszű rövid záridős fotók esetén a fókusz egy szűk tartományra esik. Portré fotózáshoz kiváló, sőt: ez a kívánatos, de pl. tájkép fotózásnál már nem, ha azt szeretnénk, hogy a közelben és a távolba levő tárgyak is ugyanolyan élesek legyenek. Ugyancsak ezt a beállítást érdemes sportesemények fotózásakor is használni.
  • A szűk rekeszű, hosszabb záridős fotók minden része éles. Ezt a beállítást célszerű alkalmazni, ha azt szeretnénk, hogy pl. az előtérben levő ember és a háttérben levő táj vagy épület is éles legyen. Ugyanakkor ennek egy lehetséges hátránya túl hosszú záridő esetén a bemozdulás veszély. A vibráció csökkentővel ellátott modern objektívek képesek ezt korrigálni.
  • Az érzékenység magasabbra vétele a kép minőségének romlásával járhat együtt: túl nagy ISO érzékenység esetén zajos lehet a kép. Általában érdemes ezt 100-on hagyni és a rekeszmérettel ill. a záridővel játszani, de sötétebb körülmények között (bent, borult időben, szürkületben stb.), ha a teljesen nyitott rekesz és a kép élességét veszélyeztető hosszú záridő mellett is sötétnek találjuk a képet, akkor érdemes az ISO-t feljebb venni, amit átlagos családi fotózásnál 1600-ig szinte büntetlenül megtehetünk.

Végül a fényképezőgép maga is biztosít expozíció kompenzációt., bár ez inkább egyfajta utólagos feldolgozásnak is felfogható.

Kompozíció

Ha megoldottuk azt, hogy pont megfelelő mennyiségű fény jusson a fényképezőgépünk érzékelőjére, a következő legfontosabb dolog a kompozíció. Íme néhány szabály, tudva azt, hogy a "szegd meg a szabályt" fotózás is egy létező technika:

  • Aranymetszés: a fotó leglényegesebb része ne pont középen legyen, hanem az aranymetszésben, ahol vízszintesen és függőlegesen is az oldal mérete úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész a kisebbhez. Ez közel van a kép harmadához (attól kicsit a középpont felé), ezért a harmadok szabályának is szokás ezt nevezni. Példák: tájképnél a horizont ne középen legyen, hanem vagy a táj vagy az égbolt foglalja el a fotó kb. kétharmadát. Tájkép módban, ha van a képen ember, az ne középen legyen, hanem a kép kb. egyharmadánál. Portré módban a szem ne középen legyen, hanem kb. egyharmadnál. Ideális kompozíciós esetén aranyspirálban vezet valami a fotó leglényegesebb pontjához.
  • Háttér: a megfelelően megválasztott háttér döntő fontosságú a fotó elkészítésénél. A legtöbb esetben érdemesebb minél semlegesebb hátteret választani, és bizonyos esetekben (pl. portréfotózás) azt a nagy rekeszméret (alacsony F-érték) és rövid záridő technikával elmosottá tenni. Főszabályként érdemes olyan hátteret választani, ami kontrasztban áll a fő témával, teljesen elüt attól. (De ez sem kőbe vésett: az is jó kompozíció lehet, amikor a téma direkt beleolvad a háttérbe.) Ha nem találunk semleges hátteret, vagy ha a háttér maga is lényeges, akkor a következő szempontokat vegyük figyelembe. A példákban a fő téma egy ember, a háttér pedig nem elmosódott. A fotón az ember fejéből ne lógjon ki semmi: faágak, villanyvezetékek, egyéb zavaró tárgyak. A vízszintes vonalak (pl. horizont) ne a személy fejével vagy nyakával legyenek egy vonalban.
  • Negatív tér: ez a háttérre vonatkozik. Igyekezzünk úgy komponálni, hogy a háttérben ne legyen semmilyen zavaró, az legyen minél homogénebb, hogy kiemelje a lényeget, ami a pozitív tér. A szabadban maga az ég jó példa erre: próbáljunk úgy komponálni, hogy a fotózott témán kívül a kép egészét, vagy legalább döntő részét az égbolt teszi ki. Ezt túl is lehet tolni: a negatív tér akár elfoglalhatja a két kétharmadát.
  • Vezető vonalak: igyekezzünk úgy komponálni, hogy a fotó leglényegesebb részéhez vonalak vezetnek, a természetben pl. ösvények.
  • Egyensúly és szimmetria: ezt nagyon sokféleképpen figyelembe vehetjük. Például lehet egy fotó szimmetrikus úgy, hogy egy egyébként szimmetrikus épület pont középen van, vagy egy tájképen a víztükrön megjelenik a téma tükörképe. De komponálhatunk úgy is, hogy kifejezetten megbontsuk az egyensúlyt: a kép bal oldalán lehet pl. egy nagy valami, a jobb oldalán meg sok kicsi. Vagy az egyik oldalon sok, a másik oldalán meg egy darab ugyanabból.
  • Perspektíva: többnyire szemmagasságból fotózunk vízszintesen, gyakran viszont érdemes eltérnünk ettől. Adott témánál érdemes megfontolni, hogy milyen lenne a kép, ha mondjuk alulról vagy felülről fényképeznénk.
  • Fókusz: a fotóknak lehetnek éles és homályos részei. Nyitott rekesz és rövid záridő esetén szűk lesz a fókusztartomány (ami szélsőséges esetben, megfelelő felszereléssel akár néhány milliméterre lecsökkenthető), szűk rekeszméret és hosszú záridő esetén pedig tág. Főbb szabályok a fókusszal kapcsolatban: a fotó lényeges része mindenképpen éles legyen. Döntsük el, hogy szűk vagy tág fókusztartományt szeretnénk, tehát azt, hogy a közeli és a távoli elemeknek ugyanúgy élesen kell látszódniuk vagy sem.
  • Fehéregyensúly: nem megfelelő beállítás esetén a képünk színvilága letolódhat a kék vagy a piros irányba. Más beállításra van szükség éjszaka, neonfénynél és más verőfényes napsütés esetén ahhoz, hogy természetes hatást érjünk el. A legegyszerűbben úgy tudjuk ellenőrizni azt, hogy jól van-e beállítva a fehéregyensúly, hogy a fehér, szürke ill. fekete színek valóban megfelelően, és nincs rajtuk kék vagy piros "beütés".
  • Megvilágítás: gyakran előfordul az, hogy nem elegendő a fény, a fotók alulexponáltak lesznek. Először mindenképpen a nyitott rekesszel, hosszabb záridővel és magasabb ISO értékkel próbálkozzunk; ezekkel töredékére le tudjuk csökkenteni azoknak a témáknak a számát, ahol valóban szükség van külső megvilágításra. A megvilágításnál legelőször próbálkozzunk természetes fénnyel: pl. nappal benti fotózás esetén állítsuk a fotózandó dolgot közel az ablakhoz. Ha mindenképpen mesterséges fényforrásra van szükség (pl. éjszaka), igyekezzünk elkerülni a vakut, próbáljuk lámpával megvilágítani azt, amit le szeretnénk fotózni. Akár a mobiltelefon fénye is alkalmas lehet erre. A beépített vakut csak a legvégső esetben használjuk. A megvilágításnál probléma szokott lenni a túl éles kontraszt: ha sötét árnyékok és túlzottan világos részek is vannak a témán, az általában nem szép (ha csak a fotós nem kifejezetten ilyen "rontott" képet szeretne készíteni), és pl. a beépített vaku nagyrészt ilyen eredményt produkál. Néhány trükk: nappal kint a szabadban tartsunk esernyőt a nap és a fotózandó téma közé. Bent nappal az ablaknál elhúzott függöny mellett fotózzunk. A vaku elé tartsunk zsebkendőt, hogy tompítsa az "érdességét". Néhány kompozíciós ötlet: ha a fény a téma mögül érkezik, azzal sziluetthatást érhetünk el. De ügyes beállításokkal megoldható az is, hogy jól látszódjon a téma úgy, hogy hátulról jön a fény. Hasznos lehet a derítés: verőfényes napsütésben vakuval fotózni. Nem szokványos irányból érkező fénnyel (pl. vaksötétben alulról megvilágítva) "vagány" fotókat lehet készíteni.
  • Kontraszt: a téma lehet jobban vagy kevésbé kontrasztos. Érdemes tudnunk azt, hogy az olcsóbb fényképezőgépek nem tudják jól kezelni a nagyon kontrasztos képeket: függően attól, hogy milyen a fénymérés, vagy a sötét részek lesznek teljesen feketék, vagy a világos részek teljesen fehérek, rosszabb esetben mindkettő. Ilyen esetben ha nagyon kontrasztos a téma, két dolgot tehetünk. Egyrészt, ha JPEG mód helyett RAW módban mentjük el a fotót, akkor több információ megmarad. Másrészt a HDR (High Dynamic Range) technika a következő: több, pl. 3 képet készítünk ugyanarról a témáról: (1) átlagos fényméréssel, (2) olyan fényméréssel, hogy a sötét részek részletei jöjjenek ki jól (ez esetben a világos részek túlexponáltak lesznek), (3) olyan fényméréssel, hogy a világos részek jöjjenek ki jól (ez esetben a sötét részek alulexponáltak lesznek). Mindezt állvány segítségével érdemes elkészíteni, hogy pont ugyanaz legyen a kompozíció. Utólag számítógéppel ezeket fésüljük egymásba.
  • A fotó mélysége: az igazán jól megkomponált képnek 3 szintű mélysége van: egyrészt egyfajta közeli kerete, maga a téma középen, amit fényképezni akarunk, és végül mögötte a háttér. Példa: bentről fotózunk egy személyt ablakon keresztül úgy, hogy látszódik az ablakkeret, maga a személy, és a háttré mögötte.

