Érmegyűjtés

Áttekintés

Sok embert elkap a gyűjtőszenvedély, különösen gyerekkorban. A gyűjtési terület pedig szinte nem ismer határokat: lehet gyűjteni papírszalvétát, tollat, képeslapot, kisautót, kiskanalat, zsebnaptárat, régebben telefon feltöltőkártyát, és a listát lehetne sorolni. Szinte iparág épült a gyűjtőszenvedély köré, gondoljunk csak a matricás albumokra, vagy az áruházak akcióira, amikor pár ezer forintonként adnak valami apróságot, amit szintén ki lehet gyűjteni.

Ez nálam sem volt másképp. Az oldalamon található egyéb tartalmakból valószínűleg már kiderülhetett, hogy szeretem az egzakt dolgokat. Így az első komolyabb figyelmem (nagyjából 3 gyufásdoboz összegyűjtését követően) a bélyegre irányult. Azt a területet viszont elég reménytelennek, végeláthatatlanul nagynak éreztem. Ugyanakkor a '80-as évekbeli jugoszláv infláció tálcán kínálta a pénzgyűjtés lehetőségét. A pénz kezdetben lassú, majd fokozódó értéktelenedésével újabb és újabb érme sorozatokat bocsájtottak ki, miközben forgalomban maradt a régi is, így elég sokfajta érme volt forgalomban egyszerre. Közben a bankjegyeken is elkezdtek szaporodni a nullák, így az érmék és a kisebb címletű bankjegyek értéke is erősen tartott a nullába. Gondoljunk csak bele, mennyit érhetett mondjuk 100 dinár akkor, amikor a legnagyobb címlet a 2.000.000 dináros volt, és az sem ért túl sokat… 100 dináros névértékig viszont mintegy két tucat különböző érme és néhány bankjegy volt ekkor forgalomban, amihez szinte ingyen és majdhogynem korlátlanul hozzá lehetett férni. 1988-ban vagy 1989-ben, tehát 11-12 évesen láttam meg a káoszban a rendet: hogy az érmék nem logikátlan összevisszaságban léteznek, hanem logikus sorozatokban. Ekkor tettem el a gyűjteményem első darabjait, és került először ridegtartásra, majd valószínűleg a kukába a pár tucat összegyűjtött bélyeg. Valamint ekkor alakult ki a mai napig meglévő-bővülő rendszerem: a gyűjtők többségétől eltérően (akik országon belül tipikusan az azonos címletű érméket helyezik egymás mellé) mindig a sorozatokat keresem. Ami persze nem mindig sikerül…

A következő évek az újrainduló hiperinfláció miatt inkább a bankjegy gyűjtésnek kedvezett. A gyűjtemény szépen gyarapodott. Elsősorban az apukám támogatta a hobbimat, aki hordta haza a boltból az elértéktelenedett bankjegyeket, a hiperinfláció után pedig szorgalmasan gyűjtötte számomra az ismét megjelenő érméket. Sok rokon, barát, ismerős tudott és tud erről a szenvedélyemről; még évtizedek múltán is gyakran rákérdeznek, hogy gyűjtöm-e még a pénzt, és ha valaki hozzájut egy különleges darabhoz, gyakran rám gondol és nekem adja. Ez okozta egyébként az érmegyűjtésben a legjobb érzést!

Új sebességre 30 évesen, 2007-ben kapcsoltam, ami - elismerem - elég szerencsétlen időpont volt, ugyanis ekkor született meg a kislányom. Ekkor hoztuk át Magyarországra a gyűjteményt, apránként, ugyanis már akkor is elég nagy volt, amit egyszerre áthozva esetleg kellemetlenséget okozott volna a határon… Ekkor helyeztem az általam kialakított katalógusba az érméket és bankjegyeket egyaránt, valamint ekkor kezdtem el az elektronikus nyilvántartást. A gyűjtemény mennyiségbeli növekedése kiegészült vásárlásokkal, licitekkel, valamint megjelentek a cserepartnerek is.

