Bemutatkozás

Faragó Csaba vagyok. A számmisztikában ugyan nem hiszek, viszont érdekességként megemlítem, hogy '77.7.7-én születtem, mégpedig Zentán, az akkori Jugoszláviában. Magyarkanizsán nőttem fel, ott jártam általános iskolába, középiskolába pedig a zentai gimnáziumba. Kedvenc tantárgyaim a matematika, a fizika és az informatika voltak. Számos versenyen vettem részt, melyek közül kiemelem a Székelyudvarhelyen megrendezett 5. Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt, ahol megkaptam a legjobb délvidéki indulónak járó különdíjat.

Magyarországra 1996-ban kerültem, ekkor kezdtem Szegeden az akkori József Attila Tudományegyetemen a programozó matematikus szakot. Főiskolai oklevelemet 1999-ben vettem át, míg az egyetemi diplomámat az immáron Szegedi Tudományegyetemmé átnevezett intézményben, 2001-ben. Főiskolai vizsgadolgozatom témája a kézzel írott karakterfelismerés volt, míg az egyetemi diplomamunkám a programszeletelésről szólt. Egyetemi éveim alatt rendszeresen részt vettem az ACM nemzetközi programozó versenyen. A csapatommal kétszer is kijutottam a kelet-közép európai regionális elődöntőbe, ahol sikeresen helyt álltunk. Negyed- és ötödévesen algoritmusok és adatszerkezetek gyakorlatot tartottam másodéves programozó matematikus szakos hallgatóknak. Ez az időszak a magánéletem szempontjából is jelentős volt. Hívő keresztényként kapcsolatba kerültem többek között a Timóteus Társasággal, ami egy nemzetközi felekezetközi keresztény diákszervezet, és ez komoly hatást gyakorolt az életemre. Másrészt ekkor ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, Lillával, de erről később.

Az iskolapadtól ezt követően sem szakadtam el végleg. 2006 és 2010 között távoktatási formában végeztem el a Budapesti Műszaki Főiskolán, vagy ahogy 2010-től nevezik, az Óbudai Egyetemen a műszaki menedzser főiskolai szakot. Majd 2012-ben magánúton vágtam bele az informatikai PhD-be, szoftver karbantarthatóság területen. A PhD oklevelet 2017-ben vettem át.

Első igazi munkahelyem a Sysdata Kft., későbbi nevén Siemens PSE Kft. volt 2001 és 2009 között, kezdetben Szegeden majd Budapesten, ahol nagyobbrészt C++, kisebb részt CHILL fejlesztőként dolgoztam, telekommunikációs projekteken. Következett az RSOE, egy magyar egyesület, ahol 2009 és 2012 között voltam műszaki menedzser szoftverfejlesztés területen, nagyrészt belvízi hajózás témában. 2012-ben ismét visszaültem a szoftverfejlesztői székbe, mégpedig a Lufthansa Systems Hungária Kft.-nél, ahol döntően repüléssel kapcsolatos projekteken dolgozok, leginkább Java technológiákban.

A bemutatkozás írásának pillanatában leginkább Java backend fejlesztőként pozicionálom magam. Négy Java tanúsítványom is van: programozó, fejlesztő, üzleti komponens fejlesztő, architekt. Számos más programozási nyelvvel és technológiával találkoztam az évek során, melyek közül kiemelem a Scala programozás nyelvet és az R statisztikai csomagot.

Három idegen nyelvet ismerek. Az angolt munkám során napi szinten használom. A német nyelvismeretemet hullámzónak értékelem; e tudásomnak kétségkívül jót tett egy korábbi projekt, ahol német volt a munkanyelv. "Papíron" szerbül is tudok: Szerbiában születtem, nőttem fel és éltem ott az érettségiig. Viszont mivel az ország magyar többségű részén éltem, a szerb nyelvet keveset kellett használnom, ráadásul azóta sok idő eltelt, így sajnos nem beszélem oly mértékben ezt a nyelvet, ahogy az elvárható lenne. Ezen viszont határozottan változtatni szeretnék, mert úgy vélem, hogy egy másik nyelv és ezáltal másik kultúra ismerete az ember hasznára válik, még akkor is, ha világviszonylatban olyan kis nyelvről van szó, mint a szerb.

A magánéletemről: Lillával 2003-ban házasodtunk össze. Lilla latin és református vallástanár, később pedig elvégezte a fizika tanár szakot is. Számos hangszeren játszik. Két lányunk van: Csillag Virág 2007-ben, Gyöngy Virág pedig 2009-ben született. 2003 végéig Szegeden laktunk, majd pár hónap szegedi-budapesti kétlaki életforma után 2004-ben Nagykőrösön telepedtünk le. 2005-ben lettem magyar állampolgár.

Van pár hobbim, melyekről véletlen sorrendben írok pár gondolatot.

A munkám egyben a hobbim is: a programozást egyfajta kreatív tevékenységnek fogom fel, ahol az alkotás örömet okoz.

A geocaching egy szabadidős játék, melynek során a játékosok ún. geoládákat keresnek GPS készülék és egy leírás segítségével, nagyrészt a természetben. Ezek a ládák többnyire olyan jellegzetes helyeken vannak elrejtve, ahova enélkül talán soha nem jutnánk el. Hasznos programot nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ezzel kapcsolatos kedvelt tevékenységeim az utazás és kirándulás.

Érméket és bankjegyeket is gyűjtök. Gyűjteményem döntő részét forgalmi érmék és hiperinflációkban elértéktelenedett bankjegyek teszik ki. A kezembe kerülő hiányzó érméket elteszem, cserélek, néha vásárolok, de a legjobb ebben mégis az, amikor valamelyik ismerősömnek eszébe jut, hogy gyűjtöm az érméket, és ha hozzájut egy különleges darabhoz, azt nekem adja.

Szeretek társasjátékozni, családdal, barátokkal és online egyaránt. A klasszikus játékok közül régebben versenyszerűen sakkoztam, valamint kicsit később egy ideig sokat góztam, az írás pillanatában viszont szabadidőmben leginkább a részben szerencse alapú táblás társasjátékokkal játszom.

A hobbi elektronikának az Arduino megjelenése adott komolyabb löketet. Szeretem megérteni a dolgok működését, melyet leginkább úgy lehet elérni, hogy mi magunk megalkotjuk azt. Az Arduino ideális erre: egyszerű, olcsó, könnyen tanulható, és rengeteg, szinte filléres kiegészítő vásárolható hozzá.

Fontosnak tartom azt, hogy a gyerekek nemtől függetlenül minél fiatalabban megismerkedjenek az algoritmikus gondolkodás alapjaival, ugyanis úgy vélem, hogy mire ők felnőnek, ez a képesség oly mértékben lesz fontos, mint ma az angol nyelv. Szervezője vagyok egy nagykőrösi klubnak, ahol Scratch programozást tanítunk, elsősorban lányoknak.

Szeretek fotózni. Leginkább családi fényképeket készítek, valamint utazásainkat és élményeinket igyekszem megörökíteni. Az informatika és a művészet határterületeként tekintek erre a tevékenységre.

Érdekel a történelem: szívesen olvasok történelemkönyveket, történelmi folyóiratokat.

Lányaim pingpongoznak és zongoráznak is; én magam is igyekszem nem teljesen nullán maradni ezeken a területeken.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License