A fent felsorolt beállítások döntő többségét kézzel is be tudjuk állítani, automata módban pedig többnyire megfelelően állítja be a fényképezőgép. Fontos, hogy ismerjük a fényképezőgépünket: egyrészt ráérezzünk, hogy automata módban hozzávetőlegesen mi lesz az adott beállítás (rekeszméret, záridő, ISO érzékenység, fehéregyensúly, hova fókuszál stb.), másrészt szükség esetén tudjuk, hogy hol kell keresni az adott beállítást.

Tippek és trükkök

  • Portréfotózás: célszerű semleges, elmosódott háttérrel elkészíteni a fotót. Ld. még a fenti tippeket a háttérrel kapcsolatban: ne nőjön ki a fejből semmi, vízszintes vonalak ne keresztezzék a fejet, nyakat. Túl közelről torzul az arc, érdemes távolabbról, ránagyítva fényképezni. A vakut lehetőleg mellőzzük. Érdemes megismerkedünk a leggyakoribb pózokkal, és azok közül választani.
  • Tájkép fotózás: érdemes a rekeszt kicsire venni (azaz nagy F értékeket használni) annak érdekében, hogy minél nagyobb mélységben legyen éles a kép. Ha van választásunk, használjunk minél nagyobb zoom-tartományú objektívet annak érdekében, hogy egyrészt minél több minden beleférjen a fotóba, másrészt a távoli dolgokat is le tudjuk fotózni. A horizont legyen vízszintes! A jól komponált tájképeken van valami kiemelt dolog, pl. egy épület, egy állat, akár egy fa, és úgy állítsuk be a fényképezőgépet, hogy arra fókuszáljon. A képet többféleképpen is megkomponálhatjuk: pl. alkalmazhatunk nagy negatív teret, amikor az égbolt foglalja el a fotó nagy részét, de lehet a horizont a kép felső részén is. A kép készítését, ha lehet, érdemes az "arany órára" időzíteni, tehát közvetlenül napkelte utánra vagy napnyugta előttre, mert akkor különösen jók az árnyék- és fényviszonyok tájkép fotózáshoz. A legerősebb déli napsütésben polárszűrő segítségével tudunk a fotó színvilágán javítani: "fakó" színekből lesznek "teltek".
  • Épületfotózás: …
  • Sportesemények fotózása: …
  • Események (pl. esküvő) fotózása: …
  • Termékfotózás: érdemes teljesen fehér háttérrel fotózni. A megvilágításon sok múlik: a közvetlen fény következtében ugyanis túl erős lehet az árnyék. A külső fényforrást takarjuk el pl. zsebkendővel, vagy világítsunk meg valamit, pl. egy fehér papírlapot, és a visszavert fény világítsa meg magát a tárgyat. A tárgy alá tehetünk plexiüveget, melynek következtében a tükörképe is látszódni fog.
  • Hosszú záridős fotók: ehhez mindenképpen kell állvány, és célszerű távirányítót is használni. Éjszaka szűk rekesszel egész hosszú fotót tudunk készíteni. Nappal pl. folyó vizet érdemes ezzel a technikával fényképezne; ez esetben sötétítő szűrőre lehet szükség a több másodperces képek elkészítéséhez, a túlexponálás elkerülése végett.
  • Timelapse: …
  • Fekete-fehér fotók: meg van a hangulatuk ezeknek a fényképeknek is, érdemes próbálkozni!