Ezen a ponton érdemes pár szót szólni a gyűjtőszenvedély veszélyeiről is: könnyen elszakadhat a ló a vásárlásokkal, nagyon sok időt elvihet, és a cserék során sajnos nemcsak barátokat lehet szerezni… A vásárlásoknál igyekeztem alacsonyan tartani a költéseket, persze viszonylagos, kinek mi az alacsony. Az érmékre, bankjegyekre igazából milliókat lehet költeni, akár éves szinten; az igazi kemény gyűjtők ezt megteszik. Ha így nézzük, talán nem volt sok az, hogy pár alkalommal léptem csak túl az ezer Ft-os lélektani határt néhány ritkaságért (pl. az 1989-es jugoszláv infláció zárócímletéért, ami az egyetlen hiányzó bankjegy volt a több tucat darabból álló sorozatoknak), különlegességért (pl. a Magyar Köztársaság feliratú, de népköztársaság címert tartalmazó, forgalomba nem hozott érmékért, vagy az egyetlen '90-es évekbeli jugoszláv emlékérméért), valamint ezres nagyságrendű ömlesztett érméért (a csereanyag feljavítása céljából), és soha nem költöttem 10.000 Ft-nál többet. Viszonyítás kérdése, hogy sok-e; talán ennyi még belefér…

Kis kitérő: 2006-2010 között végeztem a Budapesti Műszaki Főiskola Keleti Károly Gazdasági Karán műszaki menedzserként, és szakdolgozatom témájául a hobbimat választottam: A pénz, mint a gazdaság stabilitását, életünk kiegyensúlyozottságát befolyásoló eszköz rendszerszemléletű analízise.

Gyűjtési szempontok

Amint azt említettem, szerezem az egzakt dolgokat. Az érmék és bankjegyek területe látszólag egzakt és nem túl nagy. Körülnézünk ott, ahol élünk és amikor élünk, és azt látjuk, hogy formalomban van néhány érme, néhány bankjegy, mely néhány évtizedig stabilan megmarad. Nagyobb kataklizma, mely új sorozat kibocsátását is kívánja, ritkán van; gondolhatnánk, hogy nem lehet az olyan sok, ha akár mindent gyűjteni szeretnénk. A valóságban azonban meglepően sok határt kell szabni, és valójában ez is egy olyan hatalmas gyűjtési terület, ahol képtelenség mindent gyűjteni. Ha az ember nem dollármilliárdos, akkor anyagilag sem lehetne győzni, óhatatlanul felső határt kell szabni. Lássuk, mely szempontokat lehet figyelembe venni:

Földrajzi elhatárolódás
Mely országok érméit szeretnénk gyűjteni? Sokan egyetlen ország érméit gyűjtik; ez esetben van lehetőség azon belül a mélyebb gyűjtésre is. Én nem húztam határt, ami egyébként egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag minden más szempontból határt kellett szabnom magamnak, és még így is szinte áttekinthetetlenül nagy.

Időbeli elhatárolódás
Mely időszakok jelentik az érdeklődési területet. Itt is lehet azt mondani, hogy nincs korlátja, viszont mondhatni lehetetlenség a világ minden országából a valaha kiadott összes érméjére és bankjegyére rástartolni. Vannak, akik csak szűkebb időszakokra koncentrálnak. Mivel földrajzilag nem szabtam határt, történelmileg kénytelen voltam. A határ nem egzakt, és valószínűleg sohasem lesz az; nagyjából az a határ, ameddig éppen eljutottam. Ez Magyarország esetében a 19. század vége, a hozzánk kulturálisan közelebb álló, többnyire európai országok esetében nagyjából a 20. század első fele, a távolabbiak inkább a második fele, az egzotikusabb országok esetén meg inkább csak a gyűjtés pillanatának időszaka.

A pénz jellege szerinti elhatárolódás
Milyen jellegű pénzt szeretnénk gyűjteni? Hivatalos kategóriák valószínűleg nincsenek, a közmegegyezés viszont az alábbi főbb kategóriákat különbözteti meg:

  • Forgalmi érmék: amivel nap mint nap fizetünk (vagy fizettünk), és a legtöbb esetben érme alatt erre gondolunk. Ezeket tipikusan minden évben verik, az ország lakosságával arányos nagyságrendben, így értékét gyakran a névértéke határozza meg.
  • Forgalmi emlékérmék: tipikusan valamilyen esemény vagy évforduló kapcsán kerülnek forgalomba, többnyire egyetlen alkalommal, és általában jóval kisebb példányszámban, mint a forgalmi érmék. Magyarországon tipikusan időről időre 50 Ft-os forgalmi emlékérmét hoznak forgalomba.
  • Emlékérmék: elméletileg törvényes fizetőeszközök, a gyakorlatban kizárólag gyűjtési céllal hozzák forgalomba. A névértékük tipikusan jóval nagyobb mint a legnagyobb forgalmi érme, és gyakran valamilyen nemesfémből készül. Tipikusan díszcsomagolásban lehet megvásárolni.
  • Nem törvényes fizetőeszközök: pl. tervezetek, próbaveretek, forgalomba nem hozott érmék.