Beállítások a fényképezőgépen

Ebben a szakaszban a legtipikusabb fényképezőgép beállításokat sorolom fel. A Nikon D3300 fényképezőgép (egy ezt a fenti listában a belépő szintű félprofi fényképezőgépek közé sorolom) alapján írom itt le, hogy egyrészt mi micsoda, másrészt mit hol találunk. Tapasztalatom szerint a fényképezőgép olyan tekintetben hasonlít mondjuk egy autóhoz, hogy noha sok gyártó van sok fajtával, a fő részek mindegyiken meg vannak és nagyjából ugyanott találhatóak. Így ez az összefoglaló más típusok esetén is hasznos lehet.

Fénykép készítés

Az automata fényképezőgépekkel a fotó készítése elég egyszerű: bekapcsoljuk a készüléket és már kattintunk is. Az olyan bonyolultságú készülékkel viszont, mint a Nikon D3300, már nem ennyire egyszerű a dolog. Itt a következőket kell ill. lehet tenni:

  • Vegyük le a lencsevédő kupakot.
  • Kapcsoljuk fel a fényképezőgépet a készüléken felül, jobb oldalon, elöl.
  • Tekerjük el az objektívet.
  • Döntsük el, hogy a képet hogyan szeretnénk megkomponálni: a klasszikus "kukkolós" keresőben, vagy a kijelzőn. Az előbbi az alapértelmezett; ha ez utóbbit választjuk, akkor nyomjuk meg az Lv nyomógombot, ami a készülék hátulján, jobb oldalon, felül található..
  • Vagy fókuszáljunk kézzel, vagy állítsuk a fókuszt automatikusra (javasolt).
  • Nyomjuk le a fényképkészítő gombot, fent jobbra. Ha az automata fókuszt választottuk, először félig nyomjuk le, és csak akkor nyomjuk le teljesen, ha zöld téglalappal jelzi, hogy sikerült fókuszálnia.

Fényképezési mód

Mindenekelőtt ki kell választani a fényképezési módot. Ez az a pont, ahol azt szeretnénk eldönteni mi mindent szeretnénk mi magunk beállítani, és mit szeretnénk a fényképezőgép automatikájára bízni. Szinte minden fényképezőgépen létezik az automata mód, ahol csak kattintani kell, és kész a kép, minden szükséges paramétert beállít a fényképezőgép. Igen gyakran ez is megfelelő, azonban ha igazán jó képet szeretnénk készíteni, akkor érdemes megismerkedünk a kézi beállítási lehetőségekkel. A másik véglet a teljesen manuális mód, ahol mindent nekünk kell beállítanunk. És vannak köztes módok, köztes programok.

Beállítás: a komolyabb fényképezőgépek többségén a készülék tetején van egy körbetekerhető kerék, azzal tudjuk beállítani. Az egyszerűbb fényképezőgépeken ezeket menüben tudjuk beállítani. Lássuk, mi micsoda!

AUTO: ez a teljes automata mód: szinte mindig zölddel jelölik, és itt tényleg csak kattintani kell, minden mást a fényképezőgép állít be. Egészen pontosan itt is vannak kivételek:

  • A fókusz beállítás módja lehet kézi az objektíven, így ha ezt a módot használjuk, ügyeljünk arra, hogy a fókusz automatikusra legyen állítva!
  • A fénykép mérete, a képminőség, a mentés módja, valamint a fényképbe kerülő meta információk (mint pl. időpont) globálisan beállított adatok, melyeket a fényképezőgép üzembe helyezésekor célszerű beállítani; ezt az automatikus mód sem írja felül.

Valószínűleg mindegyik fényképezőgépen a vakut még automata módban is ki lehet kapcsolni, vagy létezik külön vaku nélküli automata mód. Személy szerint én ezt szeretem alapértelmezettként használni, ugyanis az automatika sokkal gyakrabban kapcsolja be a vakut, mint az valóban indokolt lenne. (Amint arról már szó volt, kevés fény esetén először a rekeszméret-záridő-érzékenység beállításokkal érdemes eljátszani, expozíció kompenzációt is használhatunk, és ha az sem elég, akkor először független megvilágítással érdemes próbálkoznunk, és csak legvégső esetben érdemes a beépített vakura hagyatkoznunk.)

Kézi módok: kézzel tudjuk beállítani a következőket: az érzékenységet, azt, hogy villanjon-e a vaku, a fehéregyensúlyt, a fehéregyensúlyt, a fókuszmezőt, a fénymérési módot, a vakukompenzációt, az expozíció kompenzációt, és még ki tudja, mi mindent… Itt a következő 4 programot különböztetjük meg:

  • M: a rekeszméretet és a záridőt is kézzel (Manual) kell beállítanunk. Záridő beállítása: a fényképezőgép hátsó részen, a jobb felén található fekete tekerő segítségével. Rekeszméret beállítása: ugyanúgy, mint a záridő, de közben nyomva kell tartani a készülék tetején, jobb oldalt található +/- nyomógombot. Az info gombbal megfelelő állapotba hozva a készüléket, a jobb alsó sarokban jelzi, hogy adott beállításokkal a kép várhatóan alulexponált, megfelelő vagy túlexponált lesz-e. (A tapasztalatom szerint érdemes enyhén túlexponálni.)
  • A: a rekeszméretet (Aperture) tudjuk beállítani, a fényképezőgépe pedig kiszámolja a hozzá tartozó optimális záridőt. Beállítás: a jobb felső tekerővel.
  • S: a záridőt (Speed) tudjuk beállítani, a fényképezőgép pedig kiszámolja a hozzá tartozó optimális rekeszméretet. Beállítás: a jobb felső tekerővel.
  • P: a fényképezőgép az optimális záridőt és a rekeszméretet is is megpróbálja beállítani, ezt Program módnak nevezzük. Különbség a P mód és az automata mód között: P módban a többi, fent felsorolt paramétert kézzel kell beállítanunk, míg az automata módban a fényképezőgép azt is beállítja. (A tapasztalat szerint a záridőre "tippet" lehet adni a jobb felső tekerővel, így nem látom az igazi különbséget a P és az S módok között.)

Témák: a fényképezőgépek döntő többségén vannak témák, amelyek gyakorlatilag az adott témára jellemző tipikus beállításokat jelenti. A leggyakoribb módok:

  • Portré: a tág rekeszméret (alacsony F-érték) és rövid záridő következtében a háttér kicsit elmosódik. Az érzékenységet magasra veszi, hogy a záridőt röviden tarthassa. A színt úgy állítja be, hogy a bőrszín természetesnek hasson.
  • Tájkép: a rekeszméret szűk (magas F-érték), a záridő hosszabb annak érdekében, hogy éles legyen az előtér és a háttér is. A vaku helyett az érzékenységet igyekszik növelni. A színt élénkíti.
  • Sport: a záridőt rövidre teszi, és a teljesen nyitott rekeszmérettel valamint a nagy érzékenységgel kompenzálja a fényt.
  • Makró: az érzékenységet alacsonyan tartja, hogy ne legyen zajos.
  • Éjszakai: a rekeszméretet tágra, a záridőt hosszúra, az érzékenységet pedig magasra veszi.

A fotó paramétereinek beállításai

A Nikon D3300-as készüléken az alábbi paramétereket a következőképpen lehet beállítani:

  • Rekeszméret: csak M és A módban lehet beállítani. M módban úgy, hogy nyomva tartva a készülék tetején található +/- feliratú gombot tekerjük a készülék hátulján jobb oldalt felül található beállítót, A módban pedig a beállítót kell tekerni.
  • Záridő: csak M és S módban lehet beállítani, minkét esetben a beállító tekerő segítségével.
  • Érzékenység: az M, A, S és P módokban lehet beállítani. Fényképező módban: a készülék hátulján a bal alsó sarokban található info nyomógombra kattintva lehetőségünk nyílik navigálni a beállítások között, és az ISO érzékenység a felső sor jobb oldalán található. A másik lehetőség a menüben Beállítás menü -> Gombok -> Fn gomb kiosztása -> itt beállítható az ISO érzékenység. Nálam így van beállítva. Ennek következtében ha nyomva tartjuk a készülék bal oldalán található Fn gombot, és közben tekerjük a beállítót, akkor az ISO érzékenységet tudjuk ezzel változtatni.
  • Expozíció kompenzáció: M, A, S és P módokban lehet beállítani. Vagy az info gombra kattintva megjelenő beállítási lehetőségek közül a második sor legalsó elem. M módban csak így tudjuk beállítani, a másik három módban vagy így, vagy úgy hogy nyomva tartjuk a készülék tetején található +/- nyomógombot, akkor a jobb felső tekerővel ezt az értéket módosítjuk.
  • Vaku: az M, A, S és P módokban a fényképezőgép bal oldalán található, villámot ábrázoló gombbal lehet neki megmondani, hogy villanjon, egyébként nem villan. Más módokban vagy egyáltalán nem lehet vakuzni, vagy akár több mód közül választhatunk, pl. vörös szem hatást csökkentő mód.
  • Vaku kompenzáció: az info gomb megnyomását követően az expozíció kompenzáció mellett található.
  • Fénymérési mód: az M, A, S és P módokban tudjuk beállítani. Beállítás: info -> alul a középső elem, vagy a menüben Fényképezés menü -> Fénymérés. A Nikon D3300 háromféle fénymérési módon ismer: a mátrix fénymérést, amely a teljes képet figyelembe veszik, a középre súlyozottat, ami a kép középső fényerejét nagyobb súllyal veszi figyelembe, és a célpont fénymérést; a célpontot a képernyős kereső módban a piros téglalap mozgatásával tudjuk beállítani. Érdemes kipróbálni a következőképpen: nappal ablak mellett a kép egy részén a kinti világosság legyen, egy másik részén meg egy benti, gyengébben megvilágított tárgy. Célpont fénymérés funkcióval vigyük először a piros négyzetet a kinti világos részre, majd utána a benti sötét részre, és figyeljük a kép fényviszonyainak változását!
  • Fókusz mód: az M, A, S és P módokban tudjuk beállítani. Beállítás: info -> alul a második elem, vagy a menüben Fényképezés menü -> AF mező mód -> Kereső. Itt azt tudjuk beállítani, hogy az automatikus fókuszálás mi módon történjen: egy adott pont alapján, dinamikus változtatva (ha a téma elhagyja a képet, akkor a fókusz automatikusan a környezetére kerül), 3D követés (ha a téma elmozdul, akkor a fókusz a téma új helyére változik), automatikus (a piros téglalap alapján fókuszál).
  • Fehéregyensúly: az M, A, S és P módokban tudjuk beállítani. Beállítás: info -> felül a középső elem, vagy a menüben Fényképezés menü -> Fehéregyensúly. Az automata móddal idáig mindig megv oltam elégedve, de ha kézzel át kell állítani, akkor a következő lehetőségek közül választhatunk: izzólámpa, fénycső, közvetlen napfény, vaku, felhős, árnyék. Valamint van még egy PRE-vel jelzett felhazsnálói beállítás, ahol kiválaszthatunk egy képet, ami alapján beállítja a készülék a fehéregyensúlyt.