A határ a kategóriák között nem éles; bizonyos érmék besorolása nehéz.

Főszabályként csak a forgalmi érméket gyűjtöm, bár idővel néhány kivétel is kialakult:

  • Gyűjtöm néhány ország forgalmi emlékérméit, melyek a következők: Magyarország, Szerbia, Horvátország, Románia, részben Németország (a tartományok 2 Eurósait), Egyesült Államok (államok, elnökök, nemzeti parkok), Spanyolország, Olaszország (az Euró előtti évtizedekben bizonyos címletekből szinte csak forgalmi emlékérme volt), Egyesült Királyság (1 fontosok). Sok országban előfordult már, hogy egy-egy forgalmi emlékérmét különösen nagy példányszámban vertek (pl. 1969-ben az NDK fennállásának 20. évfordulójára kiadott érmét 50 millió példányban), az ilyenekhez könnyű hozzájutni, és ezeket is elteszem. Ha hozzájutok más országok forgalmi emlékérméihez, akkor annak örülök, de tudatosan pl. nem licitálok rájuk.
  • Emlékérméket nem gyűjtök. Pár ilyen jellegű érmém van mindösszesen.
  • Nem törvényes fizetőeszközök: nem gyűjtöm őket, bár két különlegességen már elcsábultam. Az egyik a már említett Népköztársaság címeres Köztársaság feliratú, forgalomba nem hozott kombináció, a másik pedig egy forgalomba nem hozott 1993-as 500 dináros érme.

Az érme minősége
Sokaknak szempont a verdefényes állapot, sőt, a különleges, ún. proof technológiával készült tükröződő felületű érme. Valamint sokan gyűjtenek díszcsomagolású fogalmi sorokat. Én sokkal alacsonyabbra tettem a lécet. Egyrészt mivel számomra a gyűjtés egyfajta lenyomat is az adott korról, nem tartom problémának, ha egy-egy érmén látszik az, hogy azzal bizony már fizettek, nem is egyszer, sőt, valahol ez a kívánatos számomra. Ez anyagilag is igen jelentős, ugyanis az érmék ára a minőséggel nagyon durván exponenciálisan emelkedik; egy-egy minőségbeli ugrás akár 5-10-szeres szorzót is jelenthet árban. A minimális minőségi elvárásom a következő: ha az az érme törvényes fizetőeszköz lenne, akkor elfogadnák. Emiatt kizáró ok pl. egy lyukas érme, de egy piszkos már nem.

Apropó, minőség: itt is több módszer létezik, és az én értelmezésem az alábbi:

  • UNC: uncirculated, azaz forgalomba nem volt még. Ez a verdefényes állapot. Ennek létezik fokozása, pl. aUNC majdnem verdefényes, vannak az átlagosan verefényes, láttam már olyat, hogy nagyon verdefényes, ill. ezen túl a proof van.
  • XF: extremely fine, különösen szép. Szépen csillogó, de már forgalomban levő érmék, amit ha nagyon közelről megnézzük, akkor láthatjuk, hogy nem teljesen makulátlan, de nagyon szép. Az én gyűjtésemnek ez a természetes felső határa
  • VF: very fine, nagyon szép. A gyakorlatban erre mondanám, hogy átlagos. Ha kiveszünk a pénztárcánkból egy kicsit kopottas, amúgy jó állapotban levő, tiszta érmét, az jó eséllyel ilyen lesz. A gyűjteményem nagyobbik része ilyen.
  • VG: very good, nagyon jó. Ez nem annyira jó. Követelmény, hogy minden része meglegyen, de ránézésre elég csúnya. Ez a korlátlan elfogadásának alsó határa, ez alatt már bizonyos helyeken lehet, hogy nem fogadják el. ez a minimum elvárásom egy érmével szemben, és ez az egyetlen olyan szint, melyet tudatosan is lecserélek egy jobb darabért. (Egy VF-et is lecserélek XF-re, ha hozzá jutok, de azt különösebben nem keresem. Ugyanakkor a VG érmék elcserélését jobb minőségűre már keresem.)