Egyéb paraméterek és beállítások

Ugyancsak a Nikon D3300-as készüléket alapul véve:

  • Nyelv: MENU -> Beállítás menü (Setup menu) -> Nyelv (Language)
  • Dátum: MENU -> Beállítás menü -> időzóna és dátum
  • Képminőség: vagy fényképezés (tehát nem visszajátszás) módban MENU -> Fényképezés menü -> Képminőség, vagy kukkoló fényképezés módban a beállítások első sorának első eleme. Ugyanitt állítható be a mentés formátuma is (JPEG vagy RAW).
  • Képméret: vagy fényképezés (tehát nem visszajátszás) módban MENU -> Fényképezés menü -> Képméret, vagy kukkoló fényképezés módban a beállítások első sorának második eleme.
  • Az elkészített képek fényerejének hisztogramja: ez hasznos lehet annak megállapításában, hogy az elkészített fotón mennyi az alul- és mennyi a túlexponált rész. A tökéletesen exponált fotókon a fényerő hisztogram szélei üresek. Léteznek olyan készülékek, amelyek már a fotó készítésekor mutatják a fényerő hisztogramot, a Nikon D3300 sajnos ilyen. De ez a készülék is lehetővé teszi azt, hogy az elkészített fotók hisztogramját megtekintsük, így még a helyszínen tudjunk új fotót készíteni, ha nem találjuk megfelelőnek a már elkészültet. Beállítás: MENU -> Visszajátszás menü -> Visszajátszási megjelenítés beállítások -> További képinformáció -> itt válasszuk ki az Áttekintést (kiválasztás: jobb nyíl, majd OK). Ezt követően a képnézegető módban ha megnyomjuk a lefelé nyilat, akkor (egyéb információk mellett) a hisztogram is megjelenik.
  • Segédvonalak megjelenítése: a komponálást elősegítő segédvonalakat lehet megjeleníteni a kereső képernyőn, fotózás módban a felül található info nyomógomb segítéségével. Esetenként többször meg kell nyomni ahhoz, hogy a segédvonalak megjelenjenek. (Ez sajnos csak a vízszintes megfelelő beállítását teszi lehetővé, és a képet negyedeli; a harmadolást és az aranyspirál megjelenítését a Nikon D3300 nem tudja.)
  • Önkioldó: a készülék hátulján, jobb oldalon, lent található, több fotó illusztrációjával jelzett nyomógomb segítségével tudunk késleltetett fényképet készíteni; ott fotózás üzemmódban ki kell választani a késleltetést, ami az első sor negyedik eleme. Az önkioldó beállításait a MENU -> Beállítás menü -> Önkioldó menüpontban tudjuk módosítani: a késleltetés idejét (pl. 10 másodperc) és az elkészített fotók számát (max. 9).
  • A fénykép megjelenítésének hossza, ill. általában az automatikus kikapcsolás: MENU -> Beállítás menü -> Automatikus kikapcsolás időzítése -> itt vagy beállítunk egy általános értéket mindre (rövid, normál, hosszú) vagy az Egyéni menüpont alatt minden lehetséges automatikus kikapcsolást egyesével be tudunk állítani.
  • Remegés csillapítás: a remegés csillapítás az objektív tulajdonsága. Azokkal a fényképezőgépekkel, ahol nincs meg ez a lehetőség, már az 1/20 másodperc záridejű képek is gyakran elmosódtak, most viszont akár 1/3-ig is el lehet menni úgy, hogy az eredmény éles lesz. A Nikon D3300-as készülékkel szállított objektív bal oldalán tudjuk beállítani: a VR-t kell ON-ra állítani, és nem látok olyan valós esetet, amikor ezt OFF-ra kellene állítani.
  • Retusálás: a Nikon D3300 számos lehetőséget biztosít a képek előzetes feldolgozására. Már a fotózás pillanatában tudunk eleve feldolgozott képeket készíteni EFFECTS módban. Utólag a MENU -> Retusálás menüben található funkciók segítségével tudjuk folytatni a feldolgozást, ami elérhető adott képnél a készülék hátulján, balra lent található i betűvel ellátott nyomógombot megnyomva is.
  • Fotók törlése: a készülék hátulján, jobbra lent található, kuka ikonnal ellátott nyomógomb segítségével. A fotókat védetté tehetjük a véletlen törlésekkel szemben, ha megnyomjuk a kukkolótól jobbra található, AE-L, AF-L feliratú nyomógombot, és ugyanezzel tudjuk le venni a védelmet.

Előfeldolgozás

A modern készülékek lehetőséget biztosítanak a fotók (előzetes) feldolgozására. Ezek közül a leghasznosabbak azok, amelyek már a fotó készítésekor látszódnak, gyakorlatilag a keresőben. Fontos tudnunk viszont, hogy akármennyire is úgy tűnik, hogy a fényképezőgép eleve így készíti, ez valójában utólagos feldolgozás, ami a fényképezőgépben történik, közvetlenül a fotó elkészítését követően. Ez azt is jelenti, hogy az eredeti nyers kép elveszik (mondjuk ez minden esetben igaz, kivéve ha nyers, azaz RAW módban rögzítünk), és csak a feldolgozott marad meg, amiből nem lehet visszaállítani az eredetit. Emiatt óvatosan használjuk ezeket a funkciókat. Ugyanakkor óriási előnyük az, hogy gyorsan és azonnal megvan az eredmény, utólag nem kell bíbelődni vele.

Az alábbiakat sorolom ide:

  • Digitális nagyítás: ez a funkció többnyire csak az olcsóbb készülékekben van meg. Ez nem más, mint a fotó közepének körülvágása, előre. Ez a művelet a képminőség drasztikus rovására megy.
  • Feldolgozás a kép készítésének a pillanatában: számos mobilos alkalmazás díszíti ki a képeket már a készítésekor, pl. arcfelismerővel egészíti ki azt. A Nikon D3300 készüléken létezik olyan mód, hogy Effects, és ott van pár, nem is elvetendő mód: a panoráma (elég végigpásztázni, mintha videó felvételt készítenénk), a szín kiválasztása (olyan fekete-fehér fotó készítése, melyen legfeljebb 3 kiválasztott szín marad meg színesnek), miniatűr hatás, szuper élénk, vázlat stb.
  • Utólagos feldolgozás fényképezőgép segítségével: egyes fényképezőgépek nyújtanak alap retusálás lehetőséget: kivágás, átméretezés, torzítás korrigálás stb. Szerintem ezekről jó tudni, bár az ilyen szintű utólagos feldogozást én kényelmesebbnek és gyorsabbnak tartom számítógép segítségével.
  • A fotók törlése a fényképezőgép segítségével: ide tartozik az is, hogy a fotókat már magán a fényképezőgépen kitöröljük, melyre tipikusan külön nyomógombot helyeznek a gyártók a fényképezőgép hátuljára.

A képek feldolgozása

Egyetlen kép feldolgozása

A kimentett képeket érdemes utólag feldolgozni. Néhány bonyolultabb feldolgozási módszer itt olvasható: képfeldolgozás, alább a gyorsan, rutinszerűen végrehajtható műveleteket írom le. Az ingyenes Fast Stone Image Viewer alkalmazást használom erre a célra; itt azokat írom le, hogy hogyan tudjuk az egyes műveleteket azzal a programmal végrehajtani. A műveletek a bal oldalon vannak, és zárójelben többnyire a gyorshívó billentyűkombináció látható.

  • Forgatás. Két ok miatt is ezt veszem előre: egyrészt számomra kiábrándító az, ha valaki annyira igénytelen, hogy elforgatva publikál képet, másrészt a nem 90°-os elforgatás esetén a forgatásnak célszerűen meg kell előznie a vágást. 90°-kal forgatni a Left (L) és Right (R) műveletekkel lehet. A képet érdemes kiegyenesíteni a Straighten funkcióval lehet, melynek nincs gyorshívója. Különösen akkor "kötelező" ezt végrehajtani, ha a fotón látszódik a horizont: tökéletesen vízszintesre szinte képtelenség azt fotózni, így minden esetben célszerű pár tizedfokot forgatni rajta. 2-3° már nagyon látványosan meglátszik.
  • Vágás. A képeket úgy érdemes komponálni, hogy minden benne legyen, és inkább felesleges részek is legyenek benne mint lényeges részek lemaradjanak. Utólag a felesleges részeket érdemes levágni. Végrehajtás: Crop Board (X), majd akár fix arányt használva, akár teljesen szabad kézzel kijelölhetünk egy téglalapot.
  • Színbeállítás. Számos beállítási lehetőség van: fehéregyensúly (hue), színtelítettség (saturation), piros (red), zöld (green) és kék (blue) komponensek. Ezeket az Adjust Colors (Ctrl + E) menüpontban tudjuk megváltoztatni, előtte viszont érdemes próbálkozni az automatikus színbeállítással: Auto-Adjust Colors (Ctrl + Shift + B). Ezt szinte rutinszerűen érdemes végrehajtani, ugyanis az eredmény szinte mindig jobb mint az eredeti, és majdnem mindig elfogadható.
  • Világosság beállítása. A képek egy jelentős része alulexponált, azokat érdemes világosítani. Az Adjust Colors (Ctrl + E) is megtehetjük, az Adjust Lightning (Ctrl + T) menüpontban viszont külön be tudjuk állítani az árnyékok és csúcsfények világosságát. Gyakran előfordul, hogy a világos részek megfelelőek, a sötétek meg túl sötétek; ez esetben elég a csak a sötét részeket világosítani. Valamint érdemes a kontrasztot (Contrast) is beállítani.
  • Élesítés. A fotók egy jelentős része nem elég éles. A nagyon rosszul fókuszált fotót nemigazán lehet megmenteni (ill. nem érdemes, mert túl sok munka lenne vele), de vannak határesetek, amikor érdemes az élesítéssel (Sharpen/Blur, Ctrl + U) próbálkozni.
  • Vörös szem eltávolítása. A Red-Eye Removal funkcióval lehet ezt végrehajtani, ami vakuval készített portrék esetén kötelező.
  • Rajzolás. A fotókra ritkán szoktunk rajzolni, de néha előfordul, hogy valamit ki szeretnénk rajta emelni. A Fast Stone Image Viewer alaovetően nem egy rajzoló program, de nagyon alapvető műveleteket, pl. aláhúzásokat, téglalapokat ennek segítségével is végre tudunk hajtani, ehhez a rajzasztalt (Draw Board, D) kell megnyitnunk.
  • Átméretezés. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, a közzététel előtt át kell méretezni a képet, mivel még ekkor is többnyire néhány megabájt helyet foglal, ezt érdemes lecsökkenteni néhány száz kilobájtra. Ezt a Resize/Resample (Ctrl + R) tudjuk megtenni: itt ha a nagyobbik oldalhossz olyan 1500-2000 képpont, az már szinte minden házi használatra (neten, közösségi oldalon történő megosztás, csatolmányként történő elküldése, előhívás papírra, vagy akár csak archiválás) tökéletesen megteszi, mégis, a mérete az eredeti tizedére csökken.

Van még egy, sajnos gyakran előforduló probléma, melyre Fast Stone Image Viewer nem ad megoldást: a fotók gyakran zavaró perspektívákat tartalmaznak. A valóságban függőleges vonalak a képen nem függőlegesen lesznek, hanem a fotó közepe felé dőlnek. Ennek kezelésére a Gimp ingyenes képfeldogozó program Perspective eszközét tudjuk használni.