Fajta ill. évszám szerint gyűjtés
A következő dilemma, hogy mi szerint gyűjtsünk: csak fajta vagy évszám szerint? Lehet, hogy egy érmét fél évszázadon keresztül minden évben vertek: abból elég egy, vagy mindegyik kell? Ha a fajta szerinti gyűjtést választjuk: mi számít ugyanolyan fajtának és mi különbözőnek? Minden esetben hagyatkozzunk a katalógusra? Ha annyiban különbözik két érme, hogy pl. a dátumban szereplő 3-as az egyik esetben kerek, a másikban a teteje egyenes, akkor az különböző típusnak számít? (Most függetlenül attól, hogy a katalógus annak mondja-e.) Ha az érmén apró pöttyök vannak, és az egyik esetben alig láthatóan egyetlen pici pöttyel több van, akkor az már másfajta? Megannyi kérdés!

Főszabályként én típus szerint gyűjtöm az érméket. Az, hogy mi számít ugyanolyan típusnak és mi különbözőnek, nálam sem egyértelmű. A jobban hozzáférhető érmék esetén hajlamosabb vagyok szigorúbban venni a dolgokat, míg a távolabbi országok érméit nagyvonalúbban kezelni. Ez alól nagyon kevés kivételt tettem idáig, gyakorlatilag csak akkor: amikor bizonyos érmékről kiderült, hogy mindegyik évszámból van belőle, azokat a cserékből áttettem magába a gyűjteménybe.

Érték szerinti elhatárolódás
Néhány tényező, mely különösen drágává teheti az érméket:

  • A nemesfém tartalom, különösen akkor, ha az arany.
  • Nagyon alacsony példányszám (legfeljebb néhány tízezer).
  • Túl régi.
  • Túl nagy névértékű.

Ezeket egyáltalán nem gyűjtöm. Kivételt egyedül azok az ezüst érmék képezik, amelyek beszerzése nem jelent nagyobb nehézséget egy átlagos érme beszerzésénél, ezen felül egyetlen kivételem sincs. Ami viszont nehéz, egyrészt lelkileg, másrészt pontosan definiálni: adott érmére rámondani, hogy ez nincs meg, és soha nem is lesz meg, mert keresni nem fogom, az ölembe meg úgyse hullik, így a katalógusomból is kiszedem, helyet sem hagyok neki az albumban, hogy ne is lássam… De hol a pontos határ?

A gyűjtés ára

Mint minden hobbinak, az érmegyűjtésnek is időben, pénzben, energiában kifejezhető ára van. Mondhatnánk, hogy a világ minden pénze sem elég a gyűjtéshez, de valójában pont a világ minden pénze lenne elég :-) Tréfát félretéve, most a pénzben kifejezhető szempontokat mutatom be.

Az érméknek van névértékük. Az ember könnyen gondolhat arra, hogy az érmék valójában aprópénzek: Magyarországon az 5, 10, 20, 50, 100 és 200 Ft-os érmékre, valamint az 500, 1000, 2000, 5000, 10000 és 20000 Ft-os bankjegyekre gondolva: pont százszoros a szorzó. Nem tűnik igazán soknak, de sok kicsi bizony sokra megy. Vegyünk csak egyetlen példát: Euró. Egy ország forgalmi Euróinak a névértéke 4€ alatti. Közel 20 országgal számolva ez már 80€, 2007-ben viszont vol egy váltás minden országban + bizonyos országok (pl. új uralkodó beiktatásakor) újabb sorozatokat adtak ki. Ráadásul a legritkább esetben jutunk névértéken az érmékhez, ott a postaköltség, a licit oldalakon a felér; ha a névérték kétszereséért sikerül beszerezni, akkor nagyon jók vagyunk. Így csak az alap forgalmi Euró érmék beszerzése több száz Eurót tesz ki!