Képek tömeges feldolgozása

Gyakran előfordul, hogy sok képen szeretnénk ugyanazt a műveletet végrehajtani. A Fast Stone Image Viewer is biztosít ilyen lehetőséget: Tools -> Open Batch Convert / Rename Dialog (F3 vagy F4). Feldolgozásnál a részleteket az Advanced Options menüpont alatt érjük el. A következő tipikus műveleteket szoktam leginkább használni:

  • Fotók tömeges átméretezése: általában a nagyobb oldalt szoktam 1600 képpontra csökkenteni. Így a képek új mérete nagyrészt fél megabájt alatti lesz, szinte észrevehetetlen minőségromlással.
  • A dátum ráírása: a Text fülön ($H1) ráteszi a kép készítésének időpontját.
  • Átnevezés: a készítés dátumát bele szoktam tenni a fájlnévbe, annak az elejére, hogy ez alapján rendezze sorba. A $Y-$M-$D_##### sablont érdemes használni, és így az eredeti fájlnév is megmarad.

Lehetőleg ne helyben módosítsuk a képeket, hanem az eredményt külön könyvtárba irányítsuk, hogy ha valamit elrontottunk, akkor legyen visszaút.

A képek archiválása és megosztása

A képeket érdemes archiválni, és minimalizálni kell az elveszítés kockázatát. Én a következőképpen szoktam archiválni:

  • Magát a nyersanyagot mindig megtartom. Egyrészt egy külső merevlemezen tárolom, másrészt egyszer írható DVD-re írom, mégpedig mindegyiket legalább kétszer. A DVD-nek meg van az az előnye, hogy nem lehet utólag letörölni, és egyelőre semelyik más adathordozóról nem mondható el.
  • A feldolgozott képeket Dropboxba mentem, ami egyrészt automatikusan szinkronizálja az érintett számítógépekre (magyarán mindig kéznél van), másrészt a legfontosabb képek házon kívül egy független szerveren is megtalálhatóak.
  • Tároláshoz és megosztáshoz alkalmas lehet még a Google Fotók alkalmazás, ahol ingyenese akármennyi képet tárolhatunk, és bárkivel megoszthatunk. Ezt viszont óvatosan használom csak, melynek több oka is van. Csak a rendszer által megengedett minőségben lehet ingyen tárolni, a minőséget viszont én magam szeretem meghatározni. Nem elérhetőek offline, megtekintésükhöz mindenképpen internetkapcsolat szükséges, ráadásul csak böngészőből lehetséges, ami nem pont úgy működik, mint a kedvenc offline képnézegetőm. A saját logikám szerint szeretem rendezni a képeket, nem egy más rendszer logikája szerint. A neten igyekszem óvatosan kezelni a személyes fényképeket, hogy ne jusson illetéktelen kezekbe, és ezt a rendszert nem érzem 100%-osan megbízhatónak. Azt nem gondolom, hogy a Google visszaélne a felhasználók bizalmával, azt viszont igen, hogy egyrészt logikátlan alapbeállítás miatt tévedésből olyanoknak is láthatóvá válik, akinek nem kellene, másrészt a hekkerek természetes támadási célpontja a legnagyobb szolgáltatók, mint a Google.

Feladatok

Ismerd meg a készülékedet!

Nagyon fontos, hogy jól ismerjük a készülékünket: egyrészt mit tud, másrészt mit hol lehet beállítani. Az alábbi kérdéseket próbáljuk meg megválaszolni:

  • Mi a fényképezőgép pontos típusa?
  • Mik a fényképezőgép főbb paraméterei? Érzékelő mérete, maximális képméret, objektív méret tartománya, rekeszméret tartomány, a benne levő memóriakártya mérete stb.
  • Hogyan lehet beállítani a következő alapadatokat? A fénykép mérete, dátum, nyelv.
  • Hol látjuk, hogy hozzávetőlegesen mennyi kép fér még rá a fényképezőgépre? Hogyan tudjuk megnézni a képeket és törölni?
  • Milyen módjai vannak a fényképezőgépnek? Tapasztaljuk ki, hogy melyik mit tud! Válasszunk néhány témát (pl. benti kép, tájkép, fotó közeli objektumról stb.), és mindegyikről készítsünk mindegyik móddal képet. Hasonlítsuk össze az eredményt, és külön nézzük meg a fénykép metainformációjából, hogy mik voltak az aktuális értékek.
  • Hogyan lehet a fényképezés alapbeállításait kézzel megváltoztatni: a rekeszméretet, a záridőt és az érzékenységet? Mekkora a rekesz minimális és maximális mérete? Milyen záridőket lehet kiválasztani? Létezik-e extra hosszú záridő? Milyen érzékenységeket lehet beállítani? Tapasztaljuk ki, hogy melyik ISO érzékenységnél mekkora a minőségromlás, és állapítsunk meg magunknak egy határt, hogy meddig mehetünk el!
  • Lehet-e, és ha igen, hogyan lehet beállítani a következő finomhangolásokat: fehéregyensúly, fénymérési mód, fókusz mód, expozíció kompenzáció? Milyen módban milyen értékeket lehet beállítani?
  • Hogyan lehet a vakut kikapcsolni, automatikusra állítani ill. beállítani, hogy mindenképpen villanjon?
  • Hogyan lehet beállítani a távolságot és a fókuszt, különös tekintettel a makrófelvételre? Létezik-e külön automatikus és kézi fókusz? Mekkora az objektív mérettartománya? (Tipikus érték pl. 18-55 mm.)
  • Milyen extra funkciói vannak a fényképezőgépnek? Néhány tipp: fekete-fehér kép készítése, panoráma kép készítése, utólagos képfeldolgozási lehetőségek.

Ha van időnk és kapacitásunk, a következő kérdéseket is próbáljuk meg megválaszolni!

  • Az adott gyártó adott vonalán milyen egyéb készülékek vannak? A gyártónak milyen egyéb termékvonalai vannak? Más gyártóknak hasonló kategóriában milyen készülékei vannak? Térképezzük fel a főbb világmárkákat és azok főbb termékvonalait: melyiknek mik a fő paraméterei, és milyen árfekvésben árusítják!
  • Hasonlítsuk össze a készülékünket az azonos gyártó egy kategóriával jobb készülékével. Tehát ne ugyanannak a vonalnak a következő darabját vegyük, hanem egy magasabb kategóriájú, nagyjából ugyanakkor piacra dobott készülékkel hasonlítsuk össze a miénket. (Ha ezt nem találjuk, akkor célszerű mindkét termékvonal legfrissebb darabjait összehasonlítani.) Mivel tud többet az eggyel jobb, amit a miénk nem tud? Mennyivel kerül többe az a másik?
  • Mik a fényképezőgépünk korlátai? A leírásban említett lehetőségek közül mi az, amit nem tud? Ezek közül melyek a legzavaróbb hiányosságok?