És ez még nem minden! Vegyük továbbá a forgalmi emlék 2 Eurósokat. Mindegyik országnak lehetősége van minden évben egy forgalmi emlék 2 Euróst kibocsátani, az országok többsége él is ezzel. Valamint bizonyos években, tipikusan valamilyen EU-hoz köthető kerek évfordulón, a szokásoson felül egységes emlékérméket is forgalomba szoktak hozni. Ezeknek csak a névértékül évente megközelíti a 100 Eurót, a beszerzési feláruk viszont általában jóval nagyobb mint a normál érmék esetén; nem tévedünk, ha azt mondjuk hogy csak a 2 Eurós érmék gyűjtése évente sok száz Eurót emészt fel, ráadásul mindezt közel két évtizede…

És ez még csak a forgalomban levő érmék! Az emlékérmék még ennek is a sokszorosai: abból országonként tipikusan többet is kiadnak, akár 10-et is évente, a névértékül általában 5-10 Eurótól több száz Euróig terjed, a beszerzésük viszont még ennél is sokkal többe kerül. Mindezek beszerzésére több tízezer Eurót, Magyarországon egy vidéki ház árát kellene rákölteni, évente.

És ez csak a mai, szinte tálcán kínált érmék, elérhető közelségben, egyetlen területről! Hol van a többi korszak, hol vannak az eldugottabb területek, hol vannak nehezen beszerezhető ritkaságok! Ebből jól látható, hogy egy átlagos embernek mennyire komoly határt kell szabnia a gyűjtésnek.

Ugyanakkor van a gyűjtésnek egy másik véglete is: amikor szinte ingyen jutunk a gyűjteményünkhöz. A hiperinfláció olyan, hogy a kisebb címletekből egy zsáknyi sem lenne elég akár csak egyetlen gyufaszál megvásárlására, tehát mondhatjuk, hogy azt eltéve ingyen jutottunk gyűjteményünk darabjaihoz. Ezt később el lehet cserélni olyannal, akinek hiányzik, így postaköltségnyi áron bővíthetjük gyűjteményünket. A postaköltség egyébként szintén nem elhanyagolható költség, mivel általában nemzetközi a posta, és tipikusan ajánlott formában cserélnek gazdát az érmék.

A gyűjteményemről

A Numista az érmegyűjtők oldala, melyen a profilom ez: https://en.numista.com/echanges/profil.php?id=43806. Ott megtalálható az érmegyűjteményem és a csereanyagom is. Igaz, nem abban a rendszerben, ahogyan azt én logikusnak tartok…

Az írás pillanatában (2019) a statisztikák: a Numista katalógusában bő 140 ezer különböző érme közel 300 országból, és különösen a katalógusban szereplő érmék száma nő drasztikusan. (Már emiatt is lehetetlenség egyénként mindent gyűjteni.)

Az ottani statisztika szerint a gyűjteményemben bő 3000 darab szerepel (ezek döntő része különböző típusú érme), közel 150 országból. Az érdeklődési területemet pontosan nehéz behatárolni. A katalógusban az elmúlt 100 évben bő 7000 fajta forgalmi érme szerepel, és kb. fele ennyi forgalmi emlékérme, így ez nagyságrendi becslést adhat a gyűjtési területemről. Feltételezhetjük, hogy közelről megvizsgálva ennek jó része kiesne, így azt gondolom, hogy a gyűjtési területem tényleges határa úgy a jelenlegi gyűjteményem kétszerese lehet.

A gyűjteményem a legteljesebb természetesen Magyarország és az egykori Jugoszlávia ill. Szerbia tekintetében. Jól állok, lényegében egy helyben topogok az egykori szocialista országok tekintetében is. A cseréim nagy része is e területre koncentrálódik. A többi európai ország érméi közül is a belátható időből néhány érme hiányzik; a II. világháború előtti idő azok, ahol egy-egy hiányzó érmére olykor-olykor ráfutok. Ugyanez a helyzet a világ fejlettebb országaival kapcsolatban: USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Korea, Izrael.

Az ázsiai és latin-amerikai országok képezték a 2010-es években a gyűjtemény mennyiségi növekedésének a nagyobbik hányadát. A jelentősebb országok esetén már csak egy-egy darab hiányzik: az egykori Szovjetunió ázsiai tagköztársaságai, Törökország, India, Kína, Malajzia, Indonézia, Szingapúr, Thaiföld, valamint Argentina, Brazília, Chile, Mexikó, Venezuela, Bolívia, Peru, Uruguay.

A legnagyobb fejlődési potenciált a kisebb ázsiai és latin-amerikai, azon belül karibi országok jelentik, valamint szinte egész Afrika.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License