Fotókészítés

Itt felsorolok néhány lehetséges fotókészítési feladatot, melyek elvégzése hasznos lehet a fejlődés szempontjából. Mindegyiket az alábbiak szerint javaslom elvégezni:

  • Készítsünk egy fotót teljesen automatikus beállításokkal, mindenféle külön kompozíció, beállítás, extra nélkül.
  • Készítsük el a fotót kézi beállítással: a rekeszméretet, a záridőt, az ISO érzékenységet és a vakut mindenképpen, de esetlenként olyan egyéb paraméterek kézi beállításával is próbálkozhatunk, mint pl. a fehéregyensúly.
  • Mindkét esetben: automatikus és kézi beállításokkal is készíthetünk (készítsünk is) több képet, de a végén válasszuk ki minkért kategóriában a "nyertes" képet. Azt a kettőt hasonlítsuk össze! A kép metainformációiból kiolvasva mindkét képnél jegyezzük fel a főbb adatokat: a rekeszméretet, záridőt, ISO érzékenységet, volt-e vaku, mekkora volt a lencse mérete. (Az automata módban készített képnél mindenképpen utólag, hogy ne befolyásoljon minket a kézi beállításnál.)
  • Írjunk egy rövid értékelést: mik voltak a beállítások és miért, valamint elemezzük a két kép közötti eltéréseket úgy a beállítások mint a végeredmény tekintetében. Ideális esetben a kézi beállítású, jobban megkomponált kép lényegesen jobb lesz az eredetinél.

A feladatok listája:

  1. Nappali fényben készítsünk olyan fotót, amelyen élesen látszódik a közeli és a távoli tárgy is.
  2. Nappali fényben készítsünk elmosódott hátterű fotót, melyen a közeli tárgy éles.
  3. Sötétben készítsünk megfelelően exponált fotót, segédfény (pl. vaku) nélkül.
  4. Készítsünk olyan fényképet, melyen kifejezetten ügyelünk az aranymetszésre.
  5. Készítsük olyan fotót, melyen kihangsúlyozzuk a negatív teret.
  6. Készítsünk olyan fotót, ahol kettő, elütő szín van (pl. piros labda zöld fűben).
  7. Készítsünk nagy kontrasztú fotót, HDR technikával.
  8. Készítsünk fekete-fehér fotót.
  9. Készítsünk szimmetrikus fotót (pl. fa és tükörképe a tóban).
  10. Készítsünk olyan fotót, ahol szándékosan felborítjuk az egyensúlyt (pl. a bal oldalon egy tál meggy, jobb oldalon pedig egy szem meggy).
  11. Készítsünk olyan fotót, melyen a vonalak rámutatnak a fotózni kívánt dologra (pl. természetben az ösvények találkozási pontjában egy ember).
  12. Készítsünk portrét semleges, elmosódott háttérrel.
  13. Készítsünk tájkép fotót.
  14. Készítsünk termékfotót.
  15. Készítsünk fotót nem szokványos perspektívából (pl. felülről).
  16. Erős fényben, ahol markánsan jelennek meg az árnyékok a fotón, komponáljuk meg úgy, hogy az eredmény elfogadható legyen. Tippek: esernyő, függöny, zsebkendő.
  17. Készítsünk fotót nem szokványos megvilágítással, pl. portrét sötétben, alulról jövő mobiltelefon fénnyel.
  18. Készítsünk olyan fotót, ahol szerepel 3 mélység: egy közeli keret, maga a téma és mögötte a háttér.
  19. Készítsünk hosszú záridős fotót, állvány segítségével.
  20. Készítsünk makrófelvételt.

Fényképek feldolgozása

Hajtsuk végre az alábbi műveleteket, mindegyiket megfelelő fotókon:

  • Forgassunk el egy képet 90°-kal.
  • Egy rosszul beállított képen egyenesítsük ki a horizontot (forgassuk el a képet néhány fokkal).
  • Hajtsunk végre automatikus színbeállítást
  • Módosítsuk kézzel a színbeállítást: a színárnyalatot (hue), ill. külön a 3 szín komponenst.
  • Játsszunk el a színtelítettséggel: egyrészt legyen élénk, másrészt készítsünk így fekete-fehér képet.
  • Állítsuk be a kép fényerejét (árnyékok, csúcsfények, kontraszt).
  • Távolítsuk el a vörös szemet.
  • Élesítsünk egy képet.
  • Vágjunk ki egy képből egy részt (vágjuk le a felesleges részeket).
  • Méretezzünk át egy pár megabájtos a képet úgy, hogy pr száz kilobájt legyen az eredmény, a kép észrevehető romlása nélkül.
  • A képre piros átlátszó téglalapot rajzolva emeljünk ki részt.
  • Töröljünk a képről apró dolgot (pl. egy egyszínű, összefirkált falról töröljük le a firkát).
  • Javítsuk ki a helytelen perspektívát.

Hajtsuk végre a következő műveleteket sok fonón egyszerre:

  • Méretezzük át úgy, hogy a hosszabbik oldal minden esetben 1500 képpont legyen.
  • A jobb alsó sarokba mindegyik képre írjuk rá a készítés időpontját, piros számokkal, árnyékoltan, ÉÉÉÉ-HH-NN óó:pp:mm formátumban.
  • Nevezzük át a képeket úgy, hogy az új név tartalmazza a készítés napját; ha az eredeti fájlnév DSC_1234.JPG és a kép 2018. december 3-án készült, akkor az új fájlnév legyen 2018-12-03 DSC_1234.JPG.

Osszuk meg a képeket:

  • Töltsünk fel képeket a Google Fotók alkalmazásba.
  • Bizonyos albumok maradjanak privátok, másokat osszunk meg néhány emberrel, és legyen nyilvános albumunk is. Ellenőrizzük, pl. más böngészőből!
Